Mi történik 2006-ban?

Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a 2006-os naptárok üzembe helyezésével egy időben az ember összegezze, mi történt, amíg ő lényegtelen dolgokkal írta tele az előző évi noteszét. A visszatekintés, majd filozofikus merengés hagyományával ezúttal azonban szakítunk, és nem csak kényszeres jópofaságból, hanem azért is, mert nyilvánvaló: 2005teljesen felejthető év volt.

Volt persze cunami, pápacsere, Elton John-esküvő és gázai kivonulás. De mégis, a katasztrófákról, arról, hogy Vatikánban áll az idő, vannak gazdag buzik, a közel-keleten pedig enyhülés/feszülés, senki nem fog évek múltán 2005-re asszociálni. Talán, ha Elton John.

Mindnyájan megspórolhattunk volna egy csomó időt, ha 2005-öt, úgy ahogy van, kihagyjuk. Visszanézve legfeljebb Magyar Bálint esetét idézzük majd fel a román kémasszonnyal, de csattanója ennek a sztorinak sincs.

Úgyhogy ezúttal foglaljuk inkább össze az elkövetkező évet, 2006 ugyanis sokkal izgalmasabb lesz. Az elkövetkező öt hónapban érdekes lesz megfigyelni, ahogy fokról fokra megőrülnek körülöttünk az emberek. Először családi ebédeken kerül elő a költségvetési hiány és a kistérségi fejlesztés kérdése, később barátaink fakadnak ki egy-egy durva nemzetrontás vagy hungarista kirohanás miatt. Végül évek óta nem látott ismerősök bukkannak fel, csak azért, hogy megóvjanak minket a populista banda ármánykodásától.

Áprilisig, májusig (már ez is izgalmas vita téma: melyiket jelöli ki Sólyom László választási időpontnak, miért pont azt és kinek akar kedvezni ezzel?), tehát majdnem fél évig ugyanis egy populista, a hatalomért kutyába is lemenő néppárt fogja ígérgetési versenybe hajszolni a populista, kutyába leereszkedő néppártot. Nagyjából abban az időben, amikor munkaidőnk jórészét az apokaliptikus jövőképekkel operáló önkéntes kortesek és jóhiszeműen hülye politikai szpemmelők emailjeinek törlése teszi ki, az ígérgetési verseny nagyszabású sárdobálásba és árokásásba megy majd át.

A felfokozott hangulatnak a szavazatszámlálás sem vet majd véget, néhány agymosott folytatja önkéntes kampányát, egészen a szabadságok kezdetéig. Ezután Ön kibékül kommunista/horthysta ismerőseivel, és mikor már csak a Magyar Nemzet ír a dicső győzelemről/választási csalásról, feltűnik, hogy a világban olyan zavartalanul mennek tovább a dolgok, mintha itt nem is történt volna semmi.

A legokosabb, ha kihasználja ezt a boldog, súlytalan időszakot. Mialatt Ön éppen valami közgazdaságilag megmagyarázhatatlan, vidám, a kampány hevében kifejlesztett adónembe sorolódik be, vásároljon spontán ajándékot szeretteinek, maradjon ágyban tovább, írjon egy haikut. Csak ezután merüljön el abban: mit akar az iráni elnök egyre kreatívabb holokauszt elméleteivel, lesz-e nekik atomfegyverük, berág-e erre Amerika, a nyugat közben tovább gerjeszti-e iszlámellenességét, és mi lesz a menekültekkel?