Szovjet tudósok szerint nincs válság. A legújabb felmérések szerint a lakosság véleménye megoszlik. Holland kutatók kikutatták, hogy a csalafintaság rákot okoz. A klímaváltozás árnyéka összevissza vetül, úgy tűnik csúnyán beszoptuk a dezodorosdit.
Főhősünket teljesen készületlenül éri az atomvillanás, így bal orcára sült nyalókasziluettel kénytelen szembenézni a küszöbön álló kataklizmával. "Nincs válság. Nincs válság." - mantrázza egyre lelkesebben, ám a sarokban megállíthatatlanul motozni kezd valami sötét egyed. Álljkiaz. Most egy zombikutya éppen, de nem kizárt, hogy a rézsút félelmetesebbnek mutatkozik. Jobb lesz elájulni.
Éjjel kettő van, középkék. Minden fa susog, életigenlő monológ képződik, ahogy szonettforma blokkok a műanyag ködöt darabolják. A tisztás szélén serényen hajlongó alak pofoz egy méretes galócát. A Miniszterelnök éppen az ország sorsának fordításán fáradozik. Arra megy a Katica, és megzavarja.
- Elnézést, Nemezis úr. Ön veszítette el ezt az ítélőképességet?
(Harákolva rázogat egy avas cafatot.)
- A nevem Miniszterelnök.
- Talán tévedtem akkor? - pök egyet szemöldök híján a Katica.
- Ismerős, de nem emlékszem erre a színre. Provokáció lehet.
- Akkor megtartanám. Persze, csak ha nem bánja.
A Miniszterelnök vasvilláért kap, és utasítja a Koloncnokot, hogy hányjon szét némi pénzt valamerre. "Micsoda egyéniség! Jól áll neki a pótcselekvés." - súgnak össze a háta mögött a felizgult erdei apróságok.
Főhősünk közben egy metántóra bukkan, ahol borzalmas állatkísérletekkel szórakoztatják magukat az unatkozó óvodások. A bemártott macskanyelv higanyezüst lángra lobban, a tornyosuló grizzly tanácstalan sikollyal nyugtáz minden gyermeki kacajt, mígnem inkább a hajnalhasadás mellett dönt. Küszöbön a magfúzió, küszöbön a klónok.