Döglegyek a kormány felett

Meleg volt. Nem olyan dögmeleg, mint amikor kövér izzadságcseppekben tocsog a négyes-hatos, vagy mint amikor sűrű napkrémben áznak a strandok, a nyár még nem kezdett el bűzleni, egy meleg szellő volt csak.

Nyújtózkodott egyet, a kéjes mozdulatba még csápsörtéi is beleremegtek. Meglazította a nyakkendőjét, majd szívóormányával lassan körbenyalta a vajas pirítóst. Kiélvezte a reggelt, beleolvasott kicsit az újságokba, főleg a Fiatal Baloldal megszűnéséről, illetve a Societas Új Mozgalom gyors megalakulásáról szóló tudósításokat futotta át, érdekelte, hogy megemlítik-e valamelyik cikkben, hogy az ő sugalmazására maradt ki az új alapszabályból, hogy csak büntetlen előéletűek lehetnek a mozgalom tagjai.

De sehol nem szerepelt a neve, pedig a torgyűrűin feszülő szürke, hajszálcsíkos öltönyben elég feltűnő látvány volt a küldöttgyűlésen, nem beszélve arról, hogy a felbomlást ünneplő partin kissé becsiccsentve polkázott is a rendezvényre megrendelt Zuschlag János-hasonmással. De úgy látszik, még ez sem volt elég az újságíróknak, hogy megjegyezzék.

Nagyot kortyolt a kávéból, majd ajaktapogatóival végigsimított bőr aktatáskáján. Elégedetten nyugtázta, hogy mégis berakta az adóbevallását, még éppen időben, hogy feladja. Miközben a tejhabot nyalogatta le párnás karéjú labelláiról, elgondolkodott azon, hogy Zuschlag vajon beírja-e majd az adóbevallásába azt az ötvenmilliót, amit visszautalt az államnak. És vajon melyik rubrikába kell az ilyesmit írni a 0753-as formanyomtatványban.

Elmosolyodott, amikor arra gondolt, hogy egy százalékát egy szúnyogirtást támogató alapítványnak ajánlotta fel, szinte látta maga előtt, ahogy az ő adóforintjaitól prüszkölnek azok a rohadékok a sűrű, fojtogató füstben.

Meglóbálta közbeszerzésitender-győzes slusszkulcsát, és elindult az autó felé. „Navigációs berendezés, tévé, CD-lejátszó, meg napfénytető, mert öreg vagyok, és szeretem a kényelmet” – gondolta vigyorogva, miközben megigazította vörös alsónadrágját. Gyorsan átpörgette a mai teendőket, délelőtt még egyeztetnie kell a szlovák külügyminisztériummal Fico kijelentései miatt, majd fel kell adnia a lottót, azután gyorsan át kéne megint alakítani az egészségbiztosítást is.

Végül megint eszébe jutott a szalagcím, amiről már hetek óta álmodozik. Nap mint nap felüti a Blikket meg a Borsot, hátha meglátja fekete alapon, vastag fehér betűkkel, de mindig csalódni kell.

Döglegyek köröznek a kormány felett – alatta az ő képe a hajszálcsíkos öltönyben, meg a neve és mellette az életkora zárójelben. Röhögnie kellett, szinte rázkódott, ahogy elrepült egy informális kormányülésre.