Elnök úr, szupersztár

Most azt játsszuk, hogy elnököt választunk, köztársaságit, közvetlenül. Beállítjuk a programokat, elindítjuk a fidesz.exét és az mszp.exét egymás ellen, aztán megvárjuk a végeredményt. Játszunk csupán, hangosan spekulálunk, hiszen tudjuk, hogy Medgyessy javaslata ugyanúgy csak egy puszi a ködnek, mint Orbán flörtje a halálbünti angyalkájával anno.

A polgárnemzeti oldal plusz munkástagozatnak nincs sok választása. Egy Mádl Ferenc-féle ismeretlen akadémikus közvetlen választáson esélytelen, és nincs idő felépíteni, ahogy Schmitt Pálból sem lett se főpolgármester, sem egyéb, mint egy ember, akinek legfőbb mutatványa az, hogy értetlenül áll. Marad tehát a vezérkar. Kövér László kiesik az első körben, elnököt választunk, nem lófőt. Áder János altisztnek született, nem főméltóságnak. Nem, egy ilyen félresikerült káplárra nem szavazna a nép. Deutsch Tamás pedig lefelé ballag már.

A szimuláció azt dobja ki, hogy a Fidesz alkalmasint Orbán Viktort indítja.

Marad Pokorni Zoltán, akit akár fel is lehetne szerszámozni elnöknek; ügyességpontja kevés, de magas az életereje, teherbíró fajta. Csak az lenne akkor a baj, hogy ha a Fidesz parlamenti választást is nyer, akkor Orbán Viktorra marad a nyűgös és néha kompromittáló aprómunka, és a vazallusa lenne a helység kalapja. Pedig Orbán a nagy álmodó, a napi konfliktusok, pártharcok fölött lebegő Ige. Ha ketten osztoznának a miniszterelnöki és a köztársasági elnöki poszton, akkor nem vitás, hogy Pokorninak jutna a gépház, vagyis a kormányfői munka, és Orbánnak a közvetlenül választott, erős elnök széke. Mert ha itt egyszer elnököt választunk, akkor az az elnök nem lehet puszta címerállat. Annak az elnöknek képesnek kell lennie arra, hogy cselekedjen, ha azt várja tőle az őt megválasztó nép. És azt várja. Ha pedig aztán kiderül, hogy az elnöknek csak mosolyogni van joga, akkor a nép értetlenül áll, és legközelebb inkább kapálni megy, már akinek jut kapanyél.

A szimuláció tehát azt dobja ki, hogy a Fidesz alkalmasint Orbán Viktort indítja. Aztán a vezér hathatós tűztámogatást nyújthat kedvenc pártjának a hegyről, és hűséges miniszterelnöke azt teszi majd, amit mond neki.

Mit léphet erre az MSZP? A most aktív politikusok, kormánytagok, kovácslászlók aligha nyerhetnének Orbán ellenében. Medgyessy ciklus közbeni felfele buktatásából csúfos lefele bukás kerekedne, hiszen a miniszterelnökségtől útelágazásnál megválni eleve vereség. A háttérből időnként előböffenő Horn Gyula Orbánhoz képest rovott múltú öregember. Gyurcsány Ferenc úl fiatal, és még abból is igyekszik letagadni, no meg ő egy Orbán-epigon, akárki meglássa, az igazival szemben, ember ember elleni küzdelemben nem győzhet. A többieket pedig a Schmitt-szindróma teríti le: kevés az idő. Az egész pártban nincs egy államférfi.

Most lehet azon spekulálni, kinek a szava a nép szava.

Kívülről kellene elnökjelöltet hozni, azt mondja a gép. (Megint.) Függetlent, aki megnyerheti az MSZP-nek az elnökválasztást, pontosabban elnyeri Orbán elől, és aki az SZDSZ-nek is kóser. Olyat, akit már nem kell felépíteni, akit saját jogán szeret a nép, akiben megbízik, akit okosnak, tisztességesnek és sikeresnek ismer a választóképes lakosság lehetőleg száz százaléka, de nem sújtja az Orbán ellen dolgozó viszolygás. És ilyen csak a párton kívül van.

Ez az ember Vágó István.

Vágó István minden kérdésre tudja a választ. Nem politizált soha közvetlenül, nem piszkálta az adókulcsokat, nem bántott senkit. Nevével bulvárlapok millióit adják el, de nem lóg ki a szeriőz újságokból sem, ahogy kilógna Lajcsi pocakja, és amiért csúnyán elhasalt Cicciolina. Sikerét magának köszönheti; ért a tömeghez, a hatáshoz, de nem valóságsók zuhanyjeleneteivel lett szupersztár. Amit csinál és csinált, az nem összeegyezhetetlen a komoly államügyekkel. Nem ütközik a jó elnök papaképével. Sőt ijesztően klappol.

És minden elképzelhető felmérés szerint Magyarország legnépszerűbb közszereplője. Vágó István egyszerre nyerné meg azokat, akik Orbánra sohasem szavaznának, mert utálják, azokat, akik mindenáron a szocialisták jelöltjét ikszelik, mert párttagok vagy azok voltak, és elsöprő fölénnyel a bizonytalanokat.

Game over, ez a szimuláció végeredménye laboratóriumi körülmények között, elhanyagolva a túlélésért könyöklő öreg kádereket, az alapértelmezett totoját, meg mindazt, amit szépítve szocialista stratégiának nevezünk, de figyelembe véve a stratégia nemlétezéséből eredő opportunizmust.

Most lehet azon spekulálni, kinek a szava a nép szava, mi köze bármely választás végeredményének a rációhoz, való-e gyerek kezébe olló, filozófusok vezessék az államot, ahogy Platón mondja, avagy túl sok itt a filozófus, ahogy Horn. De rövid távon csak azon, hogy jó ötlet-e közvetlenül elnököt választani. Yes, No, Cancel.