Gyurcsány Ferenc csütörtökön levelet írt a parlamenti pártok vezetőinek, hogy menjenek el pénteken a szélsőjobboldal által kipécézett Hollán Ernő utcai jegyiroda elé szervezett antifasiszta tüntetésre. Már megint ez a túlmozgás.
A hét elején végre egyszer igazi antifasiszták – értsd demokratikus gondolkodásúak, nem pedig a Szabadság téri szovjet emlékmű megkoszorúzásában jeleskedő agg szocialista és munkáspárti szavazók, akik szerint Kádár idején jobb volt – álltak ki a szélsőjobb ellen. És köztük még Fidesz-, Fidelitas-szimpatizánsok is, ami új fejlemény.
Most nem a semmiből jött és a semmibe távozott Bácsfi Diána tartja rettegésben tíz pattanásos kamasszal a fővárost. (Emlékeznek még, hogy mekkora tüntetést szerveztek a Terror Házához 2004 októberében? Az MSZP kongresszusának küldötteit buszokkal szállították – bevetve az összes, akkor még új Volvót – a péntek esti csúcsforgalomban.)
A helyzet most annyival súlyosabb, hogy nem szakmunkásképzőből kirúgott lúzerek handabandáznak a zsidók világuralmi törekvéseiről, úgy általában, bele a vakvilágba.
Most egy durva provokáció húsvér áldozatairól van szó, a Hollán Ernő utcai jegyiroda tulajdonosáról, alkalmazottairól és az ő családtagjairól. Akiknek el tudom képzelni, milyen idegállapotban telnek a napjaik azóta, hogy megfenyegették őket, fel akarták gyújtani a boltjukat.
Gyurcsány most azzal tenné legtöbbet az antifasizmus ügyének, ha csendben maradna.
Vagy ha mégis ragaszkodik a levélhez, akkor az utolsó mondatban írja ezt: „Mivel személyem mélyen megosztja a magyar társadalmat, és ha elmegyek, akkor a rendezvény nem azt jelenti, amit a szervezők szerettek volna, hogy jelentsen, és az őszödi beszéd óta az összes utcai rendezvényen, beleértve egy mászóka átadását is, kockázati tényezőt jelentek, ezért inkább távolmaradásommal tüntetek.”
De hát Gyurcsány ilyet soha nem fog írni. Nagyjából ez az oka annak, hogy a Fidesz egy előrehozott választáson kétharmados többséget szerezne.