Ellenzékellenes céllal a Fidesz fekete öves politikai támadást élesít

A szuverenitási törvény a politikai fundamentalizmus példája. Amikor azok véleménye érvényesül a politikai döntés kialakításában, akik szerint a politikai uralom védelme mindenek felett áll.

A törvény, amelynek címe „A közélet átláthatóságáról”, egyik pillanatról a másikra kerül elfogadásra, kizárva a Fideszen belüli érdemi vitát is.

Lehet persze egy ötperces vitát is rendezni róla, hiszen azonnal százféle érv felmerülhet ellene. Nem valószínű, hogy a vita érdemi volt, ha volt, s akkor sem volt érdemi, ha az elmúlt héten ötven órát vitatkoztak volna róla.

Vagy azzal, hogy ezentúl nem kaphatnak külföldről pénzt, vagy azzal, hogy olyan szankciókat kell kiállnia a résztvevőknek, amely csak fekete öves politikai harcosoknak való. Csak ők nem a virtuális térben, hanem a jogszabályok valós világában és a „közszabadságukat” kockáztató módon néznek szembe szankciókkal (üzleti tevékenység korlátozása, jogi felelősségvállalás viselése a személyükben stb.).

A törvény alapos, ha azt nézzük, mennyire érnek benne körbe a jogi szankciók. Nem úgy tűnik, mint amit egy elszállt képviselő irodai magányában alkotott volna. Van benne szakértői munka, a szankcionálni kívánt tér 360 fokos gondolkodásra utal. Nem fércmunka, nem lehet azzal kidobni, hogy komolytalan.

Ez komoly politikai szándékra és komoly politikai felhatalmazásra utal. Továbbá azt is mutatja, hogy a törvényjavaslat kialakítását is „fekete övesek” végezték, akiknek csak az ellenzéki eszköztár csökkentése a célja. Olyan emberek formálták, akiket csak a Fidesz uralmának biztosítása érdekel.

Az elszántságukat mutatja, hogy első olvasásra úgy tűnik, semmibe vették Magyarország uniós tagságát. A törvény nem alkalmaz kivételt az uniós alapszerződéssel érintett országokra vagy az uniós intézményekre tekintettel. A törvény szerint a pénz csak külföldi lehet. Ha külföldi székhelyű szervezettől jön, akkor vizsgálat alá vonható.

A fideszes ellenérv az lehet, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal a pénz küldőjének tevékenysége alapján ítéli meg, hogy egy szervezet tevékenysége és vélhető céljai alapján „átláthatatlan” célú összeg érkezik Magyarországra. Az EU-intézmények tevékenysége Magyarország számára nem „átláthatatlan”, hiszen mi is tagjai vagyunk a szervezetnek. Ez azonban nem más, mint az én értelmezésem; a törvény szövege ezt nem tartalmazza. Semmilyen más módon, még csak közvetve sem utal arra, hogy ez az értelmezés korlátozná a „külföldi” érintettek körét. Persze, azt is lehet mondani, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal nyilván nem pécéz majd ki uniós intézményeket a törvény tárgyaként.

Az időzítésnek is van jelentősége. Ha zajlik külföldi finanszírozás, az évek óta zajlik. Milyen érdekes, hogy amíg az ellenzék bénának tűnt, nem kellett ellene küzdeni egy elég alapos felhatalmazást nyújtó törvény erejével. Viszont „rögtön” előkerült, amikor egy ellenzéki erő, a Tisza Párt vagy egy ellenzéki koalíció, Tisza Párt + más ellenzéki párt, pártok esélyessé váltak a választási győzelemre. Ugyanúgy hirtelen vált fontossá egy politikát befolyásoló téma rendezése, mint a gyermekvédelem alapvető, minden mást meghatározó alkotmányos előtérbe helyezése idején.

Milyen érdekes az is, hogy ha egy magyar bank Le Pent, a Voxot, a Fidesz számára kedves politikai entitásokat támogat, akkor azok „szuverén” döntésen alapuló, pusztán üzleti döntések. Az MNB-nél a közpénzjelleg szűnt meg, a Fideszhez közel álló üzleti szereplők döntéseiben pedig a politikai jelleg, a befolyásolás szándéka szűnik meg. Ami a Fidesz rendszerén belül zajlik, az „jogos” és politikától független döntés. Ami az ellenzéket érintő külföldről jövő pénzmozgás, az pedig csakis egy titkolt politikai befolyás jele lehet.

A törvény egy ponton felfüggeszti a joguralmat, amely a demokrácia alapja. Azt mondja, ha egy érintett megtámadja a pénzmosás elleni szervezet által hozott határozatot, akkor a Kúria a keresetről határoz, de a döntést nem változtathatja meg. Tessék? Van Magyarországon olyan közigazgatási döntés, amelyet a Kúria nem változtathat meg? A „jog uralma” nem azt jelenti, hogy egy ország akkor demokratikus, ha minden kormányzati döntést egy törvény szabályoz, mint ebben a törvényben, hanem azt jelenti, hogy bírósági döntés nélkül nem lehet senkinek (és semminek, ha az egy szerkesztőség) a jogait korlátozni. A törvény nagymértékben korlátozza entitások és személyek szabadságát, de az ehhez tartozó, a határozat által érintett személyek vagy intézmények eljárási védelméről egy szót sem szól.

„Az ellenzéki pártszövetség kampányát dollármilliókból törvényellenesen külföldről finanszírozták. Bebizonyosodott, hogy egyes hazai civil és gazdálkodó szervezetek a részükre más állam, külföldi szervezet vagy személy által nyújtott finanszírozáson keresztül a hazai közélet befolyásolásának, külföldi érdekek mentén való alakításának eszközévé váltak” – szól a törvénytervezet első pontja.

A „hazai közélet befolyásolása” nyilvánvaló, de ez a politika lényege: minden szerkesztőség „befolyásolni” akarja a hazai közéletet, s minden közéleti jelentéssel bíró civil szervezet is; ez a nyilvánvaló tény csak akkor nem zavarja a Fideszt, ha jobboldali szerkesztőségek „befolyásolják” hazánkat vagy jobboldali civil szervezetek teszik ugyanezt.

Viszont a „külföldi érdekek mentén való átalakításának eszközévé váltak” kifejezés vitatható. A házasságon belüli erőszak elleni küzdelem nem „külföldi érdek”. A korrupció leleplezése sem. A kormány politikai bírálata sem. Egy demokratikus ország normális politikai, közéleti működésének szerves része. Ahogy Le Pen pénzügyi megsegítése sem. Orbán Viktor véleménye szerint demokratikus deficit áll fenn Franciaországban, ha Le Pen nem kap pénzt a kampányára. Ez igaz. Vitathatatlan tény. (Szerintem is. De ez is csak egy magánvélemény a sok más vélemény közül.) De akkor miért ad okot törvényi tilalomra és szankciókra, ha Magyarországon végez valaki ugyanilyen jellegű tevékenységet, és azt külföldről is támogatják?

Az Orbán-kormány, a Fidesz-frakció szerint külföldiek azt szeretnék, ha nem ez a kormány, nem ez a frakció, nem ez a pártszövetség irányítaná Magyarországot. De ez csak egy vélemény. Nem tény. Nem tény, hogy a külföldi pénzekhez társul az Orbán-kormány megbuktatására, lejáratására irányuló szándék. Nem tény, hogy bár a pénzt ilyen feltételekkel adják, és az sem tény, hogy a pénzt átvevő magyar személyek meg is felelnek ennek az elvárásnak. Ezeket egy joguralom alatt álló demokráciában akkor tekintjük „ténynek”, ha azt a bíróság, egy vagy több bíró, „ténynek” tekinti, és ezt egy bírósági határozatban meg is állapítja. Ez a jog uralma. Nem az, hogy a külföldi finanszírozást törvénnyel betiltjuk, mert a hatalom birtokosai mindent megtehetnek, amit egy törvényben meg tudnak fogalmazni.

A „közélet átláthatósága” alapján működő törvény vélemények alapján jár majd el, szab ki komoly jogi és egzisztenciális következményekkel, jogkorlátozásokkal járó büntetéseket magyar emberek ellen. A Szuverenitásvédelmi Hivatal készít egy jegyzéket, az alapján indul el az eljárás. Ennek tartalmát a hivatal állítja össze a külföldi pénz forrásául szolgáló intézmény nyilvános profilja, tevékenysége alapján. Ez egy vélemény lesz. Ezt a véleményt utána senki nem vitathatja. Az összes többi hivatalos intézmény vélemények alapján hírbe hozott szervezetek ellen jár el, pusztán a külföldről érkező forrás ténye alapján.

Nem azt állítja, hogy minden szerkesztőség, minden civil szervezet ellen azonnal elindul a vizsgálat, ha külföldről kap pénzt. De csak azok ellen indul el a hivatalos hercehurca, amelyeket jegyzékbe foglal a Szuverenitási Hivatal. Ha a hivatal nem vesz fel egy szerkesztőséget vagy egy civil szervezetet a jegyzékébe, azzal kapcsolatban nem történik semmi. Végső soron, e törvény értelmében a Szuverenitási Hivatal elnöke mint az intézmény vezetője dönti el, hogy mely szervezetek kerülnek a szervezet célkeresztjébe.

A törvény indoklása furcsán védeni kezdi a Fidesz közössége számára fontos politikai témákat. Külföldi forrásból nem lehet finanszírozni olyan felvetéseket, véleményeket és állításokat közlő kijelentéseket, amelyek „Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét; b) a magyar nemzet egységét és összetartozását, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget; c) a házasság, a család és a biológiai nemek elsődlegességét; d) a béke, a biztonság és a más országokkal való együttműködést; e) Magyarország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját sérti, negatív színben tünteti fel, vagy azok elleni fellépést támogatja”. Más témákat viszont lehet bírálni külföldről érkező pénzből?

Végtelenül cinikus a javaslatot övező szándék: a Fidesz és a kormány az elmúlt években eddig még sosem nyújtott be egy törvényt, amely minden szerkesztőség számára normatív alapon nyújtana támogatást.

Valós áron működő intézményekre gondolok, nem olyanra, amely filléreket ad a szerkesztőségek egy részének, mondjuk, azért, mert éppen gazdasági nehézségei vannak az országnak; míg közben az állami reklámvásárlások milliárdos bevételei a kormánypárti szerkesztőségeknél landolhatnak.

Ha a Fidesz – saját értékei, céljai, politikai szándéka megvalósítása érdekében – korrektnek akarna tűnni, vagy ha a Fidesz korrekt lenne, és a külföldi befolyásolást a világ egyik legfontosabb problémájának tartaná, akkor arról írna törvényt, hogy a közéletet befolyásolják a civil szervezetek és a sajtó. Ez ugyanis működésük szerves része. A magyar választóknak pedig joga tudni, hogy külföldről ki honnan kapta a támogatása egy részét. A törvény arról szólhatna, hogy Magyarországon nyilvánossá kell tenni a támogatás összegét és a támogatást megítélő szervezet vagy adományozó nevét, címét. A Szuverenitásvédelmi Hivatal pedig véleményezné az adományozókat, de véleménye nem szolgálna államigazgatási eljárások alapjául.

A közvélemény befolyásolása véleményekkel, tényközléssel demokratikus eljárás. A külföldi támogatás feltárása igazolható igény. Viszont a közéleti szereplők tevékenységének korlátozása, a részt vevő személyek pszichikai megfélemlítése nem demokratikus cselekedet. Akkor sem, ha a Fidesz közvélemény-kutatási felméréseiben a „külföldi befolyás elleni küzdelem” kifejezés éppen szimpatikus fogalom a Fidesz-szavazók között

A törvénytervezet a jelenlegi formájában gyaníthatóan nem felel majd meg az uniós tagságunknak.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Orbán Viktor miniszterelnök a Harcosok klubja – A kezdet elnevezésű rendezvényen a budapesti BOK Csarnokban 2025. május 18-án. Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály / Benko Vivien Cher / MTI)