Kevés vagy túl sok ideje van a Tisza pártnak a választásokig?

A politikai pártok sajátos szervezetek. A következőkben a szervezetkutatás eszközeivel vizsgáljuk viselkedésüket, melyek kiegészíthetik, esetenként módosíthatják az ismert politológiai következtetéseket. A pártokat egy politikai térben lebegve képzeljük el, amit olyan kérdések feszítenek ki, melyekben állást kell/kellene foglalniuk. Kínálatuk terjedelme alapján lehetnek széles választói kört megcélzó generalista szervezetek, vagy egy szűkebb, homogén közönség igényeihez igazodó specialisták: az előbbiek széles, az utóbbiak keskeny politikai niche-t alakítanak ki a választói térben. A nagyra nőtt tömegpártok tipikusan generalisták, míg a specialisták méretét lehatárolja a célzott kínálatukkal elérhető szavazók tipikusan alacsonyabb száma. (Egy következő írás honi specialistáink tarka bestiáriumát vizsgálja mjad.)

A generalistáknak széles választói körük inhomogén elvárásainak kell megfelelniük. Napjaink hipergeneralista alakzata, a Tisza Párt az ellenzéktől elcsábítottakból és a kormánypártoktól elcsábítandókból álló és a politikai tér nagy részét lefedő célközönsége egyben tartásán iparkodik, és ebből adódik ismert álláspont-rejtegetése megosztó témákban. Az ideológiai vonzatú kérdésekben egyaránt sarkosan véleményt nyilvánító kormánypárt és a DK egymásra licitálva hívják fel a választók figyelmét a Tisza téli természet csendjét idéző hallgatására. Álláspontjaik szembeállítása csak erősíti megszólalásaik hatását, kölcsönös megelégedésükre és a Tisza Pártot építő narratívatechnikusok őszinte sajnálatára. De aki két lovat ül meg egy fenékkel, ne panaszkodjon, ha valakik a lovak ülepére csapnak. 

A Fidesz és a Tisza Párt a generalista szervezetek eltérő típusaiba tartoznak. A szinglitermék („one size fits all”) generalizmust példázta a Ford Motor Company, mely első tömegautójával, az 1908 és 1927 között gyártott T-modellel egyetlen sikerterméket kínált az amerikai vásárlóközönségnek. Ezzel szemben a termékskála-generalisták produktumaik különböző csoportigényekhez igazított változatait kínálják, gondoljunk az autógyárak alsó-közép-felső kategóriás, családi- és sport szériamodelljeire. Az első típusba tartozó Tisza Párt kínálatát az „esélyes kormányváltás" nevű domináns terméke alkotja.

A Fidesz politikaitermékskála-generalista, ahogy általában a beágyazott tömegpártok, így az MSZP is volt egykoron. Ezek célzott kedvezések sorozatával fordulnak széles választói bázisuk különböző csoportjaihoz. 

Alkalmas tervezéssel és kellő ráfordítással a termékskála-generalizmus fenntartható, míg a domináns politikai üzenetre épített szinglitermék-generalizmus eredendően sérülékeny. Az előbbinél általában nincs ideológiai összeférhetetlenség a politikai kínálat egyes elemei között, így a heterogén választóicsoport-igények egyidejű kielégítése a rendelkezésre álló anyagiakon múlik: ha van pénz, nincs dilemma, hogy az oktatásra vagy a közlekedési hálózatra kell-e inkább költeni. De ha egy nagyravágyó szinglikérdés-generalista párt a politikai tér átellenes zónáiban akar egyidejűleg boltolni, akkor identitáskérdésekbe fog botlani (gondoljunk a Pride-ra), melyekben egyik célcsoportja boldogsága csak a másik boldogtalansága árán érhető el.

A termékskála-generalizmus kormányzati eszközök birtokában működik a legjobban, de ellenzékből is művelhető, ha az illető párt programpontjait korábbi kormányzati működése hitelesíti. Míg a szinglikérdéspártok ígérvényeit tágas retorikai megfogalmazások jellemzik, a termékskála-generalisták a politikai nagyotmondás egy konkrétabb, és ezért számszakilag könnyebben kordában tartható változatát kénytelenek művelni. Hollandiában a Központi Tervhivatal feladata beárazni és közzétenni a választásokon induló pártok megkövetelt világossággal kifejtett programjainak várható költségvetési hatásait. Budapesten nyugatos értelmiségiek politikai csapdát kiáltanak, ha tiszás védencüket fondor módon állásfoglalásra szorítanák valamely vízválasztó kérdésben. 

Az eddigiekből adódóan egyrészt túl közel, más szempontból meg kényelmetlenül messze van a 2026-os országgyűlési választás a Tisza Párt számára. A politika tér teljes átmérőjére ráhúzott politikai niche kifeszített gumilepedő. Széthasad, amint a kormányváltási ígérvény hiteltelenné válása lukat üt rajta, amint akár csak időlegesen megroggyan a Tisza Párt népszerűsége, és ehhez egy év veszedelmesen hosszú idő. A választókerületi jelöltállítás szempontjából viszont időszűkében vannak. A vezetőjükről klónozandó 106 darab „mini me" hiányában marad a választókerületek sajátos igényeihez való alkalmazkodás, a termékskála-generalizmus felé történő, babrás aprómunkát igénylő elmozdulás.

A kettős időskálakényszer kirajzolja a Tisza Párton dolgozó tervezők által követett stratégiát.

Lendületi szempontból ennek még a nyári leállás előtt kellene bekövetkeznie, amire rásegítendő a párt és holdudvara kommunikációja ma minden elképzelhető eszközzel azt közvetíti a nagyközönségnek: bevégeztetett. A Fidesz és a DK a jövőben is állásfoglalási kényszert teremt megosztó identitásügyekben, önállóan döntve és egymásra figyelve, egyúttal rámutatva az álláspont-rejtegetés jóhiszemű politizálástól, meg általában a választási demokráciák szellemiségétől idegen voltára. A következő hónapok kérdése, hogy tiszás hőlégballon töltődik-e gyorsabban szavazóval, vagy a kiáramlás lesz erősebb a falán az ellenfelek ütötte lyukakon. A Fidesz és a DK érdekei egy lényegi pontban különböznek. Milyen legyen a lyuk kívánatos mérete: akkora, hogy a léghajó földbe álljon, vagy éppen csak akkora, hogy emelő léggömbök segítségére szoruljon?

A szerző szervezetkutató. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: NurPhoto / Getty Images)