Új precedens lehet az amerikai abortuszvitában a testen kívüli terhesség lehetősége?

Az USA-ban már több állam (Texas, Oklahoma) szigorította, korlátozta vagy éppenséggel perelhetővé tette az abortusz bizonyos aspektusait az elmúlt időszakban, ami ellen a legnagyobb abortuszpárti Planned Parenthood nevű szervezet és maga Hillary Clinton is élesen kikelt. Ráadásul a napokban az is kiderült, hogy a ma már konzervatív többségűnek tartott USA Legfelső Bírósága több évtized után újfent foglalkozik az ikonikus és híres-hírhedt, szintén texasi Roe vs. Wade-ítélettel is, amit 1973-ban hoztak az abortusz teljes liberalizálására. 

Nagyobb városokban, New York Citytől kezdve már Atlantában, Chicagóban, Denverben, Los Angelesben és Seattle-ben is tartottak tüntetéseket az abortusz védelmében.

De miért is van ekkora felháborodás ebben az ügyben? Kezdjük a Planned Parenthood nevű szervezettel. Ennek alapítója Margaret Higgins Sanger (1879–1966), aki a modern fogamzásgátlás mozgalom úttörőjének tekinthető és több tucat alkalommal jelölték Nobel-díjra is. Ám ma már nem említik meg, hogy ő személy szerint nem támogatta az abortuszt, de eugenikainak tartott nézetei miatt azonban kritizálták, különösen a fekete közösségek számára végzett kezdeményezései (pl. Negro-project) miatt. Ami a jelent illeti, a Sanger által alapított intézménynek évente közel két és fél millió ügyfele van, 2014-ben már 300 ezernél is több abortuszt végeztek el és 1,3 milliárd dollár bevételük volt, ebből 530 millió kormányzati támogatás. (E kormányzati támogatás mentén is durva viták zajlanak a republikánusok és demokraták közt a törvényhozásban.)

Folytassuk a híres-hírhedt 1973-as Roe vs. Wade-üggyel. Míg az alperes a dallasi államügyész (Texas), Henry Wade valós név volt, a felperes, Jane Roe egy álnév volt az eljárás során. Ma már tudjuk, hogy az abortuszpárti döntés meghamisított adatokon és a bíróság megtévesztésén alapult. Hogy kezdődött? 1969-ben Norma McCorvey (1947–2017) állapotos lett, de nem akarta megtartani magzatát, mert éppen munkanélküli és depressziós volt. Barátai tanácsára azt állította ügyvédein keresztül beadott keresetében álnéven, hogy fekete férfiak erőszakolták meg és Texas állam nem teszi lehetővé az abortuszt számára. McCorveyt mint „Jane Roe”-t személyesen soha nem hallgatták meg, a gyermeket pedig időközben megszülte és lemondott róla. Újabb fordulatként 2004-ben, miután megtért evangéliumi keresztényként és megbánta tettét, McCorvey hivatalos eljárást indított a Legfelsőbb Bíróságon, felülvizsgálatot kezdeményezve, ám érdemi vizsgálat nélkül elutasították azt.

Ha a Roe vs. Wade-ügyet kell megértenünk, akkor egy másik fontos nevet is ismerni kell. Ő nem más, mint Bernard N. Nathanson (1926–2011) amerikai nőgyógyász, aki 1969-ben alapította meg a National Association for the Repeal of Abortion Laws (NARAL) abortuszpárti lobbiszervezetét, amely döntő szerepet játszott a Roe vs. Wade ítélet abortuszpárti döntésében, az általuk szolgáltatott orvosi vélemények és statisztikai adatok alapján. A per során Nathanson szolgáltatta a legfontosabb szakmai álláspontot és hamisította meg az illegális abortuszban elhunytak számát. Ráadásul hitelességéhez nem fért semmi kétség sem, mivel az 1970-es évek közepéig Nathanson vezette a legnagyobb abortuszklinikát az Egyesült Államokban és közel 75 ezer abortusz volt személyesen is köthető a nevéhez. Életéről és a per során elkövetett hamisításról a The Hand of God – A Journey from Death to Life by The Abortion Doctor Who Changed His Mind (Isten keze – Egy utazás a halálból az életbe egy abortuszpárti orvossal, aki megváltoztatta nézetét) című könyvben vallott 1996-ban, beismerve, hogy extrém magasan hamis adatokat adott meg az illegális abortuszban elhunyt édesanyákról a közvélemény és a Legfelsőbb Bíróság befolyásolására.

 Az USA Legfelsőbb Bírósága akkor 5:4 arányban úgy döntött, hogy a 2003-ban született jogszabály megtámadására már nincs elegendő és megalapozott érv a nők önrendelkezésének joga alapján – leegyszerűsítve: a magzat nem pusztán a nő testének a része –, vagyis amire épült az eredeti Roe vs. Wade-ítélet is. A törvény által tiltott módszer lényege az volt, hogy a terhesség 3–6 hónapja között művi vetélés céljából megindíthatták a szülést, a magzat törzsének és lábának a világra jöttével, majd kiszivattyúzva a koponyaüreg tartalmát az egész test eltávolításra kerülhetett.

Az abortusz jelenleg egy drasztikus orvosi beavatkozás, más szóval: egy személynek nem minősülő lény életét kioltó műtét. (Nem ritka ugyanakkor a világban ma már az, hogy az állatvédelmi szabályozások szigorúbbak, mint az illegális terhességmegszakítással kapcsolatos szankciók.) 

Az abortusz azért jár a gyermek halálával, mert egyszerűen nincs jelenleg arra mód, hogy amennyiben az anya nem kívánja kihordani a magzatát, akkor az „máshol” folytathassa életét. Ám a technológiai forradalom és a tudományos kutatás-fejlesztés ugyanakkor olyan új perspektívával is kecsegtethet ezen a téren, ami gyakorlatilag a jelenlegi jogi problémát áthidalhatóvá teheti. Az abortuszpárti álláspont legfontosabb eleme ugyanis az, hogy az anya nem tud mintegy „szabadulni” a benne élő és fejlődő magzatától és a Roe vs. Wade-ítélet középpontjában is ezért állt a – meghamisított adatokra hivatkozott – magas illegális abortuszok száma, ami az akkori állítások szerint rengeteg anya halálához vezetett.

Nemrég az egyesült államokbeli Philadelphiai Gyermekkórház tudósai már egy olyan „biozsákot” fejlesztettek ki, amelynek keretében egy 22-24 hetes magzat fejlettségi fokán álló báránymagzatot tartottak életben mesterséges körülmények közt és jöhetett egészségesen világra. Ecogenezisnek hívják ezt a fejleményt, hiszen ez egy testen kívül terhességet jelent. Az új irányzatnak természetesen rengeteg megoldatlan és kritikus vallási-etikai-erkölcsi vonatkozása is van, azonban az is biztosnak tűnik, hogy amennyiben ez a technológia tömegesen hozzáférhetővé válik, akkor drámai következményekkel is kell számolnunk az élet minden terén. Az abortusz joga a jövőben a magzat eltávolításának joga lehet, nem pedig egy „privatizált” – és fogalmazzunk így: – döntés egy emberi lény élete felett egy jogállamban.

Ez a technológiai precedens – hasonlóan az egykoron tiltott és támadott, a koraszülött babákat megmentő inkubátorhoz – mindent megváltoztathat. Ezért is nagyon izgalmas kérdés ezek után, hogy az USA Legfelsőbb Bírósága vajon milyen jogi precedenst alkot a jövőben.

A szerző az ENSZ korábbi emberi jogi szakértője (2012–2020), a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Allison Dinner / GETTY IMAGES NORTH AMERICA /  AFP)