Károgók, képmutatók – a Nemzetek Ligája nem nekik lett kitalálva

Van bennem egy olyan idillikus kép, hogy a nemzeti öntudat és a hazaszeretet minden jóérzésű emberben ott lakozik, politikai, vallási és egyéb nézetektől függetlenül. Aztán ha a válogatott vereséget szenved, elég felmenni az internetre és néhány portál kommentszekcióját átfutni, egyesek úgy örülnek a honfitársak kudarcainak, hogy az már-már kiábrándító.

Online trollok persze mindig voltak, vannak és lesznek is, megérteni azonban soha nem fogom, hogy emberek saját frusztráltságukat, sikertelenségüket, és/vagy elkeseredettségüket azzal próbálják némileg kompenzálni, hogy a világhálóra kanyarintanak egy jól irányzott negatív hozzászólást.

Aztán ott vannak a „kollégák”, akik ráadásul kőkeményen visszaélnek a hatalmukkal. A mai világban ugyanis a média az egyik, ha nem a legnagyobb hatalom. Márpedig a legtöbb nyugati sportújságíró felállított egy sztereotípiát a magyar szurkolókról, és már attól sem riadnak vissza, hogy Magyarország helyett egy meccsbeszámolónál úgy hivatkozzanak hazánkra: Rasszisták.

Ennek a lejáratókampánynak az élharcosai pedig az angol zsurnaliszták, akik közül például a BBC jeles képviselője a keddi meccstudósítás alatt azt találta leírni, milyen nagyszerű reakció volt a hazai drukkerek részéről, hogy kifütyülték a magyar himnuszt, valamint közben a „rasszista fattyúk” rigmust kántálták. 

Tegnapelőtt este aztán meccs után is szólt a füttykoncert, az viszont már csak szórványosan, 0–3-nál ugyanis a legtöbb hazai drukker jobbnak látta hazamenni. Sajnálhatják, mert így lemaradtak Gazdag Dániel nagyszerű góljáról, amely a kegyelemdöfést jelentette Angliának. Számunkra pedig a katarzist, hiszen 96 éve nem kapott ekkora verést az angol nemzeti együttes a szigetországban, a szemünk előtt zajlott a történelem.

A győzelemmel immáron hét pontunk van a csoportban, amellyel az első helyen állunk. Abban a kvartettben, ahol oda-vissza vertük a tavalyi Eb-döntőst – csak zárójelben jegyzem meg, az angol újságírók az arcpirító budapesti kudarcról azzal próbálták elterelni a figyelmet, hogy Magyarországon már a gyerekek is rasszisták, akik közül néhányan fújolták a meccs előtt térdelő angolokat. 

Erről az akcióról már sokszor és sok helyen írtak, így most részletesen nem mennék bele, elfogadom és tiszteletben tartom a kezdeményezést, még ha rendkívül kontraproduktívnak is gondolom. Ha pikírt szeretnék lenni, azt írnám, a magyarok elleni meccsek előtt térdeltek, utána feküdtek az angolok.

Aztán ott van még a csoportunkban a négyszeres világbajnok Németország, amelyre nézve hízelgő volt a Puskás Arénában elért 1–1-es döntetlen, illetve a vb-trófeát szintén négy alkalommal elhódító Olaszország, amely úgy nyert az előzetesen mindenki által lebecsült magyar csapat ellen 2–1-re, hogy az utolsó 5-10 percben nem győzte csalni a futballt és húzni az időt.

Hogy honnan, hová jutott Marco Rossi alakulata, azt a játékunk mellett immáron az eredmények is hűen tükrözik. Az örök pesszimistáknak sajnos már az első meccs után el kellett engedniük a „pontot sem szerzünk ebben a csoportban” frázist, helyette rágyújtottak a „felesleges örülni, a topcsapatok a Nemzetek Ligáját nem veszik komolyan” klisére.

Még ha utóbbinak lehet is némi igazságtartalma, azt sem érdemes elfelejteni, hogy tegnapelőtt például gyakorlatilag a Premier League krémje képviseltette magát a második félidőben: 

Nekik rúgtunk hármat az utolsó 20 percben. Ráadásul bármennyire kívánjon is a háta közepére az angol válogatott egy magyarok elleni NL-csoportmeccset, ha az év végi világbajnokságon aranyéremre áhítozó együttes hazai környezetben szenved kiütéses vereséget egy nálánál jóval alacsonyabban rangsorolt csapattól, az óriási blama.

Ahogyan azonban Marco Rossi és a csapatkapitány, Szalai Ádám fogalmazott: nekünk nem másokkal, csakis saját magunkkal kell foglalkozni.

Tegye tehát ezt minden jóérzésű, futballszerető szurkoló. Ne adjuk meg az örömöt a károgóknak, hogy vitába szállunk velük és az álszent nyugati médiumoknak sem, hogy a jövőben rajtunk köszörüljék a nyelvüket. Wolverhamptonban tökéletes volt a drukkerek reakciója a kifütyült himnuszra, nem ültek fel erre a vonatra, az első perctől a lefújásig csakis a magyar csapatot éltették és buzdították. Megérte, a srácok meghálálták a bizalmat. És biztos vagyok benne, hogy az utolsó két, szeptemberi találkozón is meg fogják. 

A Nemzetek Ligája ugyanis nem a károgóknak és a képmutatóknak lett kitalálva…

A szerző az Index sportrovatának munkatársa.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Zac Goodwin / PA Images / Getty Images)