Ki oktat kit? – Merz nem fog finomkodni Orbánnal

Az Orbán-rendszer „keleti nyitása” – beleértve a putyini Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat, valamint Kína, Dél-Korea és Törökország növekvő szerepét a magyar külkapcsolatokban, illetve befektetésekben – nem változtatott azon a tényen, hogy Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere továbbra is Németország. Az Európai Unió legnépesebb tagállama, amely egyúttal a legnagyobb szavazati súllyal bír az EU tanácsaiban és az Európai Parlamentben, valamint az unió legerősebb gazdaságával rendelkezik.

Nekünk, magyaroknak tehát nagyon nem mindegy, merre fordul Németország külpolitikája és miként viszonyul Magyarországhoz.

A német–magyar kapcsolatok fontosságával Orbán Viktor kormányfő mindig is tisztában volt, ennek megfelelően több alkalommal tárgyalt nemcsak németországi politikai vezetőkkel, de egyes németországi nagyvállalatok vezetőivel is. Bár voltak nézeteltérések, a német kancellárok közül az elmúlt tizenöt évben Orbán leginkább Angela Merkellel találta meg a hangot.

Merkel kancellársága idején a Fidesz nagyobbrészt az erős német befolyás alatt álló Európai Néppárt tagja volt. Bár a német politikát aggasztotta Orbánék viszonya a jogállamisághoz, a demokráciához és a sajtószabadsághoz, a gazdasági érdekek végül erősebbnek bizonyultak: maga Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter közölte, hogy a német tulajdonú cégek Magyarországon mintegy 300 ezer munkahelyet – méghozzá jellemzően nem minimálbéres állásokat – tartanak fenn.

A Német–Magyar Kereskedelmi Kamara felméréseiből rendre az jött ki, hogy az itteni német cégek többnyire elégedettek a magyarországi üzleti-befektetési viszonyokkal, a rugalmas és munkaadóbarát munkajogi szabályozással, a magyarországi munkaerő felkészültségével. A 2021-2025 között hivatalban lévő Olaf Scholz vezette kormánykoalíció kritikusabb volt az Orbán-kormánnyal szemben, a német kormánykoalícióban részt vevő Zöldek kifejezetten ellenségesek voltak az Orbán-kormány hatalomgyakorlásával szemben (elég talán Daniel Freundot vagy Szijjártó és Annalena Baerbock német külügyminiszter hűvös kapcsolatát megemlíteni). Ennél fogva a német fél nem ellenezte a Magyarország ellen 2022 áprilisában megindított jogállamisági mechanizmust, amely az uniós pénzek mintegy kétharmadának felfüggesztéséhez vezetett.

A május 6-án nem kis nehézségek után – példátlan módon a Bundestag első szavazási fordulója eredménytelen volt, csak a második fordulóban sikerült a német szövetségi kormány vezetőjét megválasztani – felállt, Friedrich Merz vezette új német kormány munkához látott és már most látszanak külpolitikájának főbb vonalai, célkitűzései. A CDU/CSU–SPD közötti koalíciós szerződésnek a külpolitikai, Európa-politikájának részleteit, valamint az új német kancellár első külpolitikai megnyilvánulásait – köztük ebbéli minőségében első alkalommal elmondott parlamenti beszédét – érdemes figyelembe venni. Az új külügyminiszterre a nagyobbik kormánypárthoz, a kereszténydemokrata CDU-hoz tartozó Johann Wadephulra nemcsak a tisztsége miatt érdemes figyelni, hanem azért is, mert ő Merz megbízható emberének számít. A megváltozott külpolitikai helyzet miatt is – a Donald Trump vezette Egyesült Államok és az európai nyugati szövetségesek közötti ellentétek mélyülése, az amerikai biztonsági garancia bizonytalanabbá válása, a fegyverkezési verseny – ugyanakkor maga Merz kancellár maga is aktívan részt vesz a német külpolitika alakításában.

Az alábbiakban vázlatosan áttekintjük az új német kormány külpolitikai irányvonalát és azt, hogy Magyarország kormánya ehhez miként tud kapcsolódni.

A Merz-kormány fontosnak tartja a transzatlanti szövetséget, a NATO és az Európai Unió megerősítését. Ellentétben a merkeli politikával, az orosz–ukrán háború óta Oroszországot komoly fenyegetésnek tekinti, amely ellen határozottan fel kell lépni – egyfelől meg kell akadályozni, hogy az orosz csapatok egyértelmű győzelmet arassanak az ukrán haderő felett, amíg csak szükséges, pénzzel és fegyverrel kell támogatni az ukrán ellenállást. Másrészt, tovább kell emelni a honvédelmi kiadásokat, már csak azért is, mert a német nézőpont szerint bizonytalanná vált, hogy külső (értsd: orosz) támadás esetén az USA hajlandó lenne Európát megvédeni. Ez az irányvonal éles ellentétben áll a magyar kormány álláspontjával, amely a háborúban a fegyverszünetre helyezi a hangsúlyt, Oroszországot nem fenyegető ellenségnek, hanem partnernek tekinti, Ukrajnával viszont a magyar kormánynak ellenséges a viszonya (lásd a kémbotrányt).

Orbán Viktor a TV2-nek adott interjújában kertelés nélkül elmondta, hogy első beszélgetésükkor csak abban értettek egyet Ukrajna ügyében, hogy nem értenek egyet.

Nem igazán egyezik az új német és a magyar kormány álláspontja az Európai Unió átalakításáról sem. A német fél – egyezve a korábbi Merkel-kormány pozíciójával – csökkenteni kívánja az Európai Unióban az egyhangúságot igénylő döntések körét, növelve a többségi döntések arányát. Mindez sérti a kisebb tagállamok – köztük Magyarország – érdekeit, hiszen a nagyobb tagállamok könnyebben át tudnák vinni az akaratukat. A háború, a Kína keltette kihívás, Donald Trump külpolitikája (lásd például a fenyegető vámháborút) viszont újabb érvet ad a német kormány kezébe: a bizonytalanabb nemzetközi helyzetben az Európai Uniónak cselekvőképesebbnek kell lennie, megengedhetetlen, hogy egy-egy tagállam (ez alatt elsősorban Magyarországot értve) blokkoló vétója miatt ne szülessenek meg fontos döntések. A magyar vagy az esetleges szlovák vétó kikerülésének technikáit támogatja az új német kormány, vagyis híve a tagállamok közötti megerősített együttműködéseknek, támogatja a „többsebességes Európa” elvét is. Nincs leírva, vagy kimondva, de aligha kétséges, hogy más nyomásgyakorlásra is kész az új német kormány vezetője a magyar kormánnyal szemben (például a pénzek további visszatartása, zsarolás).

Nagyobb egyetértés mutatkozhat majd a nemzetközi szabadkereskedelem fontosságáról, mert ennek fenntartása mind a német, mind a magyar állam érdeke, lévén, hogy mindkettő erősen exportfüggő gazdasággal rendelkezik. Ugyanakkor az új német kormány sem fogja elfogadhatónak tartani, hogy ha az USA a megállapodás elmaradása esetén, a 900 napos határidő letelte után visszaállítaná az EU országait sújtó magasabb vámtételeket. A Trump-barát magyar külpolitika szintén véleménykülönbséget vetít előre a német és a magyar fél között. Ugyanakkor a magyar fél érdeke a német gazdaság erőre kapása, hiszen a magyar gazdaság gyenge teljesítményét a németországi helyzet is okozza, ahogy erről Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter többször is beszélt.

A bevándorlás kérdésében közelebbinek tűnik a német és a magyar fél álláspontja, Friedrich Merz is híve a szigorúbb határellenőrzésnek. Az azonban nehezen elképzelhető, hogy a határozottan EU-párti Merz támogatná a magyar kormányt abban, hogy nyíltan semmibe vegye a jövőre hatályba lépő új uniós migrációs paktumot. Ez ugyan előírja az EU határainak határozottabb védelmét az illegális migrációval szemben, ugyanakkor a menedékkérők elosztási szolidaritási mechanizmusát is tartalmazza, ehhez azonban nem fűlik a magyar kormány foga.

A német–magyar hadiipari együttműködés (lásd például a Rheinmetall jelenlétét Magyarországon) mind a két fél érdeke, annak folytatódása várható. Ugyanakkor, ha az államközi kapcsolatok elmérgesednek, elképzelhető német részről visszalépés.

Bár a Zöldek párt már nem része a német kormánykoalíciónak, az Orbánékkal szemben kritikus SPD igen. Orbánék számára szerencse, hogy a külügyminiszteri posztot nem egy szociáldemokrata, hanem egy kereszténydemokrata politikus tölti be. A CDU/CSU és a Fidesz közötti kapcsolat valamikor kifejezetten jó volt, erre akár lehetne is építkezni, ám a helyzet olyannyira megromlott, hogy mára a CSU egyik vezetőpolitikusa, és az Európai Néppárt újraválasztott elnöke, Manfred Weber már a magyar kormányzati kommunikáció egyik ellenségképe. Valljuk be, ez a körülmény aligha segíti a német–magyar kapcsolatok javítását.

A fentiekből látszik, hogy az Orbán-kormánynak a hozzá ideológiailag valamivel közelebb álló Friedrich Merz kancellárral sem lesz könnyű megértetnie magát. Merz nyilvános szerepléseiből is lejön, hogy a fölényeskedés, a kioktatás nem áll tőle távol. Nem volna meglepő, ha egy csúnya napon a német kancellár a zárt ajtók mögött a magyar kormány vezetőjének orra alá dörgölné, hogy a két állam kapcsolatában a németek jóval erősebbek, a magyar fél legyen kedves ennek megfelelően viselkedni.

A szerző politikai elemző.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Friedrich Merz és Orbán Viktor. Fotó: Kay Nietfeld / picture alliance / Getty Images, Tövissi Bence / Index)