A brüsszelezés nyomában, avagy miért nem birodalom az EU?

Az utóbbi időben hazánk vezetői rendre birodalmakra jellemző vonásokat vélnek azonosítani az Európai Unió működése során, ezért érdemes röviden megvizsgálni ezeket a kijelentéseket. Egy ilyen összehasonlítás egyértelműen azt mutatja, hogy hibás a párhuzam. Vegyük sorra a legfontosabb tényezőket, hogy az EU miért nem tekinthető birodalomnak.

1. Önkéntes tagság

A történelemben ismert birodalmak katonai hódítás és kényszer révén terjeszkedtek. Határaikat erőszakkal tolták ki, fennmaradásukat pedig gyakran ideológiai, vallási vagy dinasztikus alapon igazolták. Ezzel szemben az EU-ba való belépés teljes mértékben önkéntes. Az államok saját szuverén döntésük alapján nyújtanak be csatlakozási kérelmet, és szigorú politikai és gazdasági feltételeknek – az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak – kell megfelelniük: működő piacgazdasággal, stabil demokratikus intézményekkel, jogállamisággal kell rendelkezniük, és be kell tartaniuk az emberi jogi normákat. A csatlakozási folyamat hosszú éveken át tart. Nem ismerünk olyan birodalmat a történelemben, ahol felvételüket kérve, sorban álltak a csatlakozni kívánók.

2. A kilépés lehetősége

Az EU-t a birodalmaktól elválasztó egyik szembetűnő különbség a kilépés lehetősége. Az EU-ban az Alapító Szerződés 50. cikke kifejezetten rögzíti a kilépés jogát, ezzel is hangsúlyozva a tagság önkéntességét. Ezzel a joggal eddig egy ország élt, az Egyesült Királyság (brexit). Az Egyesült Királyság kilépési szándékát az EU tiszteletben tartotta, és a folyamat jogi keretek között, békés módon zajlott. Magyarország is bármikor elhagyhatja az EU-t, ha kormánya ezt kéri. A történelem során a birodalmak soha nem tették lehetővé ilyen módon a kiválást: az elszakadási törekvéseket elnyomták, és általában fegyverrel léptek fel ellenük, mint az a 20. századi gyarmatbirodalmak felbomlása során is történt, amely hosszadalmas és konfliktusokkal teli folyamat volt. Ez tehát további érv amellett, hogy az EU struktúrája alapvetően különbözik a birodalmakétól.

3. A tagállamok döntési joga, esetenként vétójoga

A birodalmakban a hatalom egy központ – Róma, Konstantinápoly, London vagy Moszkva – kezében összpontosult, amely távoli területeket irányított. A birodalmakban az alávetett tartományoknak, gyarmatoknak semmilyen valódi beleszólásuk nem volt a központi döntéshozatalba. Az Európai Unióban ezzel szemben

Sőt, számos területen – különösen a külpolitika, biztonságpolitika, adózás és alkotmánymódosítás esetén – a döntések egyhangúságot igényelnek, vagyis minden tagállam vétójoggal rendelkezik. Ez megnehezíti az EU működését, ugyanakkor azt jelenti, hogy egy kis tagállam is megakadályozhat döntéseket, ha azokat ellentétesnek tekinti a saját nemzeti érdekeivel. Ez a mechanizmus nem létezik egy birodalomban, ahol a központi hatalom dönt, a periféria pedig végrehajt.

4. Az EU nem rendelkezik saját erőszakszervezettel

A birodalmak hatalmuk érvényesítését katonai és rendészeti eszközökkel biztosítják. Hadsereggel, rendőrséggel, titkosszolgálatokkal és más kényszerítő apparátusokkal rendelkeznek, amelyek segítségével a birodalmi központ akarata rákényszeríthető az alattvalókra – akár erőszakkal is. Az Európai Unió ezzel szemben nem rendelkezik saját erőszakszervezetekkel. Az Europol például nem európai FBI, hanem egy koordinációs ügynökség, amely segíti a tagállami rendőrségek együttműködését, de nincs önálló intézkedési jogosultsága. Az EU döntéseinek végrehajtását a tagállamok végzik, saját intézményeiken keresztül. Ez azt jelenti, hogy az EU nem tudja kényszerrel érvényesíteni akaratát, ahogyan egy birodalom tenné.

5. Többközpontúság és kulturális sokszínűség

A birodalmak a történelem során gyakran törekedtek az egységesítésre: egyetlen nyelvet, vallást vagy kultúrát kényszerítettek rá a különböző népekre. Az EU ezzel szemben a kulturális sokféleséget és a többnyelvűséget támogatja. 24 hivatalos nyelve van, és a régiók kulturális identitását külön programok védik és támogatják (pl. Erasmus+, Creative Europe).

6. Szolidaritás előmozdítása

A birodalmi rendszerek alapvetően egyenlőtlenek: a centrumok előnyös helyzetét törvények és kormányzati intézkedések biztosítják. Az EU ezzel szemben kohéziós politikát folytat és támogatásokat folyósít, amelyek célja a fejlettségbeli különbségek csökkentése a tagállamok és régiók között. Írország, Spanyolország vagy számos kelet-közép-európai ország jelentős fejlesztési forrásokhoz jutott az EU-ba való belépéssel, s ennek révén látványos fejlődésen mentek keresztül, jelentősen felzárkóztak az élenjárókhoz. Ez az újraelosztó politika gyökeresen ellentétes a birodalmak működési rendjével.

Következtetés

Bár az Európai Uniónak lehetnek olyan jellemzői, amelyek felületesen emlékeztetnek a birodalmi struktúrákra – például a szupranacionális, nemzetek feletti hatáskör vagy a szabályozási lehetőségek –, de a hasonlóság itt véget is ér. Az EU nem alkalmaz erőszakot, nem központosítja a hatalmat, nem alapul egy központ törvényekkel biztosított előjogain. Inkább egy önkéntes, jogállami és demokratikus gazdasági-politikai közösség, amely a tagállamok együttműködésére és a kölcsönös előnyökre épül. A „birodalomként” való értelmezés nemcsak félrevezető, hanem el is homályosítja azt a történelmi újdonságot, amelyet az EU jelent: egy békés integrációs modellről van szó, amely a kormányzás új formáját jelenti az államközi kapcsolatokban.

A szerző történész, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetének egyetemi tanára.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Strasbourg, az uniós parlament székhelye. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)