Az oldal nem jeleníthető meg

Július elsejétől ellenőrzik a drága gyógyszereket felíró orvosokat. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ha a hatóság azt tapasztalja, hogy az orvos által felírt gyógyszerek árai három hónapon keresztül ötven százalékkal eltérnek az országos átlagtól, akkor ellenőrzik.

A rendeletet akár üdvözölni is lehetne. Vége az úgynevezett drágább gyógyszereket felíró orvosok gyógyszergyártók finanszírozta harmadik világbeli nyaralásainak, zsíros bankszámláinak, és egyéb mesés ajándékainak.

Csakhogy a feltételezhetően a korrupció melegágyát jelentő orvoslátogatói rendszert a rendelet nem számolja fel, csupán ellenőrzést helyez kilátásba.

Molnár Lajos egészségügyi miniszter még 2006 októberében jelentette be, hogy 2007 januárjától megbüntetik – vagyis nem csak ellenőrzik – az indokolatlanul drága gyógyszereket felíró orvosokat.

Még honlapot is indított az Egészségügyi Minisztérium, aminek egyik attrakciója ma is a már nem is létező vizitdíjfizetéssel kapcsolatos teendők, de a legfőbb látványosság az úgynevezett gyógyszerár-kalkulátor, aminek a célja, a betegek megnézhessék: drága gyógyszerüket melyik olcsóbbal lehet kiváltani. Nos, aki rákattint erre a menüpontra, az ezt, vagyis a nagy büdös semmit kapja: The page cannot be displayed.

De senki se idegeskedjen, ez a szar legalább nem 200 millióba került, hanem csak 7,2-be, úgyhogy szinte ingyen van.

Azóta eltelt másfél év, Molnár Lajos ennyi idő alatt átlagban négyszer barnul le és veszti el színét, lassan már az utódja utódját is kirúgják, és még mindig nem büntetik a drága gyógyszert felíró orvosokat, de legalább ellenőrzik őket, na ja, tarkójukon érezhetik a minisztérium hideg leheletét.

Azzal, hogy a minisztérium nem büntet, csupán ellenőriz, mintha azt is elismerné: kívülről képtelenség eldönteni, hogy mikor indokolt a drágább gyógyszer felírása, és mikor nem. Gondoljunk csak bele: ha egy rózsadombi betegnek, akit eddig orvosa horribilis összegű svájci készítményekkel tömött, hirtelen egy harmadannyiba kerülő kelet-európai gyógyszert írnak fel, joggal kérdezi meg: "Doktor úr! Ezek szerint betegségem a végső stádiumába lépett, amikor már mindegy, mit szedek?"

De ugyanez fordítva is igaz: egy elmaradott nyírségi faluban élő betegnek nem ír fel az orvosa olyan gyógyszert, aminek kiváltása az egész havi jövedelmét elvinné – még ha nagyobb esély is lenne így a gyógyulására –, mert akkor biztos, hogy nem váltaná ki, szemben egy olcsóbbal.

A statisztika szerint, ha már érvényben lenne a rendelet, akkor a háziorvosok 35 százalékát, a kórházi és szakorvosok 44 százalékát kellene ellenőrizni. Csakugyan ennyi lenne a korrupt orvos Magyarországon, akiket meg kell fékezni? Vagy csupán arról van szó, hogy az orvosok úgy gondolják: a drágább gyógyszerrel eredményesebben mentik meg egy beteg életét, mint valami olcsó szarral?

Ami azt illeti, ezt sem nevezném éppen földtől elrugaszkodott gondolatnak.

De akkor mi végre az egész?