A kocsordi Világprocesszor

- Jónapotkívánok, Sándor vagyok, Jókai utca huszonhét szám alatti lakos.
- Mit tud F. Árpádról, kedves Sándor?
- Árpád egy évvel fiatalabb nálam, tudomásom szerint, legalábbis. Jó munkásember, baromi sokat gürcöl a proszesszorával, harminc... Háromszázezer... Háromszázezermilliárd wattos, most kapta meg a kocsordi tanácstól a működési engedélyt.
- És a hülyeség ellen véd?
- Igen... Nem, az ellen nem véd, a hülyeség ellen nem véd.

Itthon a dílerekkel paktáló kormány próbál elveszejteni bennünket...

Ezzel is sokra mentünk. A kocsordi Világprocesszorban volt az utolsó reményem, azt gondoltam, ha majd elindul, tényleg a cinegék szotyiztatása lesz a legizgalmasabb dolog, amivel foglalkozhatunk. Hamar kiderült, hogy Douglas Adams nyugodtan foroghat tovább a sírjában. Értelmes adatok nélkül nincs értelmes végső válasz, még végső kérdés sem, pedig az tényleg nem nehéz.

Szükség van rá, hogy valami megmentsen bennünket, ez nem vitás. Itthon a dílerekkel paktáló kormány próbál elveszejteni bennünket, a nyugat pedig lehet, jövő hétre már nem is lesz, mert megeszik az óriásrákok.

Gondolkodtam, milyen érdekes és frappáns lesz az új drogtörvényre felfűzni az elmúlt hetet, féltem is kicsit, meg kéne kongatni a vészharangot, hiszen Schmitt Pál rendőrei helyett posztos díler fog állni minden utcasarkon, hogy azonnali függést okozó füves cigarettákat hajigáljon az óvodások közé. Ám mielőtt olyasmiken képzelegne az ember, hogy délutáni alvás közben francia szimbolistáktól olvas fel az óvó néni a Buci Maci helyett, érdemes még egyszer végigolvasni a tervezetet. Nem kell aggódni, tényleg - emelkedik a bal szemöldök, hiszen nem változott ez semmit. Apró szabálymódosítás, háromévente egyszer elterelünk, hülye drogos, de aztán úgyis a börtönben kötsz ki, muhaha.

...a nyugat pedig lehet, jövő hétre már nem is lesz, mert megeszik az óriásrákok.

Ebben megnyugodva lépünk tovább, nem veszélyezteti semmi alkoholizmusra szocializált nemzetünk nyugalmát, a román pálesztől is sikerült megmenteni a mi drogunkat, hálaisten. Így csak az marad kérdés, hogy szombat este végre milliárdosként térünk-e nyugovóra vagy tényleg megint csalnak a szemetek? Csalnak, hogyne! Amíg nincs készen a jégpálya, nem lesz ötös, ne butáskodjunk már.

Mindentelloptatok Kormány és Mindentelfogtoklopni Kormány kedélyes beszélgetését csak Mick Jagger elhaló éneke szakítja meg. A Stones is úgy fog jönni, mint Elton John, de ők már aztán tényleg közbeszerzéssel. Könyörgöm, a Csatlakozás előestéjén hadd temessük el Magyarországon a popzenét, és Tyson, az addigra minden bizonnyal harmadszor is felépülő Budapest Arénában egy látványos jobbegyenessel törje le Jacko orrát, amit Kovács László köztársasági elnök ünepélyesen felravatalozhatna.

Itt indult el az utolsó Végtelen Ciklus, a gép segítségért kiáltott, és levelet küldött a Rendszergazdáknak. Később kiderült, hogy teljesen fölöslegesen, mindenki a Hír+ bankettjén volt, vakukat villogtattak Juhász Előd ujjbegyére, aki megnyomta a Nagy Piros Gombot és újra felgyulladt a réges-régi neonfelirat. Bár néhány betű csak halványan vibrál, az üzenet örök, mint minden ebben az országban.

ZEN...BU...IK

A hét végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Processzor haldoklik. Értelmes input híján csak üresen berregett, reménytelenül kattogtatta a milliónyi relét, és akkorákat sóhajtott, hogy a Kékes is megremegett bele. Utolsó kísérletként kívetítette Pap Endre bajszát a hajnali égre, de nem jött válasz senkitől. "Hát, ennyi" - gondolta a gép, és az önmegsemmisítés mellett döntött. A személyzet tehetetlenül nézte az utolsó elsötétülő pixelt, már menekülni sem próbáltak. Ha leolvad a Mag, a robbanás zselészerű hülyeséggel szennyezi be az ismert univerzumot. És akkor úgyis mindegy lesz.