Kihalásra felkészülni

A magam részéről örülök, hogy éppen most csatlakoztunk az EU-hoz, amikor francia tudósok kiszámolták: Európának vége, és vele együtt persze nekünk is. Felesleges tovább kapálóznunk, megtettük, amit lehet, civilizáció, kultúra, könyvnyomtatás, vallásháborúk. De az evolúció már csak olyan, hogy a szufla egy idő múlva elfogy, és az új szereplők ideje jön, esetünkben az egykori gyarmatoké. Részemről rendben van a dolog, végre hátradőlhetünk egy sörrel a kézben, a határidőnaplóval bajlódjon valaki más, itt mi már csak nézők vagyunk, legalább ne tegyük magunkat nevetségessé.

A helyzet egyébként az óceán másik oldalán is hasonló, az Egyesült Államok elnöke például már azt sem tudja, mekkora a vagyona, nem érdekli ez az egész, gondolom, és igaza van: törődjenek a ilyesmikkel a kínaiak. Nekik még új a játék, matassanak csak, fürkésszék a távolságot, eszkábáljanak rakétákat.

Itt Magyarországon pedig elvagyunk, a programunk még mindig jobb, mint mondjuk a németeknél, akik turistabuszok segítségével szándékoznak turnusokban és nemzetileg az örökkévalóságba jutni. Mi apró örömökkel vészeljük át ezt a köztes időszakot. Miniszterelnökünk tollakat ajándékoz a szembe jövőknek, hol a roma rádió, hol a feloszlott Bitlisz kap egy népművészeti darabot.

Mert adni öröm. És egyszerűbb is, mint az örökös tervezés, egyeztetés és végrehajtás, miközben olyan érthetetlenül felgyorsult körülöttünk a világ. A jelennek már nem is érdemes dolgozni, a Nemzeti Fejlesztési Tervet is egyszerűbb volt rögtön angolul megírni, a miniszterelnök házi tolmácsa pedig egyenesen a távoli jövőben kifejlődő magyar nyelvre fordította vissza azt. Pénz nem számít, csak tegyük rendbe az ügyeinket, mielőtt megérkeznek a kínaiak.

Tegyük rendbe az ügyeinket, mielőtt megérkeznek a kínaiak.

Sajnos vannak még viták, mert az emberek nem értenek a szóból. Ha például a kormány azt mondja, hogy be van tiltva az európai szabvány rádiós internet szolgáltatás, akkor az emberek ezt persze rögtön úgy értelmezik, hogy be van tiltva az európai szabvány rádiós internet szolgáltatás, és aztán lehet nekik magyarázni, hogy miről is beszéltünk tulajdonképpen.

Vagy itt van az atom, ami még civilizációnk alkonyán is oly sokakat foglalkoztat. Hiába hangsúlyozta a Paksi erőmű vezérigazgatója, hogy a franciák szúrták el az ügyet, nekik tessék reklamálni, persze senkit nem érdekelt. A környezetvédők független vizsgálatot követeltek, a francia illetékesek pedig csak azért sem ismerik el a hibájukat.

Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha megértenénk: Európa részeként a mi időnk is lejárt. Gyűljünk össze, tapsoljunk sokat, kántáljuk együtt, hogy "éljen Natftalin", vagy hogy le a gázárakkal, és szerkesszünk minél több pártnevet az M, P és Sz betűkből. Adjuk át magunkat az édes elmúlásnak.