Hörgemény

Megint jönnek, kopogtatnak, fröccsöntött standokat állítanak az aluljáróba, és gyűjtenek, ahogy aluljáróban a deklasszáltaknak szokásuk. A Fidesz aláírást gyűjt, neki az a szokása. Egymilliót mindössze, alább adták ezúttal, érzik, hogy most úgyis felfele mennek a számok, hát ők beérik egymillióval. A Nemzeti Konzultáció tapasztalatai szerint legalább az egyharmada sose írt alá semmit, hanem csak odahazudták. De inkább örüljünk együtt annak, hogy végre-véletlen a Fidesz igazat mond.

Most ugyanis azt kell aláírni, hogy 2006-ban Magyarország politikai hazugság áldozata lett, nem is akármilyené: nyílt és szervezett hazugság áldozata. A szervezettre emlékszem, nyílt alatt meg nem tudom, mit értünk, hacsak azt nem, hogy mostanra kiderült.

Én ezt eddig úgy aláírnám, hogy csuda. Még rajzolnék is rá virágot. Hogy úgy van! 2006-ban ugyanis országgyűlési választás és az azzal járó kampány történt Magyarországon, ami természetesen semmi másról nem szólt azelőtt se, mint a szervezett hazudozásról. 386 millió, ugye. Mondhatni, ezek szinonimák. És bizony áldozatul esett egész Magyarország.

Főleg azok, akik a Fideszre szavaztak. Ők még abban is hazudtak, hogy győznek.

Csak hát innentől már az apróbetűs rész értelmét veszti. Mert – tessék majd figyelmesen elolvasni – ez a kiáltvány olyan fifikásan van kitalálva, hogy a hazugság elleni fellépésből tíz pontban eljut odáig, hogy ez egyben a Fidesz támogatását is jelenti. Miközben azt jelenti a legkevésbé: hát tessék legalább a pártsajtót olvasni, ott is azon kesergett mindenki, hogy nem kellett volna olyan ügyetlenül telehazudni az atmoszférát, meg úgy tenni, mintha nem mi lennénk, hanem harminc-háromszázezer millió magyar, plusz a hely szelleme. Ja meg az Adózók Érdekvédelmi Szövetsége, jut eszembe a hazugságról. Tényleg, az hova lett pont most, amikor érdeket kéne védeni? Hol késik a Magyar Vizsla az éji homályban?

Szóval épp a hazugsággal mint kulcsszóval nem kéne dobálóznia pont ennek a társaságnak, mert még a végén pöcsönszúrják magukat vele, aztán jön a picsogás meg a hiszti. Jó hogy nem mindjárt szélkakasoznak meg fasisztáznak. Ja de, az már volt. Hopp: Deutsch-Für Tamás készül az újabb igazmondásokkal? Aláírta már a kiáltványt ünnepélyesen?

Hazudtak, igen-igen, miazhogy. Sőt – mordul fel Horn Gyula a kitömött állatok mögül: na és? Naná, azt nem mondták, hogy adót fognak emelni; senki más sem mondott ilyet. Olyat igen, hogy szedjünk be kevesebb pénzt, és osszunk szét még többet. De akkor ezek után a hazugság kérdését ne feszegessük. Vér, veríték, könnyek – ígért ilyet valaki? Nyilván nem.

Bizonyíték, nem ígéret. Vér, veríték, sőt könnyek.

A hatalom csúcsán most a zavarosból irdatlan vagyonokat összegereblyéző vállalkozók, gyanús állami megrendelésekből megtollasodott, okleveles adócsalók rendezkednek. Ez is elég bizarr. Ilyeneket mondanak, hogy semmi sincs ingyen, meg hogy elfogyott a pénz, sőt hogy adót kell fizetni, valamint ki kell rúgni egy csomó embert. Nem tetszettünk befizetni az adókat, illetve abból a nyomorúságos bevételből, ami bejön, nem jön ki ennyi közszolgáltatás. Elfogyott a pénz, nem telik már csokira. Eddig is kölcsönbe volt a csoki. Ebben pedig sajnos, akármilyen erkölcstelen emberek voltak is eddig, kétségtelenül igazuk van.

Ha továbbolvasom a kiáltványt – hörgeményt – akkor az a vége, hogy ez az egész olyan, mint ötvenhat, tehát menjek a Hősök terére ötvenhatoskodni kicsit. Vásárra a bőröm. Ezekkel. Papírszobrozni, meg magyarázkodni, ha valaki meglát. Hogy ne legyen többé hazugság. Miközben maga az egész szöveg egy hazugság, ócska bűvészmutatvány, amiről a törzsközönség is tudja, látja a saját szemével, hogy csalás.

Gyurcsány legalább beismerte, hogy hazudott. Sovány vigasz, de közelebb áll a nem-hazudáshoz, mint úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Egyetlen halvány utalás hangzott csak el Orbán Viktor szájából: hogy a marketingeszközök meg a túlzás, az még belefér. Akkor hát belefér az a túlzás is, hogy ezt az egész aláírandót, ahogy van, blöffnek nevezzük egymás közt.

De hadd gyűjtsék csak az aláírást. Minek elvenni az ovistól a lapátot. Elvan a gyerek.

Mégis le kellett volna cserélni ezt a kivénhedt bohócot, ugye.