Nem akarunk vérbe fagyott politikusokról írni

A saját háza kapualjában támadták meg Jeszenszky Gézát, akit koponyasérülésekkel kórházba szállítottak. A volt külügyminiszter szerint a támadás mögött politikai indítékok állnak. 

Ma már nem telik el úgy nap, hogy valamelyik szekértábor beszélő fejénék szájából el ne hangozna a kiüresedett mantra: határátlépés történt.  Ezzel a véget nem érő jajveszékeléssel persze csak azt érték el a megmondók, hogy szépen lassan elmosódtak az egyébként sem biztos határvonalak, amit a honi értelmiségnek őriznie kellett volna.

Persze – oldalaktól függetlenül – nem a határok őrzésével, hanem a szembenállás rögzítésével, egymás mocskolásával, a nehezen, sokszor érdemtelenül kiharcolt pozíciók megőrzésével voltak elfoglalva. Mintha az értelmiségi szerep természetes velejárója lenne, hogy valamely szekér elé szép rendesen be légyen fogva az emberfia. Létszükséglet. De most nem ez a lényeg. 

Hanem az, hogy most, amikor kalapáccsal támadtak Magyarország volt külügyminiszterére, amikor valóban

akkor ki lesz az, aki kellő hitelességgel és tekintéllyel kiállhat a magyar nyilvánosság elé, és azt mondhatja, hogy ennél nincs lejjebb, ez így tényleg nem mehet tovább, elég volt a gyűlöletkeltésből, az uszításból, a rossz szándékú politikai hergelésből 

Hogyan tudunk ennek megálljt parancsolni? Vajon észbe kapnak-e egyszer a felelősök? Persze lehet tovább hergelni a pénzért, a hatalomért. De tudjuk és ne feledjük: könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. 

Még szűk egy év van a választásokig. Talán még meg lehet fékezni a veszettül elszabadult paripákat, vissza lehet lépni a határ másik oldalára. Így is messzire mentek, uraim. 

Bízunk a józanságban, és abban, hogy nem kell vérbe fagyott politikusokról írnunk.

A szerző az Index kulturális rovatának szerkesztője. 

(Borítókép: Jeszenszky Géza korábbi washingtoni nagykövet, volt külügyminiszter beszédet mond 2022. november 21-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)