Az egyház váljon szolidárissá a ma emberével!

Legutoljára november végén találkoztam Rómában Ferenc pápával. Az általános kihallgatáson odaléphettem hozzá, átadtam neki a pannonhalmi ökumenikus konferencia tanulmánykötetét és váltottunk néhány szót. Napfényes, de hűvös idő volt a Szent Péter téren. A pápa térdproblémái miatt kerekesszékben érkezett, az egyik segítője emelte át a karosszékbe, amelyben az esemény alatt ült. Szemmel láthatóan nagyon nehezére esett a mozgás. Az az érzése támadt a megfigyelőnek, hogy a Szentatya a fájdalmak elől belső világába zárkózik. A nagyon erős kép: a forgatag közepén a fehér ruhás, fehér kabátos, magába fordulva ülő ember. De milyen változás ment végbe, amikor Ferenc beszélni kezdett. Amikor elkezdte olvasni a beszédét, a szeme felragyogott, a hangja megerősödött. Hosszú rögtönzött mondatokat fűzött az előre elkészített szöveghez. Mindannyian éreztük, hogy azért lép ki önmagából, hogy elmondhassa, amit mondani akar. Fontos neki.

Az esemény végén, amikor odaléptem hozzá, átadtam a könyvet, kezet fogtunk, és néhány szót váltottunk tervezett magyarországi útjáról. Ugyanazt az odafigyelést éreztem, ugyanazt a koncentrációt, mint a beszéd közben. Csak most egészen személyre szólóan. Nem számítanak a körülmények, a hideg, a térdfájdalom, az időbeosztás és a rá váró további számtalan találkozás, vagy éppen a belső világa: találkozni akar velem. Nem a pannonhalmi főapáttal, hanem velem, az emberrel. Ahogy minden egyes emberrel, aki odalép hozzá. Ha Ferenc pápa magyarországi látogatásának kulcsát keresem, akkor azt is ebben a két mozzanatban látom: az üzenete fontosságában és a nem személyválogató odafigyelésben.

Perifériának, ahová az egyháznak és a pápának küldetése van. Ferenc pápa nem győzi hangsúlyozni, hogy Európának az alapító atyák álmait kell felidézni, a politikai unió tekintetében vissza kell térnünk Schuman, Adenauer, de Gasperri és Habsburg Ottó lelkiségéhez és szellemiségéhez: a szupranacionális, a nemzeti és a szubnacionális működés kiegyenlített működéséhez. Olyan működéshez, amely egyaránt felülmúlja a narcisztikus, efemer populizmusok és az „ideológiai gyarmatosítás” útjainak politikai kísértéseit.

Ez rögtön tovább is vezet Ferenc pápa második jelentős témájához, az ökumenizmus kérdéséhez. A pápa 2021-es budapesti és szlovákiai útjáról hazafelé tartva a Magyar Kurír főszerkesztője kérdésre ezt válaszolta: „Megragadott, mennyire mély nálatok az ökumenizmus iránti érzék. Ez mélyen megérintett.” Ferenc számára a magyarországi ökumenikus tapasztalatok az európai együttélés példaszerű mintái. Bár a magas egyházban és egyes helyi közösségekben hajlamosak vagyunk továbbra is felekezeti szekértáborokban gondolkodni, a jövőt azok a kezdeményezések jelölik ki, amelyek a szeretet nagyvonalúságával és kreativitásával tekintenek a másik felekezethez tartozó, de ugyanabban a Krisztusban hívő emberre. A hivatalos aktusokat felülmúló, az imádságban, az egymással megosztott testvéri életben és a közös teológiai gondolkodásban gyökerező, az otthonosság tapasztalatával megélt ökumené az, amelyet a magyarországi kereszténység példaként fel tud kínálni a világegyház számára. Meggyőződésem, hogy Ferenc pápa figyelme ezért is kíséri saját monostorom, a Pannonhalmi Főapátság ökumenikus erőfeszítéseit is.

Ferenc pápa nem fogja elmulasztani azt sem, hogy a békéről szóljon. Küldetésének alapját képezi, hogy politikai elköteleződés és előfeltételek nélkül, prófétai erővel nevezze néven, hangosítsa fel minden háborútól sebzett ember és nép hangját. A keresztény ember számára egyetlen autentikus hatalom létezik: „Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,11).

Ha Ferenc pápa hiszi, hogy Jézus Krisztus az Úr, prófétai bátorsággal és kiszolgáltatottsággal néven kell neveznie minden zsarnokot, hatalmasságot és földi erőt; fel kell tárnia a társadalmi erőszak rendszerint rejtve maradó működését, és le kell rántania a leplet annak igazságtalanságáról és könyörtelenségéről. Egyértelműen kell beszélnie, és szavai akkor lesznek a béke szavai.

Miért jön Ferenc pápa újra Magyarországra? Hogy megerősítse a magyar egyházat. Célja nem a II. világháborút megelőző egyház 21. századi elemekkel feldíszítve zajló restaurálása, hanem a II. vatikáni zsinat egyházképét megélő egyház erősítése. Ferenc pápa a kereszténységet nem annak doktrinális oldala felől közelíti meg, hanem az evangélium megélése és annak továbbadása szempontjából. A pápa nagyon is érzékeny erkölcsi kérdések iránt, ám az egyházra mégsem úgy tekint, mint az értékek letéteményesére és egy nyilvános erkölcsi tanítóhivatalra. Az USA püspökeinek mondta 2015-ben, hogy „a megosztottság kemény, harcias nyelvezete nem illik a pásztor szájba, nincs létjogosultsága a szívében”. Hozzánk sem azért jön, hogy elítéljen bizonyos tendenciákat, megbélyegezzen és elutasítson embercsoportokat. Célja az, hogy az evangélium gyógyító, felüdítő erejét hozza, amelyből senki sincs kizárva.

Ferenc pápa azért jön Magyarországra, hogy az itteni egyházat bátorítsa: lépjen előre az általa elindított szinodális úton. Hallja meg a pásztorok kizárólagos véleményén és a hatalmasok önérvényesítésén túl a helyi egyházak, a keresztény közösségek, a fiatalok, a perifériára szorultak, az egyes emberek hangját. Azt szeretné, hogy az egyház szolidárissá váljon a ma emberével, úgy, hogy kortársaink öröme és reménysége, bánata és fájdalma, az egyház örömévé és reménységévé, bánatává és fájdalmává váljon.

Meggyőződése, hogy az így felfogott kereszténység képes életre vezetni, tud életet inspirálni korunkban is.

De mindenekelőtt Ferenc pápa azért jön Magyarországra, hogy meghallgasson minket. Ki fog zárni minden zavaró tényezőt: térdfájdalmat, politikai felhangot, szorongató elvárásrendszert, protokolláris béklyót, hogy jelen tudjon lenni az épp aktuális találkozásban. A meghallgatás felemeli és szabadsággal ajándékozza meg a másikat, szárnyakat képes adni neki. Biztos vagyok abban, hogy a pápa személyes pillanatot fog adni azoknak, akik a látogatását ennyire rövid idő alatt előkészítették: a püspökkari titkárság munkatársainak, a hatóságoknak, a pápa biztonságáért felelő embereknek, a sok-sok önkéntesnek. Remélem, hogy a pápa látni fogja azokat is, akik látogatása miatt némi kellemetlenséget szenvednek, akiknek a lezárások, elterelések nehézséget vagy bosszúságot okoznak. Szívből bízom abban, hogy honfitársaink és a hozzánk érkező vendégek erőt tudnak meríteni abból, hogy egy-egy pillanatra csakis ők léteznek Ferenc pápa – egy idős, egyszerű ember, a római püspök, egy Krisztus-követő számára.

A szerző bencés szerzetes, pannonhalmi főapát.

(Borítókép: Ferenc pápa Budapesten 2021. szeptemberében. Fotó:  Hodász Dániel )