A detroiti szmogkartell

Ma már kevesen tudják hogy a XX. század elején az Egyesült Államok számos nagyvárosa kifogástalanul működő tömegközlekedéssel rendelkezett, egészen amíg az autóipar és természetes szövetségesei - az olajkitermelők, az útépítők, a gumigyárak, és a többiek - valóra nem váltották a totális motorizációról szóló amerikai álmot, többek között a trolibuszközlekedés teljes és erőszakos felszámolása árán. Az idei elnökválasztáson a Zöld Párt jelöltjeként induló amerikai fogyasztóvédő-pápa, Ralph Nader szerint a szmogkartell ma is aktív: a detroiti hármak szándékosan késleltetik a környezetbarát technológiák elterjedését az autóiparban.

1916-ban az amerikai autógyárak és szövetségeseik elhatározták, hogy eltakarítják az utakról a személyautók iránti keresletet jelentősen csökkentő nagyvárosi vívmányt, az elektromos trolibuszhálózatot. Miután a trolibuszüzemeltetőket nem sikerült meggyőzni arról, hogy álljanak át a robbanómotorra, a kartell strómancéget hozott létre National City Lines (NCL) néven, amely szép sorban felvásárolta a tömegközlekedési vállalatokat. Az NCL aztán rövid úton felszámolta a trolibuszvonalakat, és robbanómotoros buszokat állított üzembe helyettük - a folyamat eredményeképpen pedig annyira leromlott a tömegközlekedés színvonala, hogy azok is autóvásárlásra kényszerültek, akiknek korábban eszükbe sem jutott volna "a vezetés szabadságát" élvezni.

Az amerikaiak - lélekszáma az emberiség kevesebb mint 5 százalékát teszi ki, míg a világ gépjárműállományának 34 százalékát üzemeltetik - több mint kétezer milliárd mérföldet vezetnek évente - ugyanannyit, mint a világ többi részén élők együttvéve - minden hatodik dollárjukat az autójukra költik - minden hatodik munkahelye az autóval kapcsolatos

Erre az összeesküvés-elméletre számos konkrét bizonyíték létezik: többek között egy 1949-es antitrösztper jogerős ítélete, amely szerint a General Motors, a Firestone, a Standard Oil, a Phillips Petroleum és a Mack Trucks "összeesküvést szőttek a trolibuszok eltüntetésére", és ezzel megsértették a trösztellenes törvényeket. Az összeesküvők jelképes összeget, cégenként 5000, és vezérigazgatónként 1 (!) dollár bírságot fizettek az államkincstárnak, és a sztori el lett felejtve.

A hatvanas évek végére a megnövekedett járműforgalom és a falánk robbanómotorok miatt az amerikai megapoliszok levegőjének minősége jelentősen megromlott, mindennapossá vált a szmog. 1968-ban a környezetvédők és az emberéleteket követelő konstrukciós hibák leleplezése miatt az autóipar első számú ellenségének számító Nader bevonásával egy Los Angeles-i ügyész próbapert indított: "A General Motors, a Ford és a Chrysler elnökeit bíróság elé kell állítani a lakosság szándékos mérgezése miatt. A nagy autógyárak között megegyezés van arról, hogy nem építenek a járművekbe a költségeket növelő és a teljesítményt csökkentő környezetbarát technológiákat, noha azok már régen a rendelkezésükre állnak." - írta Kenneth Hahn a vádiratban. A detroiti jogászok és lobbisták végül egy semmire sem kötelező közös megegyezést buliztak ki a washingtoni igazságügyminisztériummal.

Egy elektromos Ford

A gépjárműszmogtól leginkább szenvedő kaliforniaiak nem adták fel a meccset: 1969-ben Nicholas Petris kaliforniai szenátor törvényjavaslatot nyújtott be, amely 1975. január elsejétől megtiltotta volna a dízel és gázolajüzemű autók árusítását az állam területén. A kaliforniai törvényhozás elfogadta, az akkori kormányzó, későbbi elnök Ronald Reagan azonban megvétózta a törvényt - ennyit a gépjárműlobbi és a nagypolitika összefonódásáról szóló alaptalan mendemondákról (1992-es kampánya során Bill Clinton is elfogadta az autógyárak pénzét).

Az amerikai autók évente - 133 milliárd gallon üzemanyagot fogyasztanak - 11 millió roncsot és 240 millió használt gumit termelnek - 9 millió tonna szénhidrogént, 9 millió tonna nitrogénoxidot és 56 millió tonna szénmonoxidot juttatnak a levegőbe - 40-50 ezer halálos balesetet okoznak

A kaliforniai törvények ma azt írják elő, hogy 2003-ra a gépjárműkínálat tíz százaléka zéró emissziós legyen, vagyis villanymotoros modelleknek kell megjelennie a piacon. Az elektromos autó kifejlesztésére a detroiti hármak (General Motors, Ford, Chrysler) 1991-ben létrehozták az U.S. Advanced Battery Consortiumot, a fogyasztó-, és környezetvédő aktivisták szerint azonban ez az együttműködés - a korábbiakhoz hasonlóan - az új technológiák süllyesztőjének, és nem melegágyának bizonyult. "Ez a konzorcium a meglévő technológiák fenntartásában érdekelt" - nyilatkozta Nader, aki szerint az autóipar továbbra is inkább politikusokra költ, mintsem környezetbarát technológiákra. Van miből: a detroiti hármak tiszta nyeresége 1997-ben 390 milliárd dollár volt.