Falwell tiszteletes saját anyjával hált

2006.07.03. 08:51

Nagy nap, mit nagy nap, vörösbetűs ünnep volt 1988. február 24. a szólásszabadság történetében. Akkor mondta ki az amerikai Legfelsőbb Bíróság, hogy nem lehet elítélni olyasvalakit, aki egy közismert protestáns lelkészről nagy nyilvánosság előtt azt hazudja: élete első szexuális élményét az édesanyjával élte át egy pottyantós budin. Magyarul megdugta a saját anyját, aki mellesleg kurva. És ha ebből egy szó sem igaz, akkor sem lehet felelősségre vonni.

Nyilván van, aki emlékszik az esetre, vagy látta a vonatkozó Milos Forman-filmet, a többieknek itt a sztori, illetve annak rövid hazai változata.

A budi kicsit zsúfoltnak bizonyult, de aztán kitették a kecskét, és lett hely.
A Hustler című pornómagazin kiadója, Larry Flynt a lap 1983 novemberi számában lehozott egy Campari-hirdetést, amely teljes egészében álinterjú volt egy akkoriban országszerte ismert lelkésszel, Jerry Falwell tiszteletessel. Álinterjú, de névvel, képpel, meg minden. Falwell a kamu interjúban előadja, hogy életében először a Virginia állambeli Lynchburgben hált nővel, aki az anyja volt; a budi kicsit zsúfoltnak bizonyult, de aztán kitették a kecskét, és lett hely; a mama ronda volt ugyan, de a sok Camparitól, amit a tiszteletes ivott, meg a 100 dollártól, amit a mama kapott tőle, egészen megszépült. Falwell az interjú végén csattanóként bevallja: mindig bepiál, mielőtt a szószékre lépne, hogy is tudná különben azt a sok baromságot összehordani.

Képzelje magát, kedves olvasó, ha tudja, a szerencsétlen Falwell tiszteletes, esetleg az édesanyja helyébe. Hát nem próbálná leperelni az inszinuáló, rosszindulatú, hazug féregről, aki ilyeneket állít, még a gatyát is? Dehogynem. Megnyerné a pert? Dehogy nyerné. Falwell tiszteletes sem nyerte meg.

Azon a vörösbetűs ünnepen, 1988. február 24-én kihirdetett ítéletében az amerikai Legfelsőbb Bíróság nyolc tagja (a kilencedik épp hiányzott) egyhangúlag kimondta, hogy ha a paródia tárgya közszereplő - márpedig Falwell az volt -, még akkor is tűrnie kell a verbális ostorcsapásokat, ha azok bánatot, gyötrelmet, érzelmi nyomorúságot okoztak neki. Az alkotmány első kiegészítése garantálja a sajtó és a szólás szabadságát, amelyet csak kivételes esetekben lehet korlátozni, és egy protestáns tiszteletes lelki békéje ebből a szempontból nem számít kivételes esetnek.

Az ítélet nem azt jelenti, hogy mindenkinek a kurva anyját.
A Hustler v. Falwell-t azóta a szólásszabadság egyik diadalaként tanítják az iskolákban, csakúgy, mint az 1964-es New York Times v. Sullivan-ítéletet és a híres zászlóégetési pert, az 1989-es Texas v. Johnson-t. A Hustler javára hozott ítélet természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki azt mond, amit akar, és hogy mindenkinek a kurva anyját. Hanem azt jelenti, hogy a bántó, sőt ízléstelen és gusztustalan kritikának is lehet helye, ha közszereplőről van szó. A gondolatok piacán egyszerre verseng az, amit a tiszteletes mond a szószékről, és az, amit a rá haragvó pornográfus talál közölni két méretes csöcs között.

Nehéz lehet ezzel a filozófiával azonosulni akkor, ha a saját anyánk kurvaságáról, és főleg ha saját magunkról van szó. Különösen egy olyan országban nehéz, ahol a szocializmusban megszokott, sorok közötti hofista odamondogatás a szabadság beálltával bugyuta szervilizmusba csapott át; ahol az a legjobb humorista, aki járt már Bayreuthban; ahol az éles kritika szegény Torgyán József hangjának minél élethűbb utánzásában merül ki, a penge paródia pedig azt jelenti, hogy valaki nyolc és fél óra alatt mondja ki, hogy "útelágazás". Ahol parodista és parodizált a kezdeti sértődés után együtt fakad dalra, nehogy valami baj legyen. Ahol visszasírják Kellér Dezsőt és Moldova Györgyöt.

Idén júniusban egy magyar bíróság jogerősen kétmillió forintos büntetésre ítélt valakit, mert változatos kifejezésekkel azt találta állítani egy közszereplőről, hogy ronda.

Ez nem a szólásszabadság országa. Vigasztaljon minket, hogy George Bush még rondább. Clinton meg egy perverz állat. Ja, és Jerry Falwell tiszteletes megdugta a saját anyját. Aki kurva volt.