Fekete-Győr András valóságtagadása

Aligha akad olyan politikus, aki Fekete-Győr Andrásnál hívebben reprezentálná a hazai ellenzék intellektuális kilátástalanságát, megrekedt, fóbiás gondolkodását, kényszeresen tetszésvezérelt kommunikációját és kudarcos vergődésének teljes következménytelenségét. Ha a Momentum tagságának az volt a célja, hogy a frakcióvezetőjükről egyszerre jusson a választópolgárok eszébe a semmirekellőség, az ostobaság és a nyáltól elcsurranó behízelgés, akkor alkalmasabbat nem is találhattak volna a feladatra.

Az új politikai degeneráció címeres idiótája az ellenzék megsemmisítő választási veresége után pár hónappal máris úgy tagadja a realitást, mintha nem őriznék égési hegek annak emlékét, hogy milyen fájdalmasan égett a körmére április 3-án. Fekete-Győr András úgy tesz, mintha senki nem magyarázta volna el neki: az a tény, hogy kétmilliós fizetése van, nem jelenti azt, hogy az elmúlt években bármit is jól csinált. Amikor Varga Judit arról beszél, hogy „ideológiai őrületek ejtették rabul az Európai Uniót”, Fekete-Győr András ezt a pillanatot kiváló alkalomnak érzi arra, hogy teljes alkalmatlanságát, a világot illető fájdalmas fogalmatlanságát és szellemi-érzelmi szolgaságát szellemesnek szánt replikával demonstrálja. Az imbecillis identitásszédelgő válasza nem is lehetne kínosabb: „Egyetértek. Úgy hívják: orbáni illiberalizmus.”

A vereség pillanatában Donáth Anna még arról beszélt, hogy az ellenzéknek nem szabad átvennie a nyugati identitáspolitikát. Ehhez képest ma a Momentum Mozgalom frakcióvezetője, az új politikai nemzedék reprezentánsa már megint úgy viselkedik, mintha Rangos Katalin legkedvesebb kisunokája volna: nem tanul és nem felejt. Hülyébbnek adja elő magát, mint amilyen: úgy tesz, mintha félreértené az igazságügyminiszter szavait. Miféle ideológiai őrületről lehet szó? Fekete-Győr András nem vett észre semmit. Nem tűnt fel neki a Black Lives Matter mozgalmának kritikai fajelmélettől fűtött ellenrasszizmusa, sem a transzaktivizmusnak a feminizmus eredményeit is fenyegető nyomulása, sem a #metoo vezényszava alatt folytatott és egymás után alaptalannak bizonyult leszámolások sorozata, sem az eltörlés kultúrájának köztéri szobrokat ledöntő, történelmet újraírni szándékozó leplezetlen fundamentalizmusa. Fekete-Győr Andrásnak ezek közül semmi nem tűnt fel. Varga Judit bizonyára az orbáni illiberalizmusra célzott, hisz a Momentum képviselőcsoportját vezető hivatásos idióta azt képzeli, hogy ez a félreértés az ő dolga, amiért újra meg újra az Országgyűlésbe szavazzák majd. 

Nem nagyon izgatja, hogy még a Németországban élő magyar transzaktivista, Vay Blanka is kritikát intéz a bemondásra zajló nemváltoztatás ellen, és szélsőséges álláspontnak minősíti a transzradikalizmust.

Fekete-Győr András nem akarja látni, hogy az ő értetlensége már tőle nyugatra sem többségi álláspont. Johnny Depp és Amber Heard pere hatékonyan oszlatta el a #metoo megfellebbezhetetlenségébe vetett vakhitet, a svéd Ruben Östlundot Play című, multikulturalizmust kőkeményen bíráló filmje nyomán nem sikerült kitörölni az egyetemes kultúrából, és Joanne Kathleen Rowling transzlobbival szemben tanúsított kiállása is azt jelzi, hogy a nyugati baloldaliak és liberálisok már elkezdték termelni a vakcinát a wokeness képezte elmevírussal szemben, de Fekete-Győr András továbbra is úgy tesz, mintha Brüsszelben nevezték volna ki a Kárpát-medence gyarmatvidékének alkirályává, és egyetlen feladata az lenne, hogy a nyugatiság kritikátlan imádatát eladja a magyaroknak. Fekete-Győr András nem veszi észre, hogy öntudatos értetlenségével Orbán Viktor politikájának hitelét építgeti? Fekete-Győr András nem veszi észre, hogy az orbáni illiberalizmus kurucos indulatának alapját épp az agymosott labancok általa is tanúsított szolgasága képezi?

Miből állna Fekete-Győr Andrásnak elismerni, hogy a Nyugatnak is súlyos problémái vannak? Miből állna Fekete-Győr Andrásnak elismerni, hogy a politikai korrektség meg az őrjöngő identitáspolitika igenis súlyos probléma? Miből állna Fekete-Győr Andrásnak rámutatni arra, hogy annak az érmének, amelynek a másik oldalát Orbán illiberalizmusa képezi, az egyik oldala épp a wokeness szellemének foglya? Miből állna elutasítani mindkettőt? Hisz Donáth Anna már el is kezdett próbálkozni ezzel. Fekete-Győr András tényleg hisz ebben a filléres mágiában? Komolyan azt képzeli, hogy ha nem beszél egy nyilvánvaló problémáról, attól az megszűnik? Tényleg ezt tanulta Nyugat-Európában? Így akar ellensúlyt képezni Orbán Viktorral szemben?

Letagadja magát a jelenséget, és várja, hogy a Nyugat hasonuljon meg, majd pedig hagyjon fel az identitáspolitikával – s ha ez megtörtént, ő majd igazodik a megváltozott nyugati állásponthoz, addig sem kell felelősséget vállalnia azért, amit gondol. A világ két súlyos problémával küzd, Fekete-Győr András pedig simán letagadja az egyiket: eljátssza a hülyét, pedig neki ez különösen nehéz lehet. Ez a politikus pedig nem Gurmai Zita és nem Szanyi Tibor – ő az új politikai nemzedék képviselője, aki a fizetéséért úgy tesz, mintha mindenki fogalmatlan volna, aki olyasmiről beszél, amiről ő politikai számításból épp nem vesz tudomást.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Fekete-Győr András. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)