A Trump–Putyin-szövetségnek a „gyenge Európa” terv is része

Nem tudjuk, mit hoz jövő, de látjuk, hogy az 1945 utáni világ történelmi fordulópontjához érkezett Trump elnök hatalomra lépésével. A következőkben egy lehetséges forgatókönyv vázlatát és kérdéseket kínálok vitára. Időkapszula, amelyet a jövőből visszatekintve megcáfolt vagy dermesztően beteljesült történelmi leckeként idézhetünk. Egy biztos, stratégiai döntési helyzetek előtt állnak Európa országai, így hazánk is. Az újrarendeződés radikális lehet, és hosszú távra eldöntheti országok és régiók történelmi sorsát, amint az 1945 után is történt.

Van-e esélye egy USA–Oroszország-érdekszövetség kialakulásának? Több mint tűzszünet, több mint békemegállapodás, stratégiai érdekszövetség! Bizarrnak tűnhet első hallásra, de nem Trump elnök eszköztárában. A jelek szerint van erre esély, és ennek okát hiba lenne csak Ukrajnában keresni. Milyen érdekközösség képzelhető el az USA és Oroszország között? Trump békét ígért, ezért ő béketeremtő akar lenni. Putyin a győzelmet szeretné bejelenteni, ami az ukrajnai háború egyfajta lezárása. A két elnök más-más célból, de ugyanazt akarja, ezért meg fognak egyezni a háború ügyében. Ez meghozhatja a kedvüket arra, hogy „történelmet írjanak”, új korszakot nyissanak a kölcsönös előnyök garanciáival. Jó alap arra, hogy két vezető hosszabb távra is közös érdekeket határozzon meg, elporlasztva ezzel az elmúlt nyolc évtized „unalmassá váló” atlantista doktrínáját, tudniillik, hogy az USA vezette „Nyugat” elemi érdeke az oroszok gyengítése és gyengesége, és Európa erősítése.

Milyen közös érdekek lehetnek ezek? Részben gazdasági természetűek. Trump el akarja hozni az USA aranykorát, a gazdagságot. Putyin totális államának háborús vérvesztesége után szintén a gazdasági megerősödésben és az Európával szembeni fegyverkezés finanszírozásában fog kihívást találni. A két elnök ki tudja jelölni a gazdasági érdekszférákat, és egymás passzív támogatására is elkötelezhetik magukat. Kína egyre idegesebb lesz, és ennek elsősorban Trump örülhet, Putyin pedig enyhítheti kitettségét Kínával szemben.

Ukrajna tűnik a Trump–Putyin-„üzletben” az egyszerű tételnek. Ukrajna egy részét Trump már gazdasági erőforrásnak, „zsákmánynak” jelölte ki, az lehet kérdés, hogy az oroszok a már elfoglalt területeket meghaladó érdekszférát tudnak-e kialkudni Ukrajnában. Ennek politikai kivitelezésében jelenleg nem az ukrán kormányzat látszik akadálynak, hanem a britekkel kiegészült EU-közösség Ukrajna mögötti kitartása. Legalábbis rövid távon. Hosszabb távon megoldást adhat a Trump–Putyin-szövetség terve Európával: a „gyenge Európa” terve. Ennek megvalósulásához nem is kell sok.

Az EU gazdasági gyengülése USA-érdekké válhat, amelyet a büntetővámok is gyorsíthatnak, elszívhatja a prosperáló cégeket, és amerikai árudömpinget erőltethet a kontinensre. Egy USA–EU gazdasági „szkander” kimenetele könnyen megjósolható. Különösen, ha Keletről az USA által szentesített új orosz gazdasági érdekszféra (a balkáni és egyes kelet-európai országok) szűkíti az EU belső piacát. Az USA-nak piac kell, amelyről Kínát kiszorítja, akár olyan áron, hogy az oroszoké lesz. Az oroszoknak gazdasági impérium kell, mert ebben ők is Kínával futnak eurázsiai versenyt. Egy amerikai–orosz szövetség közös érdeke lehet az is, hogy az EU mint politikai közösség gyenge legyen, vagy ne is legyen. Az országokra „bomlott” Európa Trump által jobban „kezelhető”, az oroszoknak inkább katonailag fontos, mivel a Baltikum és Lengyelország fenyegetése orosz „történelmi misszió”.

Kérdés, hogy az EU közössége mit tesz majd Trump és Putyin szövetségével szemben. A britek és az EU 26 tagállama (hazánk kivételével) az elmúlt hetekben közös stratégiai újratervezésbe kezdtek. Ukrajnát fegyverben akarják tartani, és élő pajzsként emelni az oroszok elé. Ehhez meg kell sokszorozni a támogatást, mivel az USA kiszáll Ukrajna háborús támogatásából. Ukrajna EU-integrációjának ígéretével az EU szándéka, hogy az ukránok tartsanak ki, és folytassák a védekezést Zelenszkij vezetésével. Eközben az EU magállamai – a jelenlegi EU-hoz képest – sokkal erősebb politikai, védelmi és gazdasági szövetségbe próbálnak rendeződni és gazdasági-katonai önvédelemre berendezkedni az amerikai–orosz harapófogóban. Ez egy új EU lesz, amelybe vélhetően több jelenlegi tagország a balkáni határvidékről és a mediterráneum peremvidékéről nem kap teljes jogú tagsági meghívást. Kína akár partnerséget is ajánlhat majd az új EU-nak, éket verve az USA–Oroszország-szövetségbe. Kétséges, de nem kizárható, hogy az EU nyitott lesz a közös stratégiára Kínával az USA–Oroszország-szövetség ellenében.

Magyarország a formálódó új érdekszférák ütközőzónájában van. Kérdés, hogy hazánk tud-e a konnektivitás logikájával egyensúlyozni a két blokk, Európa és az USA–orosz szövetség között, vagy választani fog, mert választania kell a kettő közül.

A két blokk között semlegesnek maradni nem tűnik reális esélynek. A két szövetség közötti versengésből az erősebb kerül majd ki győztesen, a vesztesre pedig szétesés és zűrzavar vár, amint ez 1990 után az USA és Szovjetunió közötti hidegháború után bekövetkezett. Ha a „kövesd az erőt” elv határozza meg a külpolitikánkat, akkor az USA–orosz szövetségbe próbálunk bekapcsolódni. Ha az EU-optimizmus kerekedik felül, akkor más utat választunk. Kérdés, hogy az új EU elengedi-e vagy kilöki-e hazánkat? Kérdés, hogy mégis működhet-e az ütközőzónában egy semleges pozíció, bilaterális barátságokat keresve. Kínának érdeke lehet-e, hogy harmadik utat kínáljon Magyarországnak? Kérdés, hogy egy Trump–Putyin-alkuban az USA- vagy az orosz érdekszférához könyvelnek el minket?

Az elmúlt 80 év legbizonytalanabb időszakát éljük a világpolitikában, de higgyünk abban, hogy szuverenitásunkra büszke nemzetként lesz beleszólásunk a közeljövőnk nagy döntéseibe!

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kormányzástani Tanszékének egyetemi tanára.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök Oszakában 2019. június 28-án. Fotó: Anadolu / Getty Images)