Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Látjátok, feleim

2009.07.13. 04:46 Módosítva: 2009.07.13. 14:59

Itt a vége, nincs pulzus. A Szabad Demokraták Szövetsége innentől a lebontó szervezetek kezében van, csendben és homályban hordják szét a bogarak.

Vajon van-e pártélet a halál után?

A végzet biztos, a mai csatákon már csak az múlik, kit lehet felelőssé tenni érte. A semmiből előbújt elnökbáb első szava a bűnbakot jelölte ki Kóka János személyében. Programjáról egyebet nem tudni. Önmagát boszorkányüldözéssel határozza meg, annyit ígér, hogy kisöpri a pártból a korrupciót; és akkor aztán ott áll majd egy tök üres párttal, mivel abban a korrupción kívül régen nincs semmi egyéb. Hogy mi legyen benne helyette, arról fogalma sincs senkinek. Akinek volt, az lett a hunyó.

Kóka János, a bűnbak azon az úton próbált haladni, amin most – Bokros Lajos nála jóval hitelesebb arcával – az MDF besétált az EP-be. Piac, verseny, kapitalizmus, öngondoskodás – ezzel a modellel persze lehet vitatkozni, de mindig van biztos tábora. Kicsit is működő tőkés országban a küszöbhöz elég lehet egy pártnak. Egynek.

Ezzel volt egy csomó komplikáció, többek közt a Kóka üzleti sikerének kétes volta, meg az ő általános medgyessyzmusa. De ezeket az ellentmondásokat (és az ezekből eredő népszerűségvesztést) tévesen fordította le a párt, amikor úgy döntött, hogy akkor a kapitalizmus meg a verseny kiment a divatból, jöjjön a balszárny. Az aztán elkúrta azt is, ami maradt.

A balfácán színre lép

Abban a pillanatban jó ötletnek tűnt. Szentigaz, hogy Kádár él és élni fog. Ez egy balos ország, a magyarok jelentős része egyáltalán nem érezte magát rosszul a szocializmusban, legalábbis az úgynevezett mai közállapotokhoz képest. A hiánycikkek miatt morgolódott persze, de ma meg még dühítőbb, hogy mindent lehet kapni, csak éppen nincs mindenre pénz. Akkor legalább másnak se volt olyanja.

Csakhogy amint a tévéadásoknál, itt is korlátozott a frekvenciatartomány, és a balos demagógia piacát – az aljabulvár politikai megfelelőjét – már két tapasztalt, jól kiépített csapat uralja, ide szociális érzékenységgel szinte lehetetlen betörni. A balos SZDSZ halva született, úgy is marad. Bármilyen néven.

Erre a cégre nincs szükség. Vevői eltűntek, kihaltak, más termékre álltak át. Az SZDSZ-nek húsz éve volt, hogy bizonyítson, de arra sem volt képes, hogy az emberjogi fronton összeszedje azt a pár százezer választót, akiket pedig létükben, szabadságukban fenyeget a fundamentalista fordulat: kisebbségeket, zsidókat, füveseket, melegeket. Ők igazán elkötelezett hívek lehetnének, és nem az a néhány ellopott milliárd zavarja őket – előfordul a legjobb családban is –, hanem hogy a párt még ezeken a területeken sem volt következetes. Ahogy sehol sem. Az SZDSZ nem bizonyult jó befektetésnek.

A mérleg segge

Egyetlen érdemi döntés van hátra: a Bajnai-kormány megtartása vagy megbuktatása. A kormány nem népszerű. A kegyelemdöfés bevitele csábító lehetőség.

A csábítás hamis. Kit nyerne meg az SZDSZ Bajnai megbuktatásával? Talán a Jobbik körül zsidózó-cigányozó söpredék gondolná meg magát? A Fidesz történelmi sérelmeit dédelgető, a liberalizmust szitokszóként használó tömeg venné észre, milyen jó fej ez a Retkes? Vagy az MSZP ultrabalos szakosztálya szavazna át, amiért lehetővé tették a Fidesz kormányzását? Aki a kormánybuktatásban érdekelt, az az SZDSZ-t még sokkal jobban utálja, mint Bajnait.

Ráadásul az sem fix, hogy a kamikaze-akció sikerülne nekik. Kóka kiszorításával a szigorú pénzügyi politikának, az osztogatás felfüggesztésének két képviselője maradt a színpadon. Az egyik Bajnai és kormánya, akik akkor sem indulhatnak újra, ha netán már 2010-ben mérhetővé válik a józanság sikere, sőt csakhamar a konjunktúra megalapozásaként emlékezünk rá, mint a Bokros-programra. De ki lesz akkor ennek a kormánynak az örököse? Az MSZP már a szocdem – szociáldemagóg – ellenzéki szerepre skálázik, a Fidesz elkötelezte magát amellett, hogy ezeknek az egyszeregyben sem lehet igazuk, intézkedéseik egytől egyig eltöröltetnek. A Jobbik pedig eleve nem is érti az egyszeregyet, nem is akarja érteni, ő tesi szakos.

Ehhez a kormányhoz szövegében, törekvéseiben legközelebb a bokrosista MDF áll – és ők léphetnek arra az útra, amin Fodor gyáva volt továbbmenni. Ha lesz mit aratni, azt ők vihetik haza. Győzelemhez nagyon kevés, de legalább valami, ami megy valahova. Közöttük hídként ott dereng a Reformszövetség és annak brutális, de a válságot és a tarthatatlanságot tudomásul vevő programja. Az MDF megtartotta, és arcot adott neki, az SZDSZ viszont elvetette ezt a minimumot, és ezzel csúszott ki végleg a küzdőtérről. Ezért nem elég már ahhoz sem, hogy kormányt buktasson.

Több is veszett Detroitban. Az nem lehet, hogy ész, erő és akarat nélkül, pusztán ajándékból fennmaradjon egy kivénhedt, végelgyengült szervezet. Így van ez jól. Hiába tagadták meg a piacot, az végül ítélt felettük. Jogerős és végrehajtandó.

Kommentálni itt lehet. De nem kötelező.