Árpád
-2 °C
4 °C

Túl jón és rosszon

2002.07.28. 23:36
Mindent folytatunk, ami jó volt az elmúlt négy évben, sőt tökéletesítjük, kiterjesztjük, műkörmöt építünk neki és felvarrjuk a melleit pelenkaöltéssel, továbbá mindenkinek jut majd belőle, kicsinek-nagynak, soványnak-kövérnek, jónak és gonosznak, mert ez így igazságos - körülbelül így hangzott a célegyenesben a szocialista vision, már amennyire ki lehetett venni a menetszélben. S lám: száz nap se kellett ahhoz, hogy mindez valóra váljék, sőt, hogy a jónak ítélt állami szolgáltatások spektruma szédítő tempóban bővüljön. Kicsikét zavaró, hogy többek közt azok a mozdulatsorok találtattak folytatásra méltónak, amelyek végképpi eltörlése ugyanezen párt ugyanezen kampányának másik pillérét alkotta; no de csak annyira zavar, mint egy jó halászlé után a belekben megszorult halszálkák: van négy évük lebomlani vagy betokozódni.

a szocialista kommunikátor kedvenc színe a krumpli
Folytatandó gyakorlat például az, hogy a kormányzó párt állami forrásokból népszerűsíti cselekedeteit, s azokon keresztül saját magát, különös tekintettel az őszi önkormányzati választásokra. Az Országimázs Központ, amelynél közpimaszabb intézmény a rendszerváltás óta nem üzemelt, a választási ígéreteknek megfelelően a kormányváltást követően nyomban megszűnt. Sőt, ihajt megindult a nyomozás, ujjnyomatok, orrnyomatok, nyálminták után szaglásznak a hatóságok, papírtömegeket megmozgató purifikálásban kérgesednek a tiszta kezek. És azonmód működésbe is lépett az új, a saját öntömjénvető: palettát és pemzlit ragadtak a lelkes úttörők a nagy magyar kifestőkönyv fölött, olvashatjuk-hallhatjuk hónapokon át, hogyan épül-szépül az ország kétszáz százalékra.

Ráadásul az új országimázs most huszonöt százalékkal több ostobasággal kerül forgalomba. Mert míg az újkonzervatív körképfestők lehetőleg szétfolyó szélű barnáskékben álmodtak, a szocialista kommunikátor kedvenc színe a krumpli.

A bóvli, illetve az éppen kifutó, s ezért kellő betegességgel már klasszikusnak is nevezhető popkultúra iránti leküzdhetetlen vonzalmuk már a kampányrendezvényeken is elemi erővel sújtott le, akár egy mutáns Duracell-nyuszi: a szégyentelen hirtelenséggel főnapközistává dobbantó Dévényi Tibortól Lagzi Lajcsiig ott volt mindenki, aki kellhet egy halálos pörzsölőbalesettel végződő szilaj disznóvágáshoz. Pirosbetűs ünnephez külföldi vendég is dukál: gondolom, Elton John Isaura ellenében maradt állva a bizonyára szakavatott, ám ismeretlen zsűri előtt. - A múltkor is hogy örültek a Kabir Bedi elvtársnak a Skála megnyitóján - morfondírozott a hétfejű bizottság -, akkor Elton Gjontól vagy mitől bepisálnak, he!

nincs olyan politikai erő, amely ezeket a szemükre vethetné
Közpénzért aggódni azonban akkor sem kell, ha nevezett táncdalénekest valaki méltatlannak találná az alkotmány ünnepéhez: Elton gázsiját a szponzorok állják. S ha netán a szponzorok közt feltűnne egy-egy állami vagy államközeli vállalat; nos, írva vagyon, folytatunk mindent, ami jó. Nekünk. A rendezvény amúgy is fakultatív, akinek nem tetszik, nézze csak a tűzijátékot, a kifejezetten homofób indíttatású ünneplőket pedig szeretettel várja a MIÉP egy hasonló szellemű trance-partyra.

S ez csak egy kocka a jóság folytatásának sétányában, és egyben persze a proletariátus fegyvere, mint minden utcakő. Megőrzendő vívmánynak bizonyult az is, hogy a kormányzó párt eljátszik kicsit a hetenkénti ülésezés fogalmával, ahogy vásott kölykök a kisgyerek sapkájával, háta mögé dugja, elrejti, feldobja az eperfára, röpteti és kikacagja. Jelenleg a hetenkéntiség kéthetenkéntiséget jelent a szocialista nyelvészet állása szerint, tudniillik a szó elején keményen ejtett h a kettő számnév csökevényes rövidülése. Bejárni azért lehet, a büfé üzemel, csak az ellenzéki kérdések ritkítására vonatkozik az intézkedés. Hogy jobban megrághassák, ki ne nevettessék magukat a kis gyámoltalanok.

Látszik már a közszolgálati alagút vége is, ni: nem a felszínre vezet, csak kanyarodik egyet a hegy gyomrában. Igaz, mélyebbre már nem tekeredhet bármilyen értelemben, a maga tízszázalékos nézettségével csupán a gesztusok terepe, de azért a távirányító ott maradt a kancellárián: egy-két hoszú gombnyomás, és Sugár Ági már ott sziporkázik a Szabadság tér fölött. A Déri Jánosról Elnevezett Nyugdíjasklub idevágó üzenete: a majálison Endrei Juditka is ott volt, és nagyon várjuk már őtet is vissza, meg az egész Ablakot!

a kölcsönös elrettentés hidegháborús doktrínája született meg újra
Ennyi is elég volna ahhoz, hogy a kedves olvasó hete rosszul induljon, de ha már belemerültünk az édeskés kollektív spleenbe, akkor veregessük szépen a medence aljába az orrunk. Mindezek ugyanis csak egy kormány hibái, még ha erkölcsileg a lehető legsúlyosabbak, még ha rendszerellenesek is. Tragédiává azáltal fejlődik - pete-lárva-báb -, hogy nincs olyan politikai erő, amely ezeket a szemükre vethetné. Nem véletlen, hogy az új kormányimázst a Fidesz csak azzal merte csöppet megkarcolgatni, hogy az "nem egyezik az MSZP választási ígéreteivel" - mert tökéletesen egyezik viszont azzal, amit ők csináltak, ahogy a fentebb említett összes hatalommegőrző praktikát tőlük örökölték a szocialisták. Ők hozták létre a kényelmesen vezethető automata váltós demokráciát, ők kreálták azt az intézményrendszert, amelyben öröm kormányozni, ahol az államkincstárból fedezhető a kampány - jelen esetben az önkormányzati -, ahol a közmédiumok majdnem minden szereplője távvezérelt replikáns, s ahol az ellenzék veleszületett jogai tetszés szerint legallyazhatók, decens cserépbe dísznek átültethetők. Ne lepődjünk meg, ha ősztől koppan a levelesládákban a Lakossági Hírharsona című ingyenes jóléti intézkedés, a legutóbbi ötvennapos terv norma feletti teljesítésével a címlapján. Utána jöhet a Dózsa-film kétmilliárdból. Ahogy megígértük.

A derű velünk van: még ki is röhögjük a visítozó ellenzéket. És joggal: nem vagyunk rosszabbak, csak most nálunk van a kulcscsomó. Csak a civil emel szót: a politikus megérti, hogy az ellenfél nem csonkítja meg önként magát. Különös, ám a történelemben nem ismeretlen egyensúly jött létre; a kölcsönös elrettentés hidegháborús doktrínája született meg újra; nem atomfegyverek, hanem az egyformán antidemokratikus szándékok egyenlítik ki egymást. Alternatíva nincs; világos, hogy a mi elitjeink egyike sem képes elviselni a demokrácia nyugati, gyári formáját. Ha egy kormány meg mer tenni valamit a demokrácia ellenében, az utódja magától értetődően teszi meg, akkor is, ha épp emiatt bukott meg az előző, s ha épp az ellenkezőjét ígérte. Hosszú távon ez bizony - isa, por es kamu vogymuk - entrópiának néz ki.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?