László
21 °C
35 °C
Index - In English In English Eng

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Az ártatlanok kora

2009.06.22. 08:40

A briteknél ezidáig húsz parlamenti képviselő bukott bele a költségtérítési botrányba, amely a politikusok által néha egészen abszurd jogcímeken benyújtott számlák miatt robbant ki május elején. A költségtérítések listáját a The Daily Telegraph, a legnagyobb brit konzervatív napilap szerezte, pontosabban vásárolta meg valakitől, aki egyszerűen kilopta a listát a brit parlament könyvelési osztályáról, majd áruba bocsátotta azt a sajtópiacon.

A parlament olyan jogszabálymódosítást kezdeményezett, amely a képviselőket mentesítené

A képviselők költségtérítéseinek nyilvánosságát újságírók és civil üvegzseb-aktivisták évek óta követelték a Nagy-Britanniában 2005-ben hatályba lépett információszabadság-törvényre hivatkozva, ám a parlament hosszas jogi huzavonával sikeresen blokkolta a kezdeményezést. Például amikor a brit adatvédelmi ombudsman is a költségtérítések nyilvánossága mellett foglalt állást, a parlament olyan jogszabály-módosítást kezdeményezett, amely a képviselőket mentesítené az információszabadságról szóló törvény hatálya alól.

Az elhúzódó jogi csűrés-csavarás eredményeképpen a költségtérítések listája végül nyilvánvalóan törvényellenes módon került ki a sajtóhoz, ám az ügynek ebben az aspektusában a brit rendőrség a parlament feljelentése ellenére megtagadta a nyomozást, mondván hogy az nem szolgálná a köz érdekét. Nyomozni kezdtek viszont a botrányban érintett képviselők után, akik a közfelháborodás hatására maguktól is elkezdték visszafizetni a problémásnak ítélt összegeket.

A brit sajtó pedig szabályosan keresztre feszítette az érintetteket, minden magára valamit is adó lap pártállástól függetlenül hetek óta címlapon, ordító szalagcímekkel hozza a fejleményeket.

Egy ilyesfajta botrány Magyarországon nemcsak azért nem lehetséges, mert a mi országgyűlési képviselőinknek még számlákkal sem kell igazolniuk a közpénzből felvett költségtérítéseiket, hanem azért sem, mert a magyar sajtó a brithez képest végtelenül puha és szervilis, mintha a közpénzzel gazdálkodó politikusok és közhivatalnokok elszámoltatása messze kívül esne a hatáskörén.

A magyar képviselők elszámoltatása ügyében sem a sajtó viszi a prímet, hanem egy civil népszavazási kezdeményezés, és hiába derül ki egy-egy képviselőről, hogy sokmilliós pluszjövedelemhez jutott nagyon vitatható jogcímeken vagy furcsán gyarapodik a vagyona, nemhogy lemondani nem jut eszébe, de még a visszafizettetés ötlete sem merül fel senkiben.

A magyar sajtó végtelenül puha és szervilis, mintha a  politikusok és hivatalnokok elszámoltatása messze kívül esne a hatáskörén

Ugyanez a helyzet a korrupciós botrányokkal is. Míg a nálunknál rámenősebb sajtóval megáldott országokban a gyanú árnyéka is elegendő ahhoz, hogy az újságírók az ügy teljes tisztázásáig megkeserítsék a – jogosan vagy jogtalanul – besározott politikus vagy köztisztviselő életét, Magyarországon a legdurvább sztorik is úgy alszanak el mintha soha nem is lettek volna, és minden mehet tovább a régiben.

A nagy ügyekben nemcsak a sajtó, az igazságszolgáltatás is tehetetlenkedik: ahogyan arra Mong Attila és Vajda Éva az Index-könyvek sorozatban megjelenés alatt álló kötete, Az ártatlanok kora számos közelmúltbéli példát mutat, míg néhány százezer forintért simán évekre sittre vágnak valakit, a 100 millió forint feletti csalási ügyekben itt minálunk egyszerűen nincsenek bűnösök.

Hogy a hiányérzetemet egy konkrét, aktuális üggyel illusztráljam, vegyük például Kocsis István esetét. A magyar sajtó túlnyomó részének egyszerűen nem üti meg az ingerküszöbét, hogy emberünk MVM-beli vezérigazgatósága alatt milliárdok vándoroltak offshore cégekhez kétes ügyletek során, hogy utóda szerint „csontvázak estek ki a szekrényből", hogy rendőrségi nyomozás zajlik az ügyekben, hogy ő maga „alkotmányos költségekre" hivatkozott.

Az sem csípi a szemét senkinek, hogy már a jelenlegi pozíciójában is van rendőrségi ügy a BKV offshore szerződései miatt, és hogy csillagászati fizetésért foglalkoztatott a BKV-nál olyasvalakit, aki az MVM-es tisztázatlan ügyletekben is nyakig benne van.

Hogy a bánatban vezethet önkormányzati vállalatot, amíg a folyamatban lévő ügyekben nem tisztázta magát?

Úgy tűnik, mindez Magyarországon nem elegendő ahhoz, hogy a sajtó rászálljon egy hatalmasságra, és feltegye az evidens kérdéseket: Miből vásárolta leányfalusi kastélyát, miközben karrierjének túlnyomó többségét állami, közpénzből finanszírozott állásokban töltötte, és sok százmilliárd forint sorsáról döntött a privatizáció során? Hogy a bánatban vezethet állami illetve most önkományzati vállalatot (a BKV-t), amíg a folyamatban lévő ügyekben nem tisztázta magát?

Ezzel nem prejudikálni akarok, Kocsist is megilleti az ártatlanság vélelme, mint mindenki mást. De ha a magyar sajtó egy ilyen helyzetben nem lendül akcióba pártállástól függetlenül, akkor ugyanolyan szarul működik, mint azok az intézményeink, amiket nálunknál bátrabb nemzeteknél negyedik hatalmi ágként ellenőrizni hivatott.

A cikket itt lehet kommentálni

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!