Gergely
6 °C
23 °C

Lassú hajnal

2008.11.24. 08:14

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ady Endre

A magyarok istenének malmai lassan őrölnek. A magyarok istene munkaidőben dohányzik, traccsol, pornót nézeget, pasziánszozik.

A 2006 szeptemberében kezdődött intenzív, összpárti felvilágosító kampánynak köszönhetően a magyar lakosság hülyegyerek-szintig lefelé megtudta, hogy a kormány elkúrta, és ezt úgy csinálta, hogy rendre többet költött, mint amennyi pénze volt. Gyurcsány Ferenc ezt nemcsak a méltán elhíresült magánszámában közölte, hanem a családi büdzsé hasonlatával is, kábé ezer alkalommal. Többet költeni a keretnél rossz, értem? Nanáhogy. Logikus. Aki ilyent csinál, az mondjon le.

ez a konzumidióta hülyenép a pöcegödörből is felveszi a hitelt, és el is tapsolja, ha teheti

Nem mondott le, hanem elkezdte kiosztani az adósságcédulákat, vaskalaposan ragaszkodva ahhoz a képzethez, hogy a nemzet a polgárok összessége. De ez a teherátvállalás már persze nemszeretem dolog, nem olyan katartikus, mint ráébredni, hogy Gyurcsány elszámolta, elkúrta, mert még azt se tudja, hogy adósságból élni nem pálya. Így tehát a polgárság egyrészt erősen vitatta, hogy neki személy szerint vissza kellene venni a fogyasztásból, másrészt meg ha a szemét Gyurcsány elveszi a pénzt, akkor majd jól elmegyünk a bankba, mert azok meg adnak. Mindenre, apukám, porszívóra, újautóra, használtautóra, nyaralásra. A Gyurcsány, az mondjon le, arról nem volt szó, hogy én magam lemondjak akármiről is.

Ennek is, természetesen, meglesz a böjtje. Jóval rondább lesz az egyéni elkúrások büntetése, mint az államié. Az állam, ha elfogy az egérút, még lehet nagylelkű és érzékeny, próbálhatja teríteni a lecsúszást, megkímélni a legelesettebbeket. A bank nem lesz ilyen nyuszi, az államnak pedig nem nagyon van eszköze arra, hogy a bankokat az egyetemes emberi jogok nevében méltányosságra kényszerítse. Lehet majd tüntetni a bank előtt, lehet. Lehet őket gyalázni, hogy miért adtak nekem jenhitelt wellnesshétvégére, tudhatták volna, hogy válság lesz, és nem tudom visszafizetni. De a bankvezérben még annyi szégyen és lemondás sem lesz, mint Gyurcsány Ferencben.

Jó reggelt, Magyarország!

Legfeljebb annyit tehet az állam, hogy mindennek megpróbálja elejét venni. Elmegy a bankhoz, kip-kop bekopog, és így szól: Sanyikám, legyünk őszinték. Ezek a szegény ördögök, ez a konzumidióta hülyenép a pöcegödörből is felveszi a hitelt, és ráadásul el is tapsolja, ha teheti. Ennek nem lesz jó vége. Úgyhogy légy szíves, Sanyikám, ne adjál már hitelt fedezet nélkül, meg kockázatos fedezettel minden hülyeségre. Köszi, puszi, ja és ellenőrizzük ám.

Végre törvénybe foglalták maguknak: nem lopunk a gyerekeinktől.

És tényleg, csak két év kellett ahhoz Őszödtől számítva, hogy a PSZÁF, legalább egy időszakos karácsonyi akcióban odavizslasson a hitelezésre, és megkísérelje a banki oldalon megállítani a majdani bebukások előkészületeit. Örvendezzünk. Kár, hogy rég elkésett. Kár, hogy bőven megtehette volna előbb. A jelenség ismert volt, a lakossági eladósodást számon tartjuk, szívesen szörnyülködünk rajta.

De az államnak sem könnyű uralkodni magán, és ábrándozásait, shoppingolási rohamait korlátok közé szorítani. A karácsonyra kölcsönből ajándékozó megtévedteknél is erősebb az ő késztetése, hogy adjon valami drágát és szépet és praktikusat, aminek örül az ő népe, és majd ennek megfelelően szavaz. Ha kell, hát hitelből. (Fantáziája viszont nincs, ezért az állam ajándéka mindig egy pénzes boríték, semmi más. Hát, felvenni ötvenezer forintot hitelre, és azt adni karácsonyra, az tényleg a világvége, de minimum a kereszténységé.)

Több se kellett két évnél, ehhez sem. Hipphopp, máris van egy törvényünk, amely kimondja, hogy az állam köteles a kiadásait maximálni. Ha nem is pont annyiban, amennyi a bevétele, de legalább nem lehet akármennyivel több. Nem mintha ez nem lett volna teljesen nyilvánvaló legkésőbb az Őszödi Kinyilatkoztatás műsorra tűzésekor. Annak, aki olvasott újságot előtte is, neadjisten a törvényhozás lenne a munkája, világos volt már legalább Medgyessytől.

Mégis 2008 teléig tartott az ébredés, sőt kellett hozzá az, hogy az MSZP-kormány kisebbségben zsarolhatóvá töpörödjön, és az SZDSZ-nek épp az legyen a mániája, hogy ezt kitapossa belőlük. Gyurcsány sohasem adta fel azt az egyszerű, nyerő stratégiát, hogy a szopást levezényeljük ciklus elején, a végén pedig osztogatunk, akár hitelből, a következő megszorítás kontójára. Most rákényszerítették. Közben próbál nem gondolni arra, mi lesz, ha a konzumidióták rájönnek, hogy tényleg nincs pénz, a bankban sem, sehol. Addig is örüljünk, táncoljunk, gyújtsunk csillagszórót. Végre törvénybe foglalták maguknak: nem lopunk a gyerekeinktől. Szép jelenet: a cserbenhagyás után két évvel a gázoló visszatér a helyszínre, és megfogadja, hogy óvatosabb lesz.

Rosszabbul élünk, mint négy éve. Előbb a kormányok, aztán a helyükre lépő bankok tették lehetővé, a kormány félrenézése mellett, hogy jobban éljünk. Fenntartották az illúziót, hogy van is rá pénzünk. Tudták, mit csinálnak, de amíg konkrét kényszer nem mutatkozott, amíg Magyarországot gyámság alá nem helyezte az IMF, addig játszották a bábszínházi szerepüket. A nép, az istenadta nép pedig nem számolt utána. Annyi sok izgalmasabb téma van, ha már politizálunk. Például visszakérni Pozsonyt és Zágrábot. Pedig nem kell nekünk egyik se. Nekünk Mohács kell.

 

Kommentálni itt lehet. De nem kötelező.