A szavazókat jobban érdekli a hónap vége, mint a világvége

A múlt héten az Amerikai Egyesült Államok 47. elnökének Donald Trumpot választották meg. Az egész világ felfokozott érdeklődéssel követte az elnökválasztást, hiszen az USA politikailag, gazdaságilag és katonailag egyértelműen a világ vezető nagyhatalma, ezért nem mindegy, milyen irányba változik az általa képviselt politika az elkövetkező években. Ráadásul a demokrata jelölt, Kamala Harris és a republikánus Donald Trump markánsan más értékrendet és programot képviselt, így tétet adtak a döntésnek. Érdemes megvizsgálnunk, hogy a napi közéleti történések mögött milyen hosszú távú tendenciák húzódhatnak meg, és mindezeknek milyen hatása lehet Magyarországra és ezáltal a mi életünkre is a következő időszakban.

Trump győzelmének a mértéke elgondolkodtató. Az előzetes közvélemény-kutatási adatok ennél sokkal szorosabb küzdelmet vetítettek előre. Az utolsó mérések nagyjából azt prognosztizálták, hogy bár Kamala Harris vezet 1-1,5 százalékkal, azért fej fej melletti küzdelem várható, hiszen az utolsó hetekben Trump erősödött folyamatosan. Ehhez képest Donald Trump nagyarányú győzelmet aratott: a hagyományosan republikánus többségű államok megnyerése mellett az összes billegő, ún. „csatatér” államot elhozta demokrata riválisa elől. Nemcsak az elektorok számában lett a végső eredmény fölényes siker, hanem az összes leadott szavazatban is jócskán megelőzte Harrist. Ráadásul a párhuzamosan lezajlott képviselőházi és szenátusi választáson is republikánus győzelem született, így nagy valószínűséggel az amerikai törvényhozás mindkét háza az elnök pártjának többségével kezdi majd el a működését.

Az eredmény egyfelől újfent rávilágít arra a bizonytalanságra, amely a közvélemény-kutatásokat övezi. (Legutóbbi cikkemben a magyar pártpreferenciákkal kapcsolatban írtam erről.) Közvetlenül a választások előtt a különböző amerikai intézetek 0,9–1,7 százalék közötti Harris-előnyt mértek. Hogy fordulhatott elő, hogy ebből mégis jelentős Trump-győzelem született? Nos, leginkább úgy, hogy Trump szavazói között sok a rejtőzködő támogató, akik a kutatóknak nem árulják el, hogy valójában kire fognak szavazni. Az ilyen típusú voksolók száma különösen akkor szokott magas lenni, amikor a sajtó jelentős és meghatározó része nagy arányban és elfogultan agitál az egyik jelölt mellett. Ilyenkor sokan úgy érzik, hogy ostobának, műveletlennek gondolják majd mások, ha őszintén bevallja, hogy kire szeretne szavazni. Ez a jelenség nem ismeretlen Magyarországon sem, hiszen a Fidesz támogatottságát is rendszeresen alulmérik itthon. 2010 óta az összes választáson a megmérettetés előtt a kutatóintézetek többsége gyengébb eredményt jósolt nekik, mint amit aztán elértek. Ez a jelenség rendszeresen előfordul szerte a világban akkor, ha a fősodorral (mainstream), a létező elittel szemben lépnek fel politikai szereplők. Tehát érdemes a kutatásokat kellő távolságtartással kezelni, ugyanis a valós társadalmi mozgások csak több intézet adatainak az összevetése után rajzolódhatnak ki.

Másfelől, az amerikai eredmény abban a tekintetben megnyugtató, hogy Donald Trump győzelme olyan nagyarányú, amit nem lehet bírósági eljárásokkal, hosszú ideig elhúzódó újraszámolásokkal megkérdőjelezni. A november 10-ei állás szerint az elektorok számában 312–226, a leadott szavazatokban 74,6–70,9 millió, a szenátusi helyekben 53–46, a képviselőházi székekben pedig 213–202 az állás a republikánus jelöltek javára a demokratákkal szemben (több államban még mindig zajlik a szavazatok számlálása). Ilyen fölény esetében nincs értelme kétségbe vonni a győzelmet, és ez most jó az USA társadalma számára, hiszen talán csillapíthatja a felkorbácsolt indulatokat. Azokat, amelyek előzetesen Trump győzelme esetére a demokrácia felszámolását, diktatúra bevezetését és egyéb, világvége jellegű katasztrófákat vetítettek előre. (Tanulságos, hogy minden előzetes riogatással szemben a választás másnapján a tőzsdék szárnyalni kezdtek, olyan bizakodó hangulat lett úrrá a piacokon.) Úgy gondolom, hogy a most megválasztott elnök akkor cselekedne bölcsen, ha komolyan venné, amit a győzelmét bejelentő beszédében mondott, vagyis azt, hogy minden amerikai elnöke szeretne lenni. Bár sikere egyértelmű, azért a demokrata ellenfele mögött mégis felsorakozott az ország véleményt nyilvánító polgárainak majdnem a fele. Második elnöksége akkor lehet igazán jelentős, ha programja megvalósítása mellett gesztusokat is képes lesz majd tenni azok irányába, akik most alulmaradtak a szavazáson.

Érdemes egyébként leszögezni, hogy az Amerikai Egyesült Államok nemcsak gazdaságilag, katonailag és politikailag a világ legerősebb hatalma, hanem a demokratikus intézményrendszert tekintve is rendkívül ütésállónak számít. Az alapítók – George Washington, Thomas Jefferson, James Madison és a többiek – rendkívül bölcsen olyan rendszert alakítottak ki több mint 200 éve a tengerentúlon, amely az európai tapasztalatok és eszmetörténet legfontosabb elemeit ötvözte. A fékek és ellensúlyok rendszere az európai kontinensen sohasem tudott olyan tisztán megvalósulni, mint az Újvilágban, ahol lenyűgöző előrelátással illesztettek a demokratikus fundamentumba arisztokratikus és monarchikus elemeket is. Ezért az

Akármit is gondolunk Donald Trump karakteréről és kulturáltságáról, sem a demokráciát nem fogja felszámolni a tengerentúlon, sem diktatúrát nem fog bevezetni. Ha esetleg szeretné, akkor sem tudná megtenni. De érdemes első elnöksége kapcsán megjegyezni, hogy jobb vezetőnek bizonyult, mint azt sokan előtte várták. Stabil gazdasági növekedést hozott, jogosan indított kereskedelmi háborút Kína ellen és korábban teljesen elképzelhetetlen módon teremtette meg a közel-keleti béke alapjait az Ábrahám-megállapodásokkal.

De mi okozhatta azt, hogy a rejtőzködő szavazókkal együtt az amerikaiak többsége a volt elnökre szavazott? Azt hiszem, a kérdés megválaszolásában most is tévúton jár az, aki hasonlóan hamis megfejtéseket próbál adni a talányra, mint itthon a Fidesz sikerére. Ha azt gondoljuk, hogy az agymosás, a buta és civilizálatlan emberek többségbe kerülése, a magas szintű manipuláció az eredmény okozója, akkor becsapjuk önmagunkat és nem értjük a modern tömegdemokráciák működését. A megváltozott kommunikációs közeg, az online média térnyerése, a véleménybuborékok létrejötte nyilván szerepet játszik a jelenkori politika színvonalának zuhanásában. De a fő ok nem itt keresendő, hanem ott, hogy Trump sokkal jobban érezte azt, ami az amerikaiak többségét izgatta, érdekelte. Ez pedig döntően a gazdaság állapota, a kiszámítható jövőbe és a saját országukba vetett hit, kiegészítve az illegális bevándorlással szembeni fellépéssel. Érdekes, hogy a gazdaság állapota ilyen fontos szerepet játszott a sikerben egy olyan országban, amelynek e téren is óriási az ereje, a mutatói sokkal jobbak, mint például Európának, és persze messze felette áll a kínai fejlettségi szintnek. A tengerentúli gazdaság a koronavírus-járvány okozta visszaesés után, Joe Biden elnöksége idején visszatért a normális növekedés pályájára. Ennek ellenére a szavazók többsége mégis jobban bízott a volt elnökben, hogy tartóssá tudja tenni az USA masszív gyarapodását. Ez bizony nálunk, Magyarországon is megszívelendő tanulság: a szavazókat általában jobban érdekli a hónap vége, mint a világvége.

Az Amerikai Egyesült Államoknak lendületet adhat Trump ilyen arányú sikere. Európa tekintetében már kérdéses, hogy mire számíthatunk. 24 óra alatt természetesen semmiféle háborút nem lehet lezárni, de ha már tett egy ilyen fellengzős ígéretet, akkor bizonyosan várható, hogy tárgyalásokat fog kezdeményezni az orosz–ukrán vérontás befejezéséről.

Orbán Viktor miniszterelnök még az év elején azt mondta, hogy két fontos esemény határozza majd meg az esztendőt: az európai parlamenti választás és az amerikai elnökválasztás. Az előzőn konzervatív áttörést és új összetételű Európai Bizottságot várt, a másikon Donald Trump sikerét. Az utóbbi bejött, az előző pedig nem. A kifejezetten kritikus idei évet Trump sikere mentheti meg a magyar kormány számára. Tehát ha valakinek, akkor a magyar kormánynak és – mivel a népakarat felhatalmazásával ez a kabinet áll a hazai kormányrúdnál – Magyarországnak is egyértelműen jó a volt elnök választási győzelme.

Hogy miért? A válaszhoz érdemes felidézni az idei év vesszőfutását, amelyben a legfontosabb tényezőként itthon is a gazdaság állapota szerepel. A kormány 4 százalékos növekedést jósolt idénre, amelyet aztán visszavettek először 3-4 százalék közé, aztán 2,5-re, végül 1,5-re csökkentették. Most, miután pár hete a hazai gazdaság újra technikai recesszióba zuhant, örülhetünk, ha sikerül elérni az 1 százalékot. Egy euró az év elején 380 forintot, jelenleg 406 forintot ér. Bár az inflációt sikerült leszorítani 3,4 százalékra, az még így is a magasak közé tartozik az unióban. A fogyasztás nem akar beindulni, az adósságállományunk pedig ismét növekedésnek indult. Az év elején kirobbant „kegyelmi“ botrány a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter lemondásához vezetett, amely ügy hatására tűnt fel a hazai közéletben Varga Judit exférje, Magyar Péter. A nyáron az Európai Bíróság soha nem látott mértékű bírsággal (egy Puskás Aréna építési költségét meghaladó összeggel) sújtotta Magyarországot a közös szabályok semmibevétele miatt. Az EP-választásokon nem sikerült visszafoglalni Brüsszelt, az Uniót ugyanazok irányítják továbbra is, mint eddig (az egyetlen szépségtapasz, hogy a Fidesznek sikerült létrehozni a Patrióták Európáért frakciót a parlamentben, igaz, azonnal ki is közösítették a tagjait mindenhonnan). A Magyarországot illető támogatások jelentős része továbbra is zárolás alatt áll Brüsszelben.

A magyar soros uniós elnökség botrányokkal tarkított: soha nem látott mértékű össztűz zúdult a kormányfőre Strasbourgban, ahol lényegében senkit sem érdekelt a hazánk által vázolt program, ráadásul az általunk szervezett tanácskozások egy részét minden eddigi gyakorlattól eltérően folyamatosan bojkottálják többen is az európai vezetők közül. Ősszel az unió büntetővámokat vetett ki a kínai elektromos autókra és akkumulátorokra, amely gyárakat a kormány nagy erőfeszítéseket téve idecsalogatott az elmúlt években. Itthon pedig a frissen létrehozott Tisza Párt kivégezte a hazai baloldalt, és most már a Fidesz nyakán liheg a kutatóintézetek többsége szerint.

Donald Trump megválasztása tehát rövid távon megmentheti a szorult helyzetbe került magyar kormányfőt. Az USA támogatása politikai haszonra is váltható akkor, ha az a nyomasztó és káros helyzet, hogy rendszeresen egyedül maradunk a véleményünkkel a szövetségeseink között, most megváltozik, mivel a legjelentősebb partnerünk állhat majd mellénk.

Akármilyen szavazók is vagyunk, politikai szimpátiától függetlenül hazánk érdeke az, hogy képesek legyünk végre kihasználni a lehetőségeinket, bővüljön és gyarapodjon a magyar gazdaság, mi pedig normalizáljuk a kapcsolatainkat azzal a nyugati világgal, ahová tartozunk és ahol hosszú ideje a fekete bárány pozíciójában megtűrt szereplőként vagyunk jelen. Az amerikai támogatás végre változtathat ezen, és nagyon bízom benne, hogy elhozhatja a Fidesz–KDNP-kormány visszafordulását az atlanti világ irányába.

Tehát Donald Trump sikere akkor erősítheti az Orbán-kormányt, ha ezáltal pénzt tudnak tenni a magyar gazdaságba és végre elkezdik kihasználni az euroatlanti integráció biztosította lehetőségeket. Ez ma ugyanis az elsődleges nemzeti érdekünk és ezen az úton kapaszkodhatunk ki abból a hullámvölgyből, amelybe az elmúlt 3 évben jutottunk.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Donald Trump 2024. október 23-án, Zebulon, Georgia államban. Fotó: Anna Moneymaker / Getty Images)