A lehetőség felelősség: Budapest megkóstolt egy elit kategóriás sporteseményt, és viszont

Kiemelt, fokozott nemzetközi figyelemmel kísért sportesemény megrendezése óriási lehetőség, egyben nagyon komoly felelősség is. A kettő ráadásul egyenes arányban függ össze egymással. Budapest szerdán labdarúgó nemzetközi kupasorozat döntőjét rendezte meg – a második számú kiírás, az Európa-liga fináléját játszották a Puskás Arénában –, fővárosunk hosszas várakozás után végre belekóstolt egy minden szempontból elit kategóriás sportrendezvénybe. És utóbbi is ízelítőt kapott Budapestből…

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) végrehajtó bizottsága 2020 márciusának elején amszterdami ülésén jelölte ki helyszínül a Puskás Arénát. A szervezés tehát három évig tartott, az elején nyilván kevesebb, az idő előrehaladtával azonban már egyre több, a hajrában pedig végeláthatatlan feladattal. Az UEFA óvatosan bánik csillogó ékszerként kezelt eseményeivel, az elit kategóriás El-döntő mellett a Bajnokok Ligája-finálé már a non plus ultrás topkategóriát jelenti. 

Röviden: 2022. május 28-án a párizsi Stade de France a Real Madridot és Liverpoolt fogadta – előbbi 1–0-ra nyert –, de a találkozó 36 perces csúszással kezdődött, mert a beléptetéskor komoly fennakadás okozott problémát, ami kevés híján tömegkatasztrófához vezetett. A nézők és a könnygázt is bevetett francia rendőrök között atrocitások is történtek, a káoszt kihasználva bandák raboltak ki külföldieket. Az esetet követően több mint kétszáz személyt vettek őrizetbe, és 230-an sebesültek meg. Az ügy súlyosságát bizonyítja, hogy idén március elején zárult, tehát több hónapig tartott egy független vizsgálóbizottság ténykedése, amely végül az UEFA és a francia rendőrség felelősségét állapította meg, valamint kötelezte a szervezetet, hogy térítse vissza a pórul járt jegytulajdonosoknak a belépő árát, akik nem jutottak be a találkozóra.

Ebből a szempontból a béke és a nimbusz helyreállt: Magyarország fővárosa megfelelt a kihívásoknak, a lécet átugrotta! Még akkor is, ha a léc bizony több pillanatban és ponton berezonált…

A BL-döntő még hátravan ugyan – jövő szombaton az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban lép pályára a Manchester City és az Internazionale –, és az igazán nagy falatot, a fő fogást mindig az jelenti, de már az előételnek, étvágygerjesztőnek számító második és harmadik számú kupasorozatot is illik hiba nélkül lehozni.

Mielőtt továbbmennék, hogy körbejárjuk a nagy egészet, térjünk ki a legfrissebb fejleményre, a stadion biztonsági, fém forgókapuján párosával besurranó Roma-drukkerekről készült videóra.

A jegyek drágák, nem is áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben, a 63 ezres stadionban az érintett csapatoknak 15-15 ezer belépő jutott, a semleges nézőknek 16 800, a maradék felett az UEFA rendelkezett. Viszont mindig érkeznek a helyszínre a reménykedők és a leleményesek, akik akkor is – amikor amúgy nem. Egy éve Párizsban is ez képezte a nézeteltérés alapját: kinek van jegye, és ha van, az érvényes vagy hamis. A helyzetet nehéz kezelni, nehéz kiszűrni – de nem lehetetlen! Egy stadion beléptetőjénél pedig különösen nagy tudomány nem is kell hozzá, hogy a dolgok megfelelően működjenek. Bár az emberi munkában mindig ott a hiba lehetősége, ez nem olyan feladat, ahol hibázni szabad: tragédiák sora vezetett oda, hogy tegyük fel ötezer ember férőhelyére akár csak hatezer zsúfolódott össze. Márpedig a videón látottak alapján nem 1,2-es, hanem 2-es a besurranó emberek szorzója… Innentől már inkább szerencse kérdése, hogy mi sül ki a végén belőle.

A magyar szövetség közlése nyomán „a felvételeken látható személyek rendelkeztek érvényes jeggyel, ezért tudtak belépni a külső beengedési pontokon, ám – valószínűsíthetően – ismerőseikhez csapódva, nem a jegyen szereplő kapucsoportnál jutottak az Aréna területére”. Hozzátették: nincs hivatalos tudomásuk arról, hogy bárki jegy nélkül jutott volna be a mérkőzésre: „ilyen rendszerszintű anomália nem fordult elő”, míg „a szervezés kisebb hiányosságait, így a beléptetés körülményeit, a biztonsági szolgálat szerepét vizsgálni fogja a rendezésért felelős szervezet, az UEFA az MLSZ szakembereinek bevonásával”. 

Az európai Konferencia-liga döntőjére jövő szerdán a prágai Fortuna Arénában kerül sor, a párosítás a BL-döntőhöz hasonlóan angol–olasz párharcot hozott, a magyarokhoz és a törökökhöz hasonlóan a cseh rendezőknek is nagyon figyelmesnek kell lenniük. A Fiorentina és a West Ham United futballszurkolói szempontból nem sorolandó a kiemelt veszélyességi faktorral bíró egyletek közé, de alapjáraton a Budapesten járt Sevilla és AS Roma sem tartozik oda. Aztán mégis tudtak meglepetéssel szolgálni, és ezen a ponton nem is a fentebb taglalt besurranásra utalnánk.

Hiába a tervek, a város különböző részein csak egymásba botlott a két tábor

De valóban meglepetés volt, hogy mind előzetes óvintézkedés ellenére azért csak sikerült egymásra akadniuk az olasz és spanyol drukkereknek, és újlatin nyelvrokonság ide vagy oda, nem eszmét és véleményt cseréltek egymással, hanem pofonokat? Aligha…

Fokozott hangulatban nehéz kordában tartani az érzelmeket, főként, ha az időjárás, a meleg hőmérséklet hatására még a szükséges folyadékbevitelen is emelnek ilyenkor a drukkerek. Egyéb tudat(lanság)módosítókra most nem is utalnék. A legjobb családban is előfordulhat, és különösebben még mediterrán vérmérséklet sem kell hozzá.

A belvárosban, a Liszt Ferenc térnél szerdán napközben több ezer szurkoló találkozott, és délután történt már összetűzés: spanyolok kontra lengyel (?!) ultrák. Távozásuk után a hírek megrongált éttermi bútorokról és több mint kétezer kitaposott virágról szóltak, utóbbiakat pár nappal korábban ültették ki. A kerületi polgármester nehezményezte, hogy nem kaptak tájékoztatást a drukkerek várható vonulási útvonaláról. A megfelelő kommunikációval valószínűleg megelőzhető lett volna, hogy a virágokat csak később ültessék ki, amikor már nem fenyegeti őket veszély. De aki csak félig jártas a sport által a világ bármely pontján bevonzott tömegek szokásaiba, az önmagától is rájöhetett volna erre. Történtek már jóval különb esetek is ennél…

 A Hősök tere, amelyen elsődlegesen az olasz drukkerek számára volt fenntartva a szurkolói falu, ha nem is szerves, de azért még bőven része a belvárosnak. Ellentétben a Kincsem Parkkal, amely nem az. Még akkor sem, ha a két kijelölt helyszín körülbelül egyforma távolságra van a Puskás Arénától. Itt tegyük hozzá, hogy a sportvilág egészét tekintve sportági sajátosság ez a fajta elkülönítésük a drukkereknek, mert a legtöbb eseményen békésen megfér egymás mellett az ellen.

Az Egressy út viszont pont a kijelölt két helyszín közé esik, a stadiontól 200 méterre ugyancsak történt összetűzés, amelyben a hivatalos adatok szerint hárman sérültek meg, közülük ketten szorultak kórházi ápolásra. És még erre sem lehet azt mondani, hogy a szervezők gondolatai között ez a terület fehér foltként szerepelt, a történtektől mindössze két, métereket tekintve inkább másfél (troli)megállóra ugyanis ott hűsöltek a készenléti rendőrök, bevetésre várva.

Intézkedésekre a belvárosban sor került, ennek nyomán végül tizennégy szurkolót fogtak el, és állítottak elő – számolt be rólacsütörtökön, a mérkőzés másnapján a rendőrség. Két lengyel, egy olasz és egy magyar állampolgárt garázdaság, egy német állampolgárt rendbontás, nyolc lengyel állampolgárt kábítószer birtoklásának gyanúja miatt, egy további lengyel állampolgárt pedig pirotechnikai termékkel kapcsolatos szabálysértés miatt. Közülük a garázdaság miatt elfogott két lengyel és a rendbontás miatt elfogott német állampolgárt őrizetbe is vették. Pirotechnikai eszközzel visszaélés szabálysértés miatt egy olasz állampolgárra szabtak ki helyszíni bírságot a rendőrök – áll a közleményben.

Rendőröket nagyobb csoportban vagy készenléti rendőröket soha nem szerencsés a „kirakatba” tenni, mert általában fölösleges indulatokat kelt. Viszont mindig hiányoznak, amikor éppen kialakul a szituáció. Na, ezek is pont ott nincsenek, ahol kellenének, szükség van rájuk?

Miként történt az a mérkőzést eldöntő pillanatban…

Civil a pályán

Az 1–1-es 120 percet – plusz hosszabbítás – követően tizenegyespárbajba torkollt találkozón a tizenegyesekre a Sevilla-tábor előtt került sor, és miután a spanyolok 4–1-re jobbnak bizonyultak, a játékosok önfeledt ünnepléséhez a lelátóról körülbelül 25-30 szimpatizáns csatlakozott.

Mindezt úgy, hogy közben a 2021-re halasztott Európa-bajnokság ugyancsak telt házas meccsein – Magyarország–Portugália, Magyarország–Franciaország, Portugália–Franciaország, Hollandia-Csehország – hasonlóra nem került sor, miként a magyar válogatott további hazai fellépésein sem.

Ilyen hőfokú és mennyiségű, a szabályokra fittyet hányó szurkolóval a rendezői gárda nem tudott mit kezdeni. Ez hiba.

Hogy darabra nem voltak meg a mellényes stewardok, vagy csak rosszul súlyozták őket – az oldalvonalnál kevesebb is elég, az alapvonalhoz több kell, hiszen itt nézők, ott vérbeli szurkolók vannak –, arról alighanem majd levonják a konzekvenciákat. Jó pont viszont, hogy a készenlétiek részéről ott is gyorsan jött az erősítés, bár igazából rájuk már szükség sem volt, mert a nagy tömeg nem érkezett meg a pályára a honfitársak után. Valamint az éberebb Sevilla-játékosoknak is volt arra eszük és lélekjelenlétük, hogy udvariasan kitessékeljék fanatikusaikat. És hogy mi a baj, ha önfeledten ünnepel a pályán futballista és szurkoló? Azzal semmi, csak nehéz a határt meghúzni.

A lelátót a küzdőtérről elválasztó kerítések ideje már lejárt, a szurkolói kultúra ezt a tárgyat meghaladta, de eltűnésében azért közrejátszottak halálos kimenetelű tragédiák is. Persze világszerte történnek abból balhék, hogy ellentáborok özönlenek a pályára, ahol tömegverekedés tör ki, de egy elit kategóriás eseményre kilátogató nézők, szurkolók viselkedési normájában erre jóval kisebb a kockázati tényező. A pályán történtek azonban nyilván hatással vannak rájuk, amúgy normálisnak gondolt ember esetében is el tud gurulni a gyógyszer. Márpedig az a főszereplő játékosok, szakemberek felelősségét veti fel: amikor ők a futballal foglalkoznak, akkor a szurkolók is a feladatukat végzik. Amikor viszont egyéb hatásokra kerül sor, attól a lelátón ülők sem tudják függetleníteni magukat.

A pályán lévő játékosok vagy az oldalvonalnál ténykedő edzők, a kispadon helyet foglaló cserék és stábtagok ezzel tökéletesen tisztában vannak, illetve voltak, és mégis… 

A főszereplők felelőssége

A mérkőzésen különösen fontos az ő futballon túli szerepvállalásuk, de annak már előtte, sőt még utána is van jelentősége. Anthony Taylor angol játékvezető sem találta meg a kellő összhangot a csapatokkal és sokszor a szabálykönyvvel, nem véletlenül vált José Mourinho, a vesztes római fél portugál edzőjének céltáblájává. Pedig a spori kiosztott 14 sárga lapot, csak nem úgy, akkor és azoknak, ahogyan azt a főszereplők sokszor érezték. Mourinho pedig talán nem is lenne Mourinho, ha a mérkőzés utáni csalódottságában megállt volna annál a pontnál, hogy a sajtótájékoztatón már egyszer pellengérre állítja Taylort.

A neves tréner a stadion garázsában már nem figyelt arra, hogy ezzel kapcsolatos gondolatait becsomagolva, cizelláltan fejtse ki, trágárságoktól sem mentes véleményét a játékvezetőnek és az UEFA-nak is bemondta. Az UEFA vizsgálatot is indított Mourinho ellen, aki szintén spórolhat a pénzbüntetésre.

Ennek az esetnek is van tanulsága, mégpedig az:

 Hogy aztán a nagy találkozásról ki készített felvételt, arra már külön ne is térjünk ki.

A heves kirohanásnak aztán még pénteken is volt következménye, aligha lehet bizonyítani és egyértelműen állást foglalni, hogy önmaguktól vagy az edző által felbátorítva, de bizony feltételezhetően olasz drukkerek a repülőtéren inzultálták Anthony Taylort, aki családja körében igyekezett hazafelé. A videó tanúsága szerint – mert ugye miről nem készül már a mai világban videó, amikor több milliárd „operatőr” kezében ott a technika – a szurkolók lökdösték és rángatták. Hogy az indulatokat egy fokkal feljebb srófoló portugál tréner ezek után önkritikát gyakorol, és este nyugodt szívvel néz-e a tükörbe – az szintén költőinek szánt kérdés.

A végső következtetéseket a történtek függvényében az eseményről aligha nekünk vagy bármely más külső szemlélőnek kell levonnia – tekintve, hogy részinformációkkal rendelkezünk a nagy egészet illetően –, hogy akkor a rendezés ezen az anyagi és erkölcsi áron megérte, vagy nem érte meg, az esemény végül sikeres volt, vagy nem volt sikeres.

És egyáltalán: ki hivatott arra, hogy erről ellentmondást nem tűrő, egzakt véleményt mondjon?

A szerző az Index sportrovatának vezetője.

(Borítókép: Sevilla-szurkolók özönlenek a pályára, miután a Sevilla FC csapata nyert az Európa-liga-döntő mérkőzésen 2023. május 31-én. Fotó:  Nikola Krstic / MB Media / Getty Images)