Átengedi-e a hatalmát 2026-ban Orbán Viktor?

Az Orbán-ellenes politikusok, értelmiségiek pedzegetik napjainkban ezt a kérdést, azt sugallva, hogy Orbán Viktor csak addig demokrata, amíg a hatalma nem kerül veszélybe. De az első alkalommal, amikor a hatalomátadás esélye felmerülhet, megakadályozza majd, hogy erre sor kerüljön.

A leggyakoribb elképzelése szerint a választáson való elindulást teszi lehetetlenné a legesélyesebbnek tűnő jelölt, Magyar Péter számára. Az ötlet felvetése után sokkal kásásabban folytatódik a javaslat kifejtése: például úgy, hogy büntetőeljárás indul el a Tisza Párt elnöke ellen, mondjuk a bennfentes kereskedelem vádjára alapozva. Vagy bevetnek valamilyen atombombának bizonyuló vádat, amely elolvasztja a választók iránta érzett támogatását. Ez lenne a jogállami keretek között erőszakosnak számító megoldás.

De az elképzelések szerint ennél finomabb, parlamenthez illő megoldásokat is alkalmazhatnak. Az intézményes megoldások között szerepel a belépési küszöb módosítása 3 százalékra, amely lehetővé teszi, hogy a kisebb baloldali, liberális ellenzéki pártok is versenyben maradjanak és bekerüljenek a parlamentbe. A feltételezés kiindulópontja az, hogy a bekerülés esélye okán sikerülhet elterelni szavazókat a Tisza felől a kisebb pártok felé, s ez megakadályozza, hogy a Tisza Párt többséget kapjon.

Az elképzelések közös halmaza az, hogy keményebb vagy finomabb eszközökkel, de Orbán Viktor egyeduralmat gyakorol. Formáját tekintve demokratikus díszletek között, de a hatalom megragadásának lehetőségét kizáró módon kormányozza Magyarországot. Leválthatatlan a demokratikus keretek között. Lényegében diktátor.

Orbán számára nagyobb kihívás és siker egy demokráciában domináns politikusnak lenni, mint egy nyíltan korlátozott választást kínáló demokráciában. Nagyobb az ereje itthon is és külföldön is, ha demokratikus keretek között győz.

Tegyük fel: nem lesz szabad a 2026-os választás. Magyar Péter a kampány egy részét vizsgálati fogságban tölti, nem tud az emberekhez szólni. Ennek a hatása a Fidesznek kedvez. A büntetőjogi fellépés a választóit is elbátortalanítja. Nem szavaznak rá. Vagy csak lélekben, mert ténylegesen egy csomó választója otthon marad.

Szerintem ez az a defetista, a vereséget előkészítő, megalapozó, menedzselő szemlélet, amelynek hirdetői maguk sem értik, hogy Orbán Viktor győzelmét segítik. És az én tételemet erősítik. Abból indulnak ki, hogy Orbán Viktornak elég fenyegetően beszélnie, beindítani egy büntetőeljárást, s mindenkinek inába száll a bátorsága, aki Magyar Péterre szavazna.

Az internetadó miatt nagy társadalmi ellenállás alakult ki, félelmetesnek tűnt százezer ember tüntetése akkoriban. A hatalomnak is és az ellenzéknek is. A tavalyi EP-szavazáson az ismeretlen és felkészületlen Tisza Párt a vártnál több szavazatot szerzett és sok képviselőt tudott küldeni a parlamentbe. Magyar Péter gyűléseire általában annyian mennek el, mint 15 évig egy ellenzék vezető gyűléseire se mentek el. Orbán Viktor viszont nem spontán gyűléseken találkozik a „zemberekkel”. Egyre több szervezést igényel a vele való népi találkozó megszervezése. A nemzeti konzultációkon a „szokásos tömeg” válaszol. Nem áll kevés emberből ez a tömeg, de Magyar Péter a válaszadók számában már beérte egy pontosan ugyanolyan jellegű felmérésben.
Akik szerint Magyar „leszedhető” a pályáról, azok sosem gondolják végig egy ilyen döntés lehetséges következményeit.

Ha Magyar Péterrel személye szerint kitol a kormányzó hatalom, akkor senki sem számol azzal, hogy a Tisza-szimpatizánsok demonstrációkkal, akár folyamatos tüntetésekkel követelik a pártelnök szabadon bocsátását. Nem csak néhány száz vagy két-három ezer ember, mint a Hadházy Ákos szervezte tüntetéseken, hanem több tízezer, esetleg egy-két százezer, s nemcsak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki városokban is. Ez még Szerbiában is kínos a hatalomban lévőknek.

A politikához értők azzal sem számolnak, hogy ha Magyar Péter mondjuk vizsgálati fogságba kerülne, akkor a Tisza Pártban bárki is folytatni tudná a politikai szervező munkát és a párt képviseletét, vezetését.

A magyar társadalom ellenállási képességét mindenki leértékeli, ezért a tudományos-fantasztikus elképzelések közé tartozik az a gondolat, hogy a Magyar Péter iránti szolidaritás jegyében a választásokat bojkottálják a hívei, s így a választási eredmény elveszti legitimitását, azt a társadalmi konszenzust, amely egy választás politikai érvényességéhez szükséges.
Senki nem veszi számba a „nemzetközi helyzetet”, amely egy magyarországi autokrata fordulat idején is „fokozódhatna”.

Nagyhatalmi szempontok

Trump elnök Amerikában 2026 tavaszán vagy az ukrajnai béke megteremtője lesz, vagy éppen a háború folytatódása miatt, korábbi nagyhangú ígéretét kérik majd számon rajta a gyors ukrajnai béke elmaradásáról. Fél évvel később, 2026 őszén képviselőházi választásokat tartanak. Ebben a helyzetben, mint ablakos tótnak a hanyattesés, úgy hiányozna neki, hogy személyes szövetségese, lojális támogatója és politikai elképzeléseinek egyik modellje, Orbán Viktor éppen a liberális demokrácia sárba tiprásával, a rivális politikai ellenfél korlátozása útján nyerjen választást Magyarországon. Ha Ukrajnában addigra nem állt le a háború, akkor jól jön majd pont Ukrajna mellett egy egyeduralommá vált állam kialakulása? Ha pedig 2026 tavaszán már béke van Ukrajnában, akkor az amerikai választók szemében a béke támasza lenne egy a demokratikus rendből kiváló Magyarország?

A Balkán valószínűleg akkor is egy fojtott puskaporos hordó lesz. Fékezett habzású, alacsony intenzitású konfliktuszóna az amerikaiak számára, de azért érzékeny terület. Növelné a biztonságérzetüket, ha egy szomszédos ország éppen a demokráciából zuhanna ki az ország vezetője döntése alapján?

A kínai elnök 2026 tavaszán is a kínai export növelését tartja majd szem előtt, de 2026 és 2030 között is. Magyarország ebben fontos hídfőállás. Egy vállvonásnyi reakciót sem váltana ki Kínából, ha az európai demokratikus elvárásoknak megfelelő Magyarország a következő egy évben egyeduralommá válna?

Sorolhatnék még más dimenziókat és témákat, de ezek mindegyike arra az elképzelésre épül, hogy mindaz az elvárás, keret, amelyről ma azt hisszük, hogy meghatározza Magyarország és annak politikai vezető elitje, valamint Orbán Viktor döntéseit. Mindezek a tényezők megszűnnek fontosnak lenni, vagy az így kialakult helyzet ugyanúgy „kibekkelhető” lesz, mint az IMF-támogatás megszűnése, vagy mostanában a hatalmas mértékű, és egyébként nagyon hiányzó EU-forrásokat is kihagyhatónak ítélő makacs Orbán Viktor politika?

De ami a legfontosabb: egy fillért sem kapunk majd. Meloni, a spanyol Vox, az AFD, Le Pen, mindenki, aki Orbán Viktor szövetségese, egyszerűen nem jutna szóhoz a megdöbbenéstől, a kiszorítottságtól és az érvek hiányától. Itthon a NER-vezérkarnak és a NER-arisztokráciának azzal kellene számolnia, hogy a befolyásuk alatt álló cégek működtetéséhez csak a nyugati világon kívül találnának finanszírozókat. A nyugatosodás és a nyugatosodottság hétköznapi hiányával szembesülne mindenki. Kínai, arab, afrikai, kisebb ázsiai és török hitelekből működne a jegybank, a kereskedelmi bankok, az OTP és az MBH. Az oroszhoz hasonló fagyott pénzügyi és gazdasági viszonyok közé kerülne Magyarország.

Az Egyesült Államokban a Demokrata Párt a kongresszusban a Magyarország elleni azonnali lépéseket követelne. Nemhogy a kettős adóztatás visszaállítása lenne a téma, hanem már egy New York Times-cikk is óriási perpatvart kavarna, amely bemutatna egy átutalást egy amerikai bank és egy magyar cég között. Nem a Transparency International magyarországi betiltása lenne a téma, hanem Trump és Orbán telefonbeszélgetései az „elcsalt” választások nyomán.
Az 1990 utáni keretek recsegnek-ropognak, sok akkori alaptétel megkérdőjeleződött, ez igaz. Meggyengültek azok az érdekviszonyok és politikai elképzelések, amelyeknek a demokrácia terjedése volt az egyik kísérő jelensége. De még csak megkérdőjeleződtek, s nem múltak el azok az elképzelések, amelyek még a következő években is hatnak a világban. Magyarország vonatkozásában egy török vagy egy belorusz politikai választás megvalósítása kiverné a biztosítékot a nyugati világban.

Azokat, akik mélyen hisznek Orbán Viktor már lezajlott, vagy éppen most zajló antidemokratikus fordulatában, azokat ezzel, tudom, nem győztem meg. Ők ugyanis azt gondolják, hogy néhány, sok, vagy akár az összes, a világot eddig errefelé meghatározó „dolog” eltűnt, meggyengült, s Orbán Viktornak szabad keze van, azt tesz, amit akar. Ráadásul, nem csak Orbán Viktor szabadult fel, hanem a pártja politikusai, az őt támogató „birtokkal rendelkezők”, a NER arisztokráciája, középbirtokosai és kisbirtokosai, s mindannyian készen állnak egy demokráciaellenes lépés politikai támogatására.

Van néhány adat a közvéleményről, amely ennek ellentmond. Az ország nagyobbik fele EU-párti és NATO-párti. A többségnek nem tetszik az orosz politikai rendszer. Nem kívánja senki vissza a kommunista diktatúrát (csak a lét akkori biztonságát).

Orbán Viktor elvesztené a számára legkedvezőbb helyzetet. 2010 óta folyamatosan és sikeresen hekkeli a liberális demokrácia működését. Kisebb és nagyobb lépésekben folyamatosan átalakítja a magyar liberális demokrácia működését. Tégláról téglára zajló küzdelmet folytat a demokrácia elképzeléseit vitató hazai és külföldi politikai ellenfeleivel, de – ha apró lépésekben is – halad előre az elképzelései megvalósításában.

Csak a személyére és politikájára szabott támadással tudják sarokba szorítani. Ügyesen tud arra hivatkozni, hogy ellenfelei mérnek kettős sztenderdekkel, nem ő heréli ki a liberális demokráciát. Az ellenfelei tehetetlennek bizonyulnak az általa felépített politikai működés hiteles kritikájának a kialakításában. A hitelességhez az Orbánnal szembeni sztenderdek alkalmazására lenne szükség az unió egészében. Ez nem történik meg. Amit Orbán ellenfelei elértek, az 20 milliárd euró leblokkolása. Ám Magyarország mégis működik. A Fidesz politikai támogatottsága még mindig erős. Csökken, de rengeteg támogatója maradt még. Orbán Viktornak, a politikusnak 1-1,5 millió szavazója biztosan van. A 2026-os választás pedig még mindig nyerhetőnek tűnik.

Akik vitatják az érveimet, azok súlyos érvekkel rendelkeznek. Több ezer milliárd forint felett rendelkezik Orbán Viktor a NER-arisztokrácián keresztül, ezt a választás után elveszítheti. Ha veszít a Fidesz, a következő kormány felszámolja a Fidesz hatalmának az alapjait. Orbán támogatói a pénzt lesik, ha nem lesz pénz, elpártolnak tőle.

A vereség utáni helyzetre egy racionális számítás szerint azonban Orbán Viktornak is vannak súlyos érvei. A NER-arisztokrácia működteti az ország egy részét. Az MBH bank Magyarország második legnagyobb bankjává vált. Ha helyzete megrendül, az pénzügyi válságot okoz, esetleg bankpánikot. Ha az infrastrukturális cégek – vasút, közút, építkezés – leállnak, akkor jó időre leáll az ország fejlesztése és az infrastruktúra működtetése. Ha az új kormány új gazdasági szereplőket választ, azoknál ugyanúgy felmerül a politikai kiválasztás vádja, mint Orbán Viktor kormányzása idején. A korrupciós vádak és tényfeltáró cikkek leperegnek a jobboldali választókról. A Fidesz társadalmi támogatottsága széles és mély. Egy percbe kerül majd a kormányzó politikai erő megkérdőjelezhető ügyeinek, döntéseinek hátterét, kínos vagy kínosnak beállítható részleteinek kiderítése és közlése. A közösségi média ugyanúgy segítheti a Fideszt és a jobboldalt, mint ma a Tisza Pártot.

A demokrácia egyik sajátossága, hogy a Fideszt és Orbán Viktort csak egy egyeduralom kialakítása után lehetne kiszorítani a pályáról. Annak pedig ugyanolyan ára lenne, mint Orbán Viktor demokráciát leépítő lépéseinek.

Ők bevállalják majd?

És ha erre az a válasz, hogy az ellenzéknek nem érné meg megtenni ilyen lépéseket, akkor Orbán Viktornak miért érné meg?

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orbán Viktor a Fidesz országgyűlési választás eredményváró rendezvényén 2022. április 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)