Látszatdzsentri

2004.08.18. 15:11
Polgármester leszek; falusi polgármester mindig is akartam lenni, nincs annál szebb befejezése az életnek, nincs szebb lefelé ballagás, mint vidékre költözni, és aztán úgy forgolódni-férgelődni, hogy hátralévő éveimben Sim Cityt játszhassak valahol a Börzsönyben. Először is átnevezem majd az utcákat, a kis falvakban mindig Dózsa György meg Kossuth Lajos utca van, pedig biztos örülnének egy Dallas utcának meg egy Derrick utcának, sőt istenuccse csinálok egy Futrinka utcát. Aztán nekilátunk építeni valami nagyot és értelmetlent, mondjuk egy tornyot az égbe, vagy egy alagutat a pokolba. Aki időben hozza a választási bárányt, az fogja szállítani bele a cementet meg a gömbfát. Esténként pedig ultizunk a jegyzővel, az állatorvossal és a plébánossal.

Dzsentris meg nagyuras látszatot nem így kell kelteni.
Na de ez még odébb van, addig is van itt Budapesten nekünk polgármesterünk, és nem ilyen hebehurgya alak. Továbbá nem dzsentri típusú, nagyuras allűrökkel rendelkező fajta. Ezek az ő saját szavai, pontosabban állítólag ő mondta így a Népszabadságnak, sőt még az is lehet, hogy nem a pr-teamje verte a fejébe kutyakorbáccsal, hanem ő maga vetett számot az elmúlt hónapokkal, visszanézett félútjából, és látá, hogy nem jó. Látta a lecsúszott sliccet, és magába szállt. „Dzsentris benyomást keltettem, atyám. Nagyuras allűrök látszatát keltettem” – mormolta a főpolgármester, aztán leírta százszor: nem keltek dzsentris benyomást.

Dehogy keltesz, fiam. Dzsentris meg nagyuras látszatot nem így kell kelteni. Látszatot úgy keltünk, hogy elcsenjük a papa keménykalapját, veszünk hozzá sétapálcát meg kravátlit, szivarkára gyújtunk, és fel-alá grasszálunk a korzón. Ha ismerősbe botlunk, teátrális mozdulatokkal üdvözöljük, és mindenáron irodalomról beszélünk neki. Birtokot és kétszáz lovas hintót csak gondolatban és szóban veszünk, nem cselekedetben. Mellesleg pedig az ember vagy dzsentri – vakáció után hazamegy, megnézi a szótárban –, vagy nagyúr. Előbbinek nincs sok pénze, csak úgy tesz; utóbbinak van, és úgy tesz. Egészen pontosan úgy van ez, hogy a dzsentri próbál nagyuras látszatot kelteni, a nagyúr meg véletlenül sem akar dzsentrinek látszani... de mindegy, mellesleg bezárva. Lényeg, hogy nagyuras látszatkeltésre – nem az arisztokrata szót tetszik keresgélni?, vagy az oligarchát? – nem alkalmas a tizenötmilliós autó, a százmilliós nyaraló meg a sofőr, aki odavisz. Mert amit ezek kifejeznek, az nem a látszat. Az okosító síkszemüveg, na az viszont remek látszatkeltő.