Az újrafegyverkezési hisztéria vámszedői

Néhány hete feltűnt a Bloomberg híre, mely szerint Christine Lagarde az Európai Unió döntéshozatali módjának felülvizsgálatára szólított fel, és azt javasolta, hogy a többségi szavazást helyezzék előtérbe, mert ez segíti a blokk versenyképességét, majd Magyarországra és az ukrajnai háborúra utalva kiemelte: egyetlen vétó 26 másik ország közös érdekét is meghiúsíthatja.

A hírben természetesen semmi meglepő nem lenne, ha ez a fantasztikus javaslat, mondjuk, egy EP-képviselőtől vagy valamelyik északi kormányfőtől hangzott volna el. Csakhogy Christine Lagarde az Európai Központi Bank elnöke. A francia Lagarde 2007 és 2011 között – tehát a globális pénzügyi válság idején – volt a Fillon-kormány pénzügyminisztere, és ebbéli minőségében a munkaerőpiac liberalizálása – értsd: a munkavállalói kiszolgáltatottság növelése – és a közszolgáltatásokat érintő megszorítások – értsd: a közszolgáltatások elsorvasztása – mellett szállt síkra. Ezt követően Lagarde az IMF élén követte honfitársát, a nemzetközi kaviárbaloldal ikonikus alakját, Dominique Strauss-Kahnt.

Az IMF vezérigazgatójaként Christine Lagarde vezető szerepet játszott a görögök térdre kényszerítésében, a görög népakarat megtörésében. Az adósságválság kellős közepén odáig merészkedett, hogy közölte a görög emberekkel: „they have had a nice time and it is now payback time”. Csakhogy a neoliberális pofátlanság – úgy tűnik – mindig elnyeri méltó jutalmát: Lagarde 2019-ben az Európai Központi Bank elnöke lett. Egy olyan intézmény élére került, amelynek az uniós tagállami jegybankok a részvényesei, feladata az európai monetáris politika irányítása, és elnökének éppen semmi köze az őt kinevező Európai Tanács döntéshozatali mechanizmusához vagy a közös védelempolitikához.

A jelenség megértéséhez fontos adalékot szolgáltatott a Follow The Money oknyomozó platform hírlevelében (köszönet érte a Mérce újságírójának, Tóth Csaba Tibornak) napvilágot látott történet. Március 26-án egy brüsszeli szállodában lobbirendezvényt tartottak „The Big Reset: A fenntartható finanszírozás és a védelmi beruházások újragondolása” címmel (a cím nyilván csak véletlen áthallás Klaus Schwab és a WEF Great Reset elképzelésére). A panelbeszélgetésen – mások mellett – részt vett a németországi központú hadiipari óriás – a magyar kormány kedvelt üzleti partnere –, a Rheinmetall egyik vezető menedzsere, valamint Aura Salla finn néppárti EP-képviselő. És lássunk csodát, Salla a doktori értekezését éppen az Európai Bizottság euróövezeti válságban (lásd még: görög adósságválság) betöltött szerepéről írta 2021-ben.

Miután két évet a finn uniós biztos, majd négy évet Juncker bizottsági elnök stábjában töltött el, Salla 2020-ban a Meta közpolitikai és európai ügyekért felelős igazgatója (értsd: Zuckerberg brüsszeli lobbistája) lett. Innen ugrott át 2024-ben az EP – erősen neoliberális – néppárti frakciójába (magyar hangja: a Tisza Párt), a forgóajtók és a korrupcióellenes küzdelem nagyobb dicsőségére.

Salla a panelbeszélgetésen izgalmas okfejtésbe kezdett. Azzal indított: „Azonnal növelnünk kell a védelmi kiadásokat a nemzeti költségvetésben!”. Felvetett néhány ötletet arra, hogyan lehetne növelni az EU katonai kiadásait: „Közös agrárpolitika, kohéziós politika. A kohéziós politika. Ezeket a pénzeket át kell csoportosítanunk a védelem felé.” Értsük jól: a kohéziós politika az a kompenzáció, amit az európai centrum a félperifériának – így: Magyarországnak is – fizet(-ne) a piacrablásért, és Salla ezt a kompenzációt csoportosítaná át a hadiiparnak. S itt nem volt vége, így folytatta: „Ez nehéz, de nézzük meg, mit csinál most Németország. Merz valóban utat mutat.” Majd Salla odafordult paneltársához, a Rheinmetall képviselőjéhez, és közölte:

Vettem részvényeket a cégükből, hála Istennek, úgy hat hónappal ezelőtt, és továbbra is ezt teszem. És ezt minden magánbefektetőnek nagyon ajánlom! (…) Itt mindannyian változásokat hozhatunk!

A Rheinmetallt 2023-ban kétharmad részben úgynevezett intézményi befektetők uralták, 48 százalékban Észak-Amerikából. A Rheinmetall-részvények 23 százaléka volt magánbefektetőknél, akiknek Salla most Brüsszelben promótálta a papírokat. Érdemes megnéznünk, kik a legnagyobb magánbefektetők a Rheinmetallban. A listát – 5,52 százalékkal – az a BlackRock vezeti, amelynek németországi boardját 2016 és 2020 között nem más vezette, mint az Aura Sallának utat mutató új német kancellár, Friedrich Merz. A Rheinmetall-magánbefektetők top 10-es listáján megtaláljuk még a Goldman Sachsot (4,45 százalék): a leköszönő Scholz-kormány pénzügyminisztere, Jörg Kukies szerény 17 esztendőt húzott le náluk. A Rheinmetall vezérigazgatója, Armin Papperger amúgy Orbán Viktor egyik legfőbb hadiipari szövetségese.

Tehát amikor legközelebb az utcáinkon verekszenek össze nyilvánvalóan jóravaló fideszes nyugdíjasok és abszolút jó szándékú tiszás aktivisták (copyright by Tóth Csaba Tibor), vagy amikor legközelebb felhangzik Brüsszelben az újrafegyverkezést követelő kórus, mindig gondoljunk erősen a Rheinmetall-részvények árfolyamára, és azokra, akik abból hasznot húznak!

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Egy Rheinmetall tank a 25. Nemzetközi Védelmi Ipari Kiállításon, Kielcén, Lengyelországban 2017. szeptember 8-án. Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto / Getty Images)