- Vélemény
- kormánypárt
- magyarország
- választók
- racionális
- jó hír
- orbán viktor
- magyar péter
- fidesz
- tisza párt
Hogyan politizál Orbán Viktor és Magyar Péter 2026-ig?
További Vélemény cikkek
- Milliárdokba kerül, hogy a „békekormány” nem békül Brüsszellel
- Józan érvek a zéró tolerancia eltörléséért
- A ruszifikáció tüze – civilizációs tragédia Oroszországban
- Miért érezte úgy a Fidesz, hogy alá kell szállnia a szappanoperák világába?
- Orbán Balázs védése: autoriter liberalizmus az akadémiai szabadság ellen
A 2026-os választás lényegében mozgósítási verseny lesz. Az lesz a döntő, hogy melyik párt tudja jobban megmozgatni a maga táborát. Ez nemcsak a két nagy pártra, hanem a két kisebb pártra, a Mi Hazánkra és a DK-ra is igaz. Ha a Fidesz veszít, a sajtó majd azt írja: „A magyarok elutasították Orbán Viktor politikáját”, vagy pedig azt, hogy „A demokráciára szavazott Magyarország”, de mindkét narratíva hülyeség lesz. Magyarország nem változik majd, sokan szavaznak majd a vesztesre is és sokan a nyertesre is. Magyarország 2026 után is politikailag megosztott lesz. A választás csak a győztes tábor jobb mozgósítási képességét bizonyítja majd. A győztes nem a többséget nyeri meg, hanem technikai győzelmet arat és a politikai uralmat szerzi meg.
Október 23-ra, az idei nemzeti ünnepre kialakult a két vezető párt ideológiája, politikai propagandája. Orbán Viktor segítségére sietett „Brüsszel”, amikor Európában példátlan módon Orbán-ellenes, Magyarországnak szóló belpolitikai üzenetet fogalmazott meg az Európai Unió bürokráciáját irányító legfelsőbb vezető, Ursula von der Leyen (lásd Fodor Gábor cikke). „Bábkormányt hozna létre Brüsszel” – használta ki a lehetőséget a lemorzsolódó szavazókkal küzdő kormánypárt pártelnöke. Ki hagyná ki ezt a lehetőséget?
Magyar Péter mindent annak rendel alá, hogy pártja mögé terelje az összes olyan választót, akik támogatásával többségi parlamenti mandátumot lehet szerezni a parlamentben. Ez nem csak egy kívánatos cél, hanem elemi szükség, amely a Tisza Párt egyedüli uralmát teszi majd lehetővé. A rendezvény előtti napokban fejtette ki, hogy
a Tisza Párt nem más, mint egy Orbán Viktor- és Fidesz-ellenes gyűjtőpárt.
Arról beszélt, nem számít az, hogy az Orbán ellen szavazók különféle ideológiákat képviselnek. Félre kell tenni ezeket a különbségeket, mert a legfontosabb feladat a régóta hatalmon lévő párt legyőzése. Az október 23-i beszédét is ennek az üzenetnek a szolgálatába állította. Csak az számít, hogy a magyar emberek egyesüljenek egy párt égisze alatt. Mindegy is, hogy párttagként, támogatóként vagy munkájukat féltve titokban, a lényeg az, hogy 2026-ban szavazóként a Fidesz ellen voksoljanak.
A 2026-os kampány kereteit másfél évvel a választások lehetséges időpontja előtt a két főszereplő felállította. Nem véletlen, hogy Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke egy nekem adott interjúban a múlt héten már azzal keresett újabb és újabb szavazókat a pártja számára, hogy mind a Tisza Párt, mind a Fidesz uralma esetén szükség lesz egy kisebb koalíciós partnerre, amely a magabiztos győztest kordában tartja. Gyurcsány Ferenc, a másik parlamenti bejutásra esélyes párt elnöke még nem jutott el idáig, egyelőre a Tisza Párt kritizálásánál tart. De majd ő is nyilván kialakítja viszonyát az új felálláshoz.
Orbán Viktor szeptember elején, Kötcsén új kommunikáció kialakítására tett javaslatot a kiszivárgott információk alapján. Ennek semmilyen jele nem látszik. A kommunikáció valójában egy álfogalom, sosem a közlések világáról szól Magyarországon. A kommunikáció mindig a politika tartalmi változásának leírására szolgál. Ilyesmi nem lesz. Pontosabban azért nem lesz kommunikációs változás, mert a politikai tartalom átalakítására nincs igénye a miniszterelnöknek. 2021, 2017, 2013 megszokott mozzanatai köszönnek vissza az Orbán-kormány 2024-es politizálásában. Jóléti intézkedések, precízen kiválasztott társadalmi csoportoknak és megint a „jó híreink vannak” kormányzati hírszolgáltatás keveréke válik uralkodóvá.
Orbán Viktor ismét a szubjektívérzet-menedzsment politikáját folytatja. A kormány lakosságnak szóló politikájának újra és újra az a lényege, hogy pár száz milliárd forint erejéig az állam tetszetős döntéseket hoz kiválasztott társadalmi csoportok számára, hogy az intézkedésben érintettek és a Fidesz-szavazók meg a Fideszben bízni akaró szavazók jó érzéssel tudjanak érvelni az orbáni politika érdemei mellett.
Nem számít, hogyan áll az államadósság, nem számít, hogyan alakul a gazdaság működése, ugyanis nem az absztrakt szavak – mint „nemzetgazdaság érdek” – szavaznak, hanem hús-vér emberek, akiknek a személyes érzete dönt a választás napján.
Az orbáni „választási politika” egyik nagyon lényeges eleme, hogy az egyes emberek válnak az orbáni „jó hír” terjesztőivé. Ezt alkalmazza kommunikációs ellenszerként a pocsék gazdasági adatok, a recesszió és a kormány megszorító politikájának hatásaival szemben.
Magyar Péter most keresi azokat a hírvivőket, akik az Orbán-kritika hordozói lehetnek, ugyanabban a politikai szerepben, ahogyan híveit Orbán Viktor alkalmazza. A rendszerváltó kártya, a Tisza-szigetek, a folyamatos, saját gyártású Facebook-jelenlét és a közösségimédia-jelenlét, a hívek számára nyújtott politikai tartalomgyártás adja a politikai tevékenység kereteit.
A két politikus fittyet hány a politikai szakértők és a racionális vita híveinek igényeire. Innentől kezdve mindketten választást akarnak nyerni, és csak az számít, ami a jelenlegi és a potenciális választóik fejében van, csak az számít, hogy az ő döntésüket befolyásolják. Orbán Viktor is tudja, hogy a helyzet nem rózsás, Magyar Péter is tudja, hogy készülni kell a kormányzásra, szakpolitikai tartalmat kell adni. De egyiküknek sem érdeke a politikai szakértők szája íze szerint politizálni. Mindketten a megosztó politikai energiák ellen küzdenek. Orbán Viktor egy pozitív jövőképérzetet akar eladni: a Fidesz a legjobb a létező és majdan felmerülő problémák kezelésére. Magyar Péter pedig húzza az időt, és kerüli, hogy a választóit megosztó szaktémákban, mint az adózás, Ukrajna, a reformok/átalakítások témájába konkrétan belemenjen. Ugyanis minden egyes szavazat számít majd. A budapesti főpolgármester-választás mutatta meg, hogy pár száz szavazaton múlhat a győzelem. Az elmúlt időszakban tapasztaltak alapján minden valószínűség szerint 2026-ban is magas lesz a részvétel, és ezért szoros verseny várható.
A valóság racionális és tényeken alapuló taglalása mindkét politikust zavarná a politikai céljai elérésében.
Hiába kívánná ezt az emelkedett demokratikus gondolkodás. És igazuk is van a választók szempontjából. A jobboldali, a fideszes szavazók arra vágynak, hogy 2026-ban Orbán folytassa, az Orbántól megszabadulni vágyók pedig azt akarják, hogy Magyar kezdjen el kormányozni 2026-ban. 2024 ősz végére kampányüzemmódba kapcsoltunk. Mind a kormányzást, mind az ellenzéki politizálást ez határozza meg.
Az üzleti életben a reziliencia azt a képességet jelöli, hogy az üzleti szervezet milyen ellenálló képességekkel rendelkezik a környezet negatív, bomlasztó hatásaival szemben. A két mágnespolitikus, Magyar Péter és Orbán Viktor 2026-ig ebben az ellenálló képességben méri össze az erejét. A küzdelmet ez a két személy jeleníti meg, valójában azonban két entitás, két szervezet, a létező Fidesz-világ és az épülő Tisza-világ küzdelme lesz. Csak egyetlenegy cél számít ebben a küzdelemben: 2026-ban, a választás napján melyikük tud több szavazót rávenni arra, hogy az egyikükre vagy a másikra szavazzanak az emberek. Mostantól Magyarország másfél évre politikai csatatérré válik.
A szerző volt újságíró, jelenleg üzleti coach.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)