A békepárti Trump, avagy banánköztársaság az USA?

Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy egy hajnalon Varga Judit igazságügyi miniszter utasítására harminc fegyveres ügynök megrohanja Gyurcsány Ferenc otthonát, feltöri a páncélszekrényét, és Dobrev Klára ruhatárát is feldúlja. Majd kilenc és fél órai kutatás után többdoboznyi irattal távoznak. Minderre Orbán Viktor szóvivője egy leereszkedő félmondattal annyit mond, hogy a miniszterelnök is csak a tévéből értesült az akcióról. Az olvasó képzeletére bízom, hányan hinnének a szóvivőnek, és hogyan reagálna minderre a magyar ellenzék, a független média és persze az EU számos szerve és vezetője. 

Donald Trump – amúgy Gyurcsányénál sokkal hatalmasabb – birtokának látványos lerohanása az ukrajnai és tajvani események, a Barátság vezeték időleges leállása és a kataügyek miatt nem keltett különösebb figyelmet Magyarországon. Néhány buzgó lélek bizonygatni is kezdte, hogy nincs itt kérem semmi néznivaló, az Egyesült Államokban a jog teljesen független a politikától, az FBI és az igazságügyi tárca politikamentes döntést hozott. És csak merő véletlen, hogy Donald Trump az Egyesült Államok volt elnöke és potenciális elnökjelölt, két hónap múlva pedig sorsdöntő választások lesznek Biden elnök demokratái és Trump republikánusai között. 

Nem tudom, hogy Magyarországon hányan fogadják el ezt a jóságos magyarázatot. Az Egyesült Államokban mindenesetre nagyon sokan nem fogadják el, pontosabban

Az amerikaiak több mint negyven százaléka még most sem hiszi el, hogy Joe Biden 2020-ban törvényesen nyerte meg az elnökválasztást, 32 százaléka pedig biztos abban, hogy csalással nyert. A Trump-birtok lerohanása őket csak megerősíti a tényekkel amúgy nem igazolt hiedelmeikben. De nincsenek könnyű helyzetben azok a republikánus politikusok sem, akik a demokratikus elveket tiszteletben tartva elfogadták a 2020-as választási eredményeket. Volt elnökkel szemben az FBI és az igazságügy sohasem lépett fel ilyen durva eszközökkel. Ráadásul az indok – a Nemzeti Levéltár szeretett volna átvenni bizonyos dokumentumokat Trumptól – elég soványnak tűnik a kommandós jeleneteket idéző akcióhoz képest. Az egykor mérsékelt republikánusnak tartott Marc Rubio floridai szenátor kemény ellenfele volt Trumpnak az előválasztás alatt. Most mégis szükségét érezte annak, hogy a lehető legélesebb szavakkal ítélje el a Trump-birtok elleni akciót. Kubai származására is utalva a Harmadik Világ marxista diktatúráinak módszereihez hasonlította a Biden-adminisztráció akcióját. A demokraták szerinte a tűzzel játszanak, és nem gondolnak arra, hogy ha fordul a kocka és a republikánusoké lesz a többség, akkor szavazóik valósággal rákényszerítik majd az új vezetést hasonló leszámolásra a bukott demokratákkal.

A marxista diktatúra emlegetése mellett gyakran elhangzott az a vád is, hogy a demokraták banánköztársasággá süllyesztik le az Egyesült Államokat. A monokultúrás gazdaságú, az USA irányította kis latin-amerikai országokra kitalált fogalom persze nem illik az Egyesült Államokra, de könnyen érthető és médiabarát.

Azzal a különbséggel, hogy a jobboldalnak nevezett kormányoldal nálunk sokkal erősebb hatalmi pozícióban van az ellenzékkel szemben, mint a demokraták a republikánusok ellenében. A magyar ellenzék jó ideje a demokratákkal azonosul, az Amerika-barátság Budapesten elsősorban a Biden, Blinken és a Clinton-klán iránti rokonszenvet jelenti. A Fidesz kötődése sokáig nem volt ilyen egyértelmű a republikánusok irányában, de ahogy Donald Trump újból erősödni látszik, az ő kapcsolatrendszerük is megszilárdulhat. Trump tündöklése láthatólag feloldja a magyar jobboldal Amerika-ellenességét, ami legfeljebb a szélsőjobb és a szélsőbaloldal körében maradt meg dogmának. A magyar közélet immár oly mértékben szekértábor-logikában él és gondolkodik, hogy egybites logikával az Egyesült Államokban is ki-ki megtalálhatja a maga kedvenc csapatát.

Pedig a valóság ennél – számomra legalábbis – összetettebb. Ha amerikai állampolgár lennék (az unokahúgom és több ismerősöm az), akkor még mindig a demokratákra szavaznék. Bármilyen súlyos és olykor nevetséges hibákat követnek el a woke, a cancel kultúra, a parttalan migráció és a túlhajtott gender ügyében, a legfontosabb kérdésekben még mindig közelebb állnak a baloldali értékrendemhez, mint a republikánusok. Szociális kérdésekben, a környezet és a klímavédelem ügyében, a társadalmi befogadás és a közösségi szolgáltatások terén, ha kompromisszumokkal is, de előre vinnék Amerikát. Európai emberként ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni Donald Trump politikai személyiségének meglepő kettősségétől. Miközben belpolitikai és ideológiai kérdésekben sokszor szélsőjobbos ízű kijelentéseket tesz, külpolitikában kifejezetten mérsékeltnek, békepártinak mondható. Közel egy évszázada ő az első amerikai elnök, aki nem vitte bele országát semmilyen háborúba, és proxyháború külső támogatója sem lett. Talán nem nagyképűség leírnom, hogy a magyar sajtóban én hívtam fel a figyelmet először arra, hogy vad hírével szemben kifejezetten békepárti, minden fegyveres konfliktust elkerülni kívánó politikus. (Élet és Irodalom, 2019. július 12., A béke követe?). Ebben a kérdésben bátran szembemegy a republikánus fő árammal, amely hagyományosan még a demokratáknál is jobban háborúpárti. 

Nehéz megmondani, mi áll Trump békepártisága mögött. Üzletemberként nyilván a gazdasági eszközöket többre tartja a katonaiaknál. Sokat megélt emberként látta, hogy a vietnámi, iraki, szíriai, líbiai és afganisztáni háborúk hogyan szennyezték be elnök, elődjei emlékezetét. Talán egyfajta szentimentalizmus is él benne. Akármik is a motívumai, annyi bizonyos, hogy a mostani ukrajnai háborút árnyaltabban látja, mint a washingtoni elit. Állítása szerint

A mielőbbi békekötés híve, és az amerikai stratégák régi iskolájával együtt úgy látja, hogy Oroszország és Kína „összetolása” sokkal nagyobb veszélyt jelent az Egyesült Államok biztonságára, mint mondjuk Donyeck hovatartozása. Nem Putyin Amerika problémája, hanem otthon az infláció, a bűnözés és a bevándorlás, a nagyvilágban pedig Kína, hangsúlyozza. Ez az álláspontja eleinte megbotránkoztatta a republikánusokat, de a novemberi félidős választásokra készülve egyre több híve nyer az előválasztásokon hasonló jelszavakkal. 

Akármi is lesz a házkutatás és a többi eljárás eredménye, a republikánusok számára nyílt árulás lenne szembefordulni Trumppal és támogatni Biden gépezetét. A „banánköztársaság” szót még sokszor fogjuk hallani, és nem az amerikai gyümölcstermeléssel kapcsolatban.

A szerző az MSZP alelnöke, volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

(Borítókép: Donald Trump amerikai elnök az Ovális Irodában 2020. május 28-án. Fotó: Doug Mills/Pool/Getty Images)