A varsói vicinális

Alaposan elfenekelte Gyurcsány Ferencet a morális kérdésekre roppant érzékeny magyar polgárság és a vele szövetséges proletariátus. Morál, az van itt. Még Sólyom László is kiszólt a vakondnadrágból, hogy morálnak lennie kell. Már megint olyan helyzetbe manőverezte magát, amiből az fog kiderülni, hogy elnök úr hiába pattog.

Elemi felháborodás, az viszont nincsen. A választók fele nem ért rá szavazni. A preferenciák megfordultak természetesen, a tömeg, ami tavasszal Gyurcsányt győzelemre segítette, megfogyatkozott. De nem tűnt el, elkúrás ide vagy oda. Az ellopott beszéd közzététele súlyos, de messze nem megsemmisítő erejű csapás volt. Budapest hajszál híján elbukott, de végül mégse. A narancssárga megyékben mindenhol bőven benne a piros. Az MSZP teret vesztett, de nem omlott össze, mint az MSZMP. A tábor nem szaladt szét, csak a bámészkodók. Rajongóból nyilván kevesebb van Gyurcsány körül, de az nem is baj, kíméli a személyiséget.

Az összetartás fontos oka, hogy már megint ólálkodik és fenekedik az Orbán Viktor. Őt még az adóemelésnél és a hazudós Gyurcsánynál is jobban utálják. Demszky nyomorult uralmának fennmaradása annak köszönhető, hogy Orbán úgy tolta meg Tarlós szekerét, ahogy a rasztagyerek a Sport szelet reklámjában: bele a szakadékba. Pedig Tarlósnak megvolt az esélye a győzelemre, és arra is, hogy jobb polgármester legyen.

A lightos, hétvégi szocik most annyira nem rettegtek Orbántól, mint amikor konkrétan a miniszterelnökségre hajtott, ezért nem rohantak szavazni. 2010-ben el fognak menni megint, ha a főellenség kitelel addig.

A kormány a helyén van. A parlamenti többség szilárd, az MSZP-frakció alighanem megértette az őszödi beszéd lényegét, hogy nincs más megoldás. Biztos szívják a fogukat, hogy ez a Gyurcsány így elkúrta a helyhatóságit, de tudják, hogy más viszont nem nyerte volna meg a parlamentit, pláne úgy, hogy valami nagyjából értelmes, végrehajtható programot is hoz magával. Most jön jól Gyurcsány kormányalakítási politikája: hogy a kormány maga a párt.

Az eredmény nem lephette meg őket, tudhatták, hogy a reformoffenzíva hamar lemorzsolja a babkonzerven, áfán, nyugdíjemelésen vett szavazókat. Járulékos kár. Nem lehet egyszerre nekilátni a reformálásnak és önkormányzatit is nyerni. Azt úgy lehet szépen megnyerni kormányról, ahogy Medgyessy Péter csinálta: ha közben elkúrjuk az országot.

Ezt bukták. Ettől még kormányozni lehet és kell. Nem igaz, amit Orbán Viktor után annyian végigmantráztak: hogy ha nincs bizalom a kormány iránt, akkor nem lehet reformokat csinálni, mert majd jól nem fizetik be az adókat a zemberek. Egy: reformokat muszáj csinálni. Kettő: a zemberek eddig sem azért adóztak, mert be voltak töltekezve a kormány iránti szeretettel. Hanem mert behajtották. Szeretet-alapon sose ment ez. Három: ilyen országos, egyhangú bizalom soha nem létezett; Szent István alatt se, semmikor.

Négy: pénzelvonással senki sem lett népszerű. Más út meg nincs. Bukjon bele Gyurcsány négy év múlva, ha belebukik. Nem fogjuk megsiratni. De addig csinálja és égjen el a szenvedélyben, hogy végre csinálhatja, mert neki most másfél év semmit kell jóvátennie.

A népszerűség folyamatos fenntartása nem követelmény a kormányzáshoz. Nem is sikerült senkinek, olyan kormány nincsen, amelyet egy tetszőleges időpontban le lehetne váltani olyan alapon, hogy éppen népszerűtlenek. Ha ilyenkor el lehetne őket zavarni, ha havonta lenne választás, akkor kábé semmi esélye nem lenne a demokráciának a fennmaradásra. Az istenadta nép ugyanis arra nem alkalmas, hogy mindennap az aktuális igényei szerint vezessék. Ezt oldja meg a ciklusokra osztott, lengéscsillapított képviseleti demokrácia. Tessék csak kinézni a Kossuth térre, mily szörnyű a nép! Komplett ufókongresszus alakult már ki ott, szentkoronával meg minden pol-ezoterikus kellékkel. Egy szakkört nem tudnának elvezetni, nemhogy országot.

A végkifejlet szerencsés a magyar demokrácia számára, és nem szimplán azért, mert van ellenpontja a Gyurcsány királyságának. Az ellenzék helyhatósági térnyerése ugyanis lehetővé teszi, hogy 2010-ig ne szűnjön meg teljesen. A mi kis korrupció-meghajtású többpártrendszerünk csak úgy működhet tovább, ha minden lényeges erőnek van honnan lopnia. Ha most nem nyert volna a Fidesz, akkor négy év múlva legfeljebb szendvicsemberekkel és spammel kampányolhatna a tízmilliárdos MSZP-büdzsé ellen. Az nem volna egészséges. Mondjuk így sem az, nyilván.

Most egy ideig nincs több forduló. Lehet csinálni tovább azt az izét, másik országot. Venni például vízágyút, először is.