A nemzethalál, ahogyan a magyargyűlölet is, nem egy olyan könnyen felismerhető köznapi dolog, mint mondjuk a sültkolbász, hanem rejtőzködik és lappang, mert óvatos és számító. A gonosz felismeréséhez el lehet jutni a nemmagyar tibeti lámákéhoz hasonló koncentrációs gyakorlattal (keressen ön egy tetszőleges képet és találja meg rajta a bújtatott magyargyűlöletet, haladók személyként is elképzelhetik), az igazi magyarok ugyanakkor a magyar utat is választhatják, amelyet a nemmagyar idegenek a kreatív szóval jelölnek. Lőjünk fel egy egyszerű példát: hol van a Szigetben a nemzethalál, bújtatott módon? Mérem, letelt. Nos a helyzet az, hogy az ide látogató külföldi fiatalok, minden zsebszerződésnél durvábban sajátítják ki földünket: tüdejükben és körömvályogként lopják ki az államhatáron. Fel-felrugott hazánk levegőben lebeg és szilikózis képében menekül előlünk. Locsoljon hát minden sejt!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
