Megszólal a profi tömegoszlató

Valaha profi voltam, de most látom csak, most, hogy élesben megy, mennyire kikoptam én ebből az egészből. Lőni már csak légpuskával lövök hébe-hóba, a tömegoszlatást utoljára a nyolcvanas évek végén gyakoroltam, és akkoriban mártóztam meg utoljára könnygázfelhőben is. Azóta megkoptak az ízületek, ropognak a csontok, köhécselek is gyakran, ha meg jön a front, itt fáj, ott fáj, de a lényegre azért emlékszem. Olyan ez a tömegoszlatás, mint a biciklizés.

Az úgy volt, hogy a jetire emlékeztető Szénási szakaszvezető megállt az alakulótéren, mint a cövek, mi meg szépen kétoldalt, V alakban, akár a vadludak, felsorakoztunk mögötte úgy, hogy mindegyikünk megfogta az előtte álló nadrágszíját . Aki az alakzat bal szárnyán állt, az a jobb kezével, aki a balban, az a jobbal, hogy a formáció külső szélére eső keze szabadon maradjon. Abba került a gumibot. A megfelelő vezényszóra (talán "Tömegoszlatást kezdd meg", de ebben már nem vagyok biztos) az osztag megindult oly módon, hogy a lábát minden lépésnél alaposan odaverte a földhöz - erre állítólag elrettentési célból volt szükség, hogy az oszlatandó tömeg már a bakancscsattanástól beszarjon. Mindehhez szabadon maradt kezünkkel, tehát azzal, amelyikkel nem az előttünk álló seggét markoltuk, heves mozdulatokkal csapkodtuk a képzelt ellenséget. Mivel a tömeg jellegét nem specifikálták, én személyes indíttatásból magát a jetire emlékeztető Szénási szakaszvezetőt képzeltem a gumibot alá, ezúton is elnézést.

A könnygázfelhőbe is oktatási célzattal zavartak be: az egyik lyukon bemegy a harcos a gázkamrába, mintha csak a kantinba térne be egy Traubira, a másikon meg kijön a harcos, és a fejétől a földig rugózik belőle a takony, a nyál meg a hányadék. Szerencsére a felderítő század stréber élharcosai elszívták előlem a gáz jelentős részét, így én a hatásellenőrzéskor csak könnyeztem, köpködtem és öklendeztem, azt is inkább csak azért, hogy vissza ne zavarjanak még egy körre.

Éles bevetésemre soha nem került sor, bár azt valahogy sejtettem, hogy lehetek bármekkora profi, ha valóban tömeget kell oszlatnom, széttaposnak az osztagommal együtt, kivéve talán a jetire emlékeztető Szénási szakaszvezetőt, aki puszta méreteivel és Szabolcsból magával hozott sajátos harci eszközeivel egymaga is képes lett volna bármely méretű tömeg fölé kerekedni.

Engem, mint tömegoszlatásra kiképzett harcost leginkább mégsem ez zavart - a dolgozó népet szolgáltam, és a dolgozó népért kész voltam bármely tömeg által eltapostattatni. Engem a transzparencia hiánya zavart. Igaz, a harcos azért harcos, hogy ne kérdezzen, hanem teljesítse a parancsot, még ha a saját nagymamáját veretik vele véresre, akkor is. Mégis furcsa volt, hogy senki nem mondja meg, kit kell majd véresre vernem, és miért. Hogy ki tapos el, ha eltapos. Azt sem tudtam meg soha, mit szívatnak velem a gázkamrában, fingot, foszfort vagy fentanilt, és hogy mit kapok majd tőle, rákot vagy csak tüdővizenyőt.

Persze diktatúra volt, a transzparencia még az idegen szavak szótárában sem volt benne, nemhogy az értelemezőben. De ez itt demokrácia, és most a demokratikus állam demokratikus közege oszlat, ütlegel és gázosít.

Azt, hogy a közeg mit érez, amikor élesben oszlat, már tudom: "Te nem érted, nem értheted, honnan és miért ez a vicsorgó gyűlölet, bár érzed; vadállatok marcangolják húsodat. Inni akarnak véredből, már-már rítustáncot járnak feletted, viszont még lélegzel, és nem adod olcsón hitvány bőrödet" - vall egy másik profi, korunk József Attilája, Garamvölgyi László az ORFK szájtján, és innen tudni, hogy neki sem egyszerű.

Arról viszont, hogy pontosan mire utasították a közeget, milyen eszközöket vetettek be, és még mit terveznek, arról nagyon keveset tudok, márpedig a rendőrségnek számon kérhetőnek kell lennie, még ha csürhének nevezi is, akit ver. Fiúk, valahol kollégák vagyunk, az ég szerelmére! Mint ütlegelésre és elgázosításra kiképzett, kegyetlenkedésre felkészített, könyörtelen múlttal büszkélkedő profi mondom, nem illendő, hogy bárkit alapos indok nélkül véresre verjünk, hogy egy beszólásra a betonba tapossuk a fejét, esetleg ártatlanul bedugjuk előzetesbe, mert a rossz zebrán akart átmenni vagy rosszkor hangoskodott, és hogy olyan körülmények között - például láncháló alatt kuporogva - tartsuk fogva, amelyekhez képest Guantanamo vidám pártüdülő Szocsiban. És fiúk, főleg tudni akarom, hogy ha este lezavarom a gyereket tejért a boltba, mit szívattok vele: fingot, foszfort vagy fentanilt.