Medvetánc

A sarki állatkereskedésben megint mosómedvéket árulnak, két szerencsétlen bohócálarcos medve, ide-oda ingáznak az egyszer két méteres, büdös műbarlangban. Nézem őket a rácson át, ahogy kényszeresen szaladnak, és mardos a lelkiismeret-furdalás. Hogyan szabadíthatnám ki őket, gondolkozom lázasan, és gondolataim éppoly zárt pályán ingáznak faltól-falig, mint a medvék maguk. Megvehetném őket, ha lenne pénzem, de mit kezdenék 34 négyzetméteren egy macskával és két medvével? A pénzből pedig újabb mosómedvéket vehetne az állatkereskedés, és kezdődne minden elölről. Az állatvédők tehetetlenek, a bürokrácia pedig lassan mozdul. Amikor tavaly írtam a kerületi jegyzőnek, mivel egy kismajom raboskodott a bolt kirakatában a tűző napon, két hónapba telt, míg kivizsgálták az ügyet. A majom addigra eltűnt, helyén kövér pitonok feküdtek a kirakatban. A vizsgálat nem állapított meg szabálytalanságot. Olyankor kéne bepanaszolni őket, amikor épp nem tartanak senyvedő állatokat: mire két hónap múlva odaér az önkormányzat küldöttsége, talán pont rajtakapják őket.