Elkúrt kivégzés

Tudják be történelmi rövidlátásomnak és kialakultan személyiségemnek, hogy nyolcvankilenc végén, ma már szégyellem, kéjes örömmel néztem végig Nicolae Ceausescu és neje kivégzését. Már amit látni lehetett belőle, előbb a falhoz állították a latrokat, látszott rajtuk, nem hiszik el, hogy ez megtörténhet, majd a jó ízlés jegyében már csak szétlőtt fejüket mutatták, magát az aktust nem. (Időről időre fel is röppentek rémhírek arról, hogy Ceausescu él, a tévében csak roncsolt viaszbábúkat mutattak, és szocialista színekben a visszatérésén dolgozik.)

Tanult diktátortársa, Szaddám Huszein kivégzését sem mutatták a televíziók, csak a kötéllel való bíbelődést, a csuklyás hóhér kínosan hosszúra nyúlt monológját az elítélthez. (Mi a fenét lehet ilyenkor mondani, úgy szakmailag, mint emberileg? Ha kirúgjuk a sámlit, akkor lógni tetszik majd a levegőben, ez kicsit kellemetlen érzés, de ne tessék megijedni, egy-két másodperc, és semmit sem tetszik majd érezni.)

Fogadjuk el, hogy az iraki demokrácia megteremtése érdekében fontos mérföldkő a kivégzés. Feltéve, ha be tudjuk fejezni a mondatot, és nem kapunk röhögőgörcsöt az „iraki demokrácia” jelzős szerkezetnél, mert milyen demokrácia az, ahol naponta több tucat ártatlan embert ölnek meg terroristák, és ahol több tízezer idegen katona állomásozik, ideiglenesen. Tekintsünk el attól is, hogy Szaddám Huszein tárgyalását, a demokrácia e nagy dzsemboriját, két bíró lemondása és három védőügyvéd meggyilkolása kísérte, a tárgyalást befejező, vélhetően szuicid hajlamú kijelölt védőügyvédeknek pedig nem volt nemzetközi tapasztalata.

Eltekintve most a kivégzésekkel kapcsolatos ellenérvektől általában, ezzel a kivégzéssel a legfőbb baj, hogy Szaddám Huszeint pusztán egy nyolcvankettes vérengzésért ítélték halálra. Dudzsailban egy síita párt emberei az életére törtek, bosszúból száznegyvennyolc embert végeztetett ki. (Amúgy most éppen ez a síita párt van hatalmon Irakban, a szunniták már csak ezért sem tapsikolnak örömükben, sőt, egyre többen kockáztatják meg a kijelentést: Szaddám idejében jobb volt. És az is mily különös fintora a sorsnak, hogy az USA a dudzsaili mészárlás utáni években a kurdok elleni vegyitámadáshoz is használt helikoptereket adott el Iraknak, és a mostani háborút vezető Rumsfeld Reagen elnök megbízottjaként Dudzsail után kétszer is járt Bagdadban, egyszer Szaddám Huszeinnel is találkozott.)

Hol van az elszámoltatás a többi vérengzésért? A kurd Halabdzsa elleni vegyi támadásért, ötezer ember meggyilkolásáért? A kuvaiti agresszióért, és az azt követő dél-iraki síita felkelés leveréséért 1991-ben? Vallási vezetők és politikia riválisok kivégzéséért? A Barzani-klán nyolcezer tagjának lemészárlásáért? Az Irán ellen elkövetett háborús bűnökért? És a többiért? Mit éreznek a Szaddám nevéhez köthető, megtorlatlanul maradt gyilkosságok áldozatainak hozzátartozói? Miért csak a síiták ellen elkövetett bűnökért lakolt meg, a kurdok és mások ellen elkövetettekért nem?

Amikor Szaddám Huszein méltó társa, Szlobodan Milosevics váratlanul meghalt a hágai börtöncellájában, rendszerének horvát, bosnyák, koszovói albán és – ne felejtsük – szerb áldozatai inkább keserűséget éreztek, mivel az ellenük elkövetett bűnökért elmaradt az ítélethirdetés. Hát, valahogy így jártak most a kurdok is.

A gyomrom azt sem vette volna be, ha teljes bűnlajstrom alapján ítélik halálra Szaddám Huszeint. Amerika kínosan ügyelt arra, hogy iraki bíróság mondjon ítéletet, iraki legyen a hóhér, de az akasztás a 2003-as invázió nélkül nem jöhetett volna létre. És senki nem találta azokat a biológiai fegyvereket, amiért az amerikaiak a háborút elindították, sokkal több iraki civil meghalt Szaddám megbuktatása óta, mint a diktatúra hétköznapjaiban szokott volt, és az amerikai külpolitikában sem látni azt a mindent elsöprő törekvést, hogy a világ összes zsarnokát kézre kerítsék és elpusztítsák.

Személyes ízlésemnek jobban megfelelt volna, ha Szaddámot egy szigorúan titkos föld alatti börtönben tartják fogva élete végéig kenyéren és vízen, sőt, kivételesen még arra is az áldásomat adtam volna, hogy elszállítsák Guantanamóra vagy akár a Holdra, de ezen már kár merengeni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!