Cyberpunk antikapitalizmus

Az egész magyar sajtóból fájdalmasan hiányzott a globalizáció-ellenes és világbank-szétverős indulatok magyarázata, pedig egy ideológiailag vegyes mozgalom tízezer fős akciócsoportja szimpla balos nosztaligától vezéreltetve nem vonulna utcára évente többször is a kapitalizmus ellen tüntetni. A helyzet az, hogy a "punkok, anarchisták és aktivisták" bankárkonferenciákon rohamrendőrökkel fogócskázó kiberkommunája érvekkel is dobálózik az interneten, de ezek - a kockakővel ellentétben - nem nagyon jönnek át a könnygázfüggönyön.

A "globalizációellenes" tüntetőknek ugyanis nem például a multikultival vagy a világhálóval van bajuk, hanem a fejlett kapitalista országok gazdasági-politikai elitjének gátlástalan praktikáival, ahogyan saját gazdagságukat a szegények és a szegény országok rovására gyarapítják. Ebben a meggyőződésben számos, egyébként különböző politikai nézeteket valló, alulról szerveződő társadalmi szervezet osztozik: anarchisták, baloldali radikálisok, antifasiszták, környezetvédők, humanisták, liberálisok, sőt jobboldali konzervatív és vallási fundamentalista szervezetek is. A "létező kapitalizmust" ellenző mozgalmak nem csak a következő kődobálás (amit egyébként a legtöbbjük elítél) időpontjának egyeztetésére használják a netet: honlapjaikon meggyőző tényeket, statisztikákat és érveket vonultatnak fel a minap Prágában konferenciázó WB (World Bank) és IMF (International Monetary Fund), továbbá a szabadkereskedelmet promotáló WTO (World Trade Organisation) és a legfejlettebb országokat tömörítő G8 tevékenységének a világfolyamatokra gyakorolt destruktív hatásával kapcsolatban.

Globális antikapitalista megmozdulások 1998. május: a WTO genfi és a G8 birminghami csúcsértekezlete alatt 1999. június: a G8 kölni csúcsértekezlete alatt 1999. november: a WTO Seattle-i konferenciája alatt 2000. szeptember: az IMF/WB prágai konferenciája alatt

Vegyük például Prágát: a konferencia fő témája ugye a "szegénység elleni küzdelem" volt, meg az "adósságelengedés", de arról kevés szó esett, hogy ennek a szegénységnek és adósságnak a létrejöttében a WB és az IMF milyen jelentős szerepet játszott az elmúlt ötven év során. A nemzetek feletti pénzintézetek imidzse korábban ugyanis nem volt ennyire emberbarát: igazi feladatuk abban állt, hogy új piacokat nyissanak a fejlett országok folyamatos terjeszkedésre és profitmaximalizálásra berendezkedett óriáscégeinek a második és harmadik világ országaiban, tekintet nélkül az ott élők és a környezet érdekeire. Ezt általában korrupciótól és környezetrombolástól bűzlő gigaprojektek - elsősorban vízlépcsőépítések - nagyvonalú hitelfinanszírozásával oldották meg: a dollármilliárdok gyakran a megtérülés legcsekélyebb reménye nélkül folytak el, az adósság pedig hosszú évtizedekre kiszolgáltatottá tette az illető országot, ahol a jól-rosszul működő társadalmi rendszereket hamarosan a vadkapitalizmus mocsara váltotta fel, a társadalmi egyenlőtlenség pedig aggasztó mértéket öltött.

A civil szervezetek által összeállított bűnlajstrom szerint a világbanki manipulációk hatására több országban - például: Chile - megdőlt a demokratikus államrend, egy egész sor fejlődő ország lakosságának túlnyomó többsége pedig eredeti életmódját és kultúráját vesztve a nyomorszintre kényszerült. Az IMF és a WB hiteleit a gazdaság "strukturális átalakításához" köti, melynek során a deregularizáció, a liberalizáció és a privatizáció ürügyén valójában a nemzetközi tőke pozícióit erősíti. Az átalakítás során a szociális és környezetvédelmi szabályozás enyhítése az alanyi jogon járó oktatási és egészségügyi szolgáltatások felszámolásához, a megélhetés költségeinek növekedéséhez, a munkahelyek számának csökkenéséhez, munkanélküliséghez és a szakszervezeti jogok megnyirbálásához vezet. A mezőgazdaság területén korábban önellátó országok válnak kiszolgáltatottá az élelmiszerimportnak, ami egyes esetekben élelmiszerhiányhoz, sőt éhínségekhez vezet. Az IMF és WB által finanszírozott projektek gyakran pusztítják a környezetet: ökoszisztémák tűnnek el a föld színéről, teljes országok válnak veszélyeshulladék-lerakattá a hitel felvétele után. A világbanki ajánlások nem feltétlenül vezetnek gazdasági növekedéshez, viszont gyakran egész iparágakat számolnak fel - az eredmény az is lehet, hogy az illető ország nemhogy a hitelt, de a kamatait sem képes fizetni.

Mindezt nem csak a "punkok" állítják: egy 1992-es WB belső elemzés kimutatta, hogy az elmúlt ötven évben kétmillió ember kényszerű áttelepítésére került sor a világbanki projektek miatt, melyeknek 37 százaléka pénzügyi szempontból sem kifizetődő. Az IMF és a WB nyíltan elismeri hogy kizárólag közgazdasági megfontolások alapján működik, ezért nem zárkózik el diktatúrák finanszírozásától sem. Ezek a szervezetek egyébként maguk sem demokratikusak: a résztvevő országok szavazati jogát az általuk befektetett összeg arányában súlyozzák, így valójában csak a gazdag országoknak van befolyása a döntéshozatalra.

Manapság a globális pénzügyi elit körülbelül negyvenezer tagja a világkereskedelem 80 százalékát tartja ellenőrzése alatt, a kétszáz leggazdagabb ember vagyona nagyobb, mint a populáció 41 százalékának teljes bevétele. Több mint 250 millió gyermek dolgozik a túlélésért embertelen körülmények között, évente 17 millió hal meg közülük amúgy könnyen gyógyítható betegségekben. A déli félteke lakosságának egyharmada nem éri meg a negyvenéves kort. Az antikapitalista mozgalmak szerint ez nem "természetes állapot", hanem annak a rendszernek a következménye, amelyben a nagyon gazdagok profitnövekedése az egyetlen érték. Erre szeretnék felhívni a figyelmet megmozdulásaikkal, kár hogy a multinacionális tőke által működtetett tömegkommunikáció csatornáin legfeljebb a "csaták" utcai erőszakjelenetei jönnek át.

A Világbank a harmadik világban 1964 Thaiföld: világbanki hitel a Brumibol Gátra, amelynek építése 3000 ember kitelepítésével jár együtt. 1965 Dél-Afrika: az apartheid-rezsim világbanki hitelt kap az ENSZ határozatának ellenére. 1968 Indonézia: Világbanki hitel a véres katonai puccsal (500 000 halálos áldozat) hatalomra kerülő Suharto-rezsimnek, miután az előző demokratikus kormány nem kapott hitelt. 1972 Románia: a Ceausescu diktatúra kölcsönöket kap (1982-ig kb. 2,4 milliárd dollárt). 1973 Chile: világbanki hitel a Pinochet-rezsimnek, miután a demokratikusan választott Allende-kormány nem kapott kölcsönt. 1976 Pakisztán: világbanki hitel a Tarbeta Gátra, amelynek építése 300 000 embert tesz hajléktalanná. 1977 India: világbanki hitel (451 millió dollár) az Upper Krishna Gátra, amelynek építése 220 000 ember erőszakos kitelepítésével jár együtt. 1978 Argentína: világbanki hitelek (1 milliárd dollár) a Yacyreta Duzzasztóműre, amely a diktatórikus kormányzatú Argentína és Paraguay között helyezkedik el a Parana folyón. Az első hitelt még a munkálatok elkezdése előtt elköltötték, a Yacyreta a "korrupció emlékművévé" vált. Építése során 50 000 embert telepítettek át. 1980 Brazília: világbanki hitel a nagymértékű erdőirtással járó Polonoreste Projectre. 1985 Bolívia: a világbanki szerkezet-átalakítási kölcsön eredményeként a felszökött élelem- és gázárak miatt kéthetes sztrájk és zavargások. 1986 Zambia: a világbanki szerkezet-átalakítási kölcsön eredményeként 120%-kal felment élelmiszer-árak miatt zavargások. A zambiai elnök kijelenti, hogy a kölcsönnel járó megkötések teljesítése elviselhetetlen terhet ró az országra. 1987 Brazília: 500 millió dolláros világbanki hitellel fejeznek be egy duzzasztómű-rendszert, amely érintetlen amazóniai erdőségek elárasztásához vezet. 1988 Venezuela: a világbanki szerkezet átalakítási kölcsön eredményeként a felszökött benzin- és tömegközlekedési árak miatt 300 ember életét követelő zavargások törnek ki. 1989 Kína: a Tienanmen téren történt vérengzés után 8 hónappal az ország világbanki hitelt kap. 1990 Thaiföld: óriási társadalmi ellenállás ellenére világbanki hitel a Pak Mun gát megépítésére, amely a Mekong folyó ökológiai rendszerét fenyegeti. Forrás: Ökotárs Alapítvány / Népszabadság Online