Prehorizont elrablása

A Politikai Marketing Partiszervíz megközelítésével kapcsolatos szárazgondolatokon rágódva pár tétova lépést tettem a némán hullámzó holobúzatáblában, amely kisvártatva óriási ostyává alakult és lassan elöntötte a csokoládé. Egy taxi állt meg mögöttem a hömpölygő csokiban, ablakából egy enyhén gyulladásos tekintetű férfi nyújtotta felém a kezét. - Károly? Fred Korallfalvy vagyok. A Partiszervíz felé igyekszem, nem tart velem? - Miért is ne! - legyintett bennem a képződő riporter, és funkcióját vesztett tényfeltárókabátom ellenállását leküzve beültem az ismeretlen mellé.

- Indulhatunk Mr. Benigni - választotta ki a sofőrt a robotpilóta menürendszeréből Korallfalvy, majd felém fordult, és felbukkanásának magyarázataként szabadasszociációsnak tűnő történetszövési technikát alkalmazva megismertetett Acetyllel átélt élményeinek néhány emlékezetesebb fragmentumával. Mire a jármű félórás - mélyebb értelmét tekintve megtévesztési célokat szolgáló - ámokfutás után lefékezett egy hűvösvölgyi villa kapujában, olyan állapotba kerültem, mint aki mélyinterjút készített egy összeomlás szélén álló MI-vel, akiben meghibásodott a mondat fölötti struktúrákért felelős logikai panel.

Korallfalvy pár szót váltott a gépinasokkal és magabiztos léptekkel a villa alagsorába vezetett, ahol egy tágas helyiségben valamiféle színházi előadásra készültek. A mintegy száz főnyi közönség körben bőrfotelokban foglalt helyet. Középen egy férfi állt egy akvárium mellett, melyben egy nagy, színes polip lebegett.

Teljesen megbabonázott a tengeri állat látványa. A teremben fokozatosan kialudt minden fényforrás, kivéve a hatalmas akváriumot. A mennyezetről adatsapkák ereszkedtek a fotelek fölé, s a cseppfolyóssá vált térben a nézők lebegő mozdulatokkal fejükre illesztették őket.

- A választó emberi méltóságába gázol, aki megpróbálja rávenni, hogy a dolgokat ne olyannak lássa, amilyennek látni szeretné - kántálta színtelen géphangon ceremóniamester.

Különös, igaz? - súgta Korallfalvy. - A partiszervíz lényegében egy mémtesztelő szekta, egy metaszekta. A polipot egyébként Prehorizontnak hívják, és kiderülne, hogy tengert távolról sem látott, ha most én géntechnológiai allvállalkozókról akarnék balladázni. Elég annyi, hogy Prehorizont egy biológiai számítógép. A teljes népesség mikrokozmoszát alkotó médiumok kognitív és érzelmi reakcióiból kikalkulálja, hány parlamenti mandátumot hozhat a tesztelt mém egy politikai formációnak.

Lehet, hogy taxizás volt benne a ludas, vagy a teremben uralkodó fényviszonyok, de kicsit eltompultam és úgy éreztem, mintha valaki egy lendkerekes autót húzott volna végig a fejemen, a tarkómtól a homlokomig. Hangja egyre lassuló kántálásra emlékeztetett: vagyokvagyokvagyok. Elöntött az érzés, hogy mindenki egyetért velem. Az első sorban váratlanul felpattant az egyik médium és - nem kis felhördülést okozva - letépte fejéről az adatsapkát.

- Próbáld kiszedni belőle, mi a baja! Én meg elkapom a ceremóniamestert - hadarta Korallfalvy, és belevetette magát a felbolyduló tömegbe. Tekintetem elszakítottam a karjaival egyre energikusabban kavaró polipról. A médium egy fiatal nő volt, a ceremóniamester elé lépett, indulatos gesztusokkal pár szót intézett hozzá, amelyeket a fokozódó zajban nem tudtam kivenni. A feldúlt médium ezután kirohant. A villa tágas parkolójában, ütött-kopott mágnesdzsipjénél értem utol.

- Elnézést kisasszony! Tudom, hogy nem ez a megfelelő pillanat, de a segítségére szorulok. Nkono Károly vagyok, újságíró. Lenne oly' kedves, hogy elmeséli, mi történt odabenn? - kérdeztem a tőlem telhető legszerényebb hangon.

- Semmi különös, csak elveszítettem az állásomat. Most pedig tünjön a kocsim elől! - üvöltötte a nő és felbúgtak a dzsip tekercsei.

- Megtisztelne, ha esetleg nyugodtabb körülmények között ... - igyekeztem fokozni rokonszenves fellépésem, de végül mégis inkább biztonságos pozíciót kerestem a talaj közelében, mert a mágnesdzsip körülbelül harminc fokos szögben kirobbant a város légterébe. Névjegy pottyant vasutaskabátom prémgallérjára. Irina Lem, tudattesztelő.

A villa kiürült, Korallfalvy eltűnt. A pódium helyén egy kisebb bombatölcsér füstölgött, az akváriumból csak a megolvadt fekete fémlábak maradtak. A ceremóniamestert a klotyóban találtam, bekormozódott sminkjét törölgette épp. Elbeszéléséből kiderült, hogy míg a parkolóban oknyomoztam, valakik holoröntgennel lemásolták a polipot, majd megsemmisítették az eredetit.

Útban kifelé félretoltam takarítani érkező gépinasokat és készítettem pár fotót, azután a szerkesztőséghez hajtattam.