Füstadó

„Nyilvánvaló, hogy jelenleg Magyarországon – miután a szocialista újraelosztási politika eladósította az országot – az adócsökkentés lehetőségei nagyon korlátozottak. De első lépésben már ma megtehetők az adórendszeren belül olyan szerkezeti változtatások, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést. Ilyen kívánatos szerkezeti változás a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek, valamint a jövedelemtípusú adók csökkentése, ezzel párhuzamosan viszont a vagyoni és forgalmi típusú adók emelése.”

A Fidesz Jövőkép c. tanulmánykötetéből

A daliás idők illatát hozza a tavasz, 2006 tavaszának illatát, amikor Gyurcsány Ferenc elővette a motoros birkanyírót. Akkor még az őszödi beszéd titkos volt, viszont mindenféle különadókról, hozzájárulásokról – tandíjról, vizitdíjról – szóltak a hírek, és mindenki rettentően ki volt bukva, hogy népnyúzás van, és az emberekkel fizettetik meg az emberek ellátását.

Most az ingatlanadóval sikerült petárdát robbantani a hangyabolyban, a felháborodás az égig ér, vagy ha nem is ér az égig, lesz, aki felviszi repülőn, hogy lehessen mondani.

Az ingatlanadó – illetve az egyéb kincseket érintő vagyonadó – nemcsak ebben hasonlít az azóta tragikus körülmények közt, csecsemőkorban elhunyt részhozzájárulásokra. Mindkettőt arra találták ki, hogy ne a jövedelmet, vagyis a munkát büntessék magas adóval, mert azt már nincs hova. Illetve a munka terheit éppenhogy csökkenteni kellene, és az így kieső összeget szeretnék más jogcímen (és másoktól) beszedni. Ahogy az a fent idézett Fidesz-programból világosan érthető.

A vagyonadó sem egyedülálló népsanyargatási módszer, amit a végtelenül gonosz magyar kommunisták találtak ki direkt szemétkedésből, hanem bevett, közönséges adóztatási stratégia világszerte, sőt Magyarországon is. Pont ahogy az egészségügyi önrész, amit viszont nálunk svarcban fizetünk. Logikája egyszerű, akár szociáldemokratának is címkézhető, ha az kell. Az állam nem akkor tartja a markát, amikor a fizetésedet megkapod (vagy olyankor csak a kisebbik markát tartja), hanem megvárja, mire költöd. Ha nem szerzel vagyont, hanem jótékonykodásra, vállalkozásra, vagy akár utazásra fordítod, akkor az ott van jó helyen, állambácsi nem szól bele. Ha a személyes kényelmedre, körpanorámára, városi tankra költöd, akkor benyújtja a közterhek számláit. Igen, lehet, hogy egy pesti panellakást elsőre furcsa kényelmesnek nevezni, de mások még rosszabb helyen laknak, például vidéken vagy albérletben, esetleg sehol. Van lejjebb, nyugi. Ott már internet sincs.

Ez egy tök normális, érdemi javaslat, amiről akár lehetne úgynevezett vitát is folytatni. Sőt kéne is, mielőtt az MSZP kénytelen lenne csak a saját eszére támaszkodva bevezetni. Vagy mielőtt hebrencs nyilatkozatokkal újabb öt évre ellehetetlenítenénk, drága Lajos; mert aztán amikor minden kicsit is értelmes megoldást kilőttetek primkó szőnyegbombázással, akkor ott fogtok sírni a felperzselt földön, és gondokodhattok, mire is volt jó ez a győzelem.

Egy év ajándék

A szocik ugyanis éppen azon mesterkednek, hogy a vagyonadóból jövedelemadót csináljanak. Lehetetlennek tűnik, de a szocialisták lényege ugye az, hogy képesek megcsinálni a vaskarikát fából, sőt expresszvonatot építenek fakerékre, aztán amikor bazmeg van, akkor mondják, hogy bocs.

Az ingatlanadó úgy lenne szerintük igazságos, hogy mentesülne alóla a nyugdíjas, a munkanélküli, a panellakó, a tanuló, a minimálbéres, szóval körülbelül csak az aktívak fizetnék. Megint addig igyekeznek a dolgozók terheinek enyhítésén, amíg végül a nyakukba akasztanak egy újabb adót.

Az ingatlanadó az első súlyosabb konfliktus Bajnai és a szocik között, csak igyekeznek titkolni. A miniszterelnök ugyanis nem azt válaszolta a villalakó kisnyugdíjasok sorsát firtató kérdésre, hogy természetesen nekik nem kell fizetni, hanem hogy a kisnyugdíjas ne akarjon villalakó lenni, neki az nem jár, hogy eddig járt, az meg tévedés volt. „Azt az ingatlant el lehet adni, lehet kisebbe menni, ha nem bírja fenntartani.”

És ezzel túlment minden határon. Ilyet nem szabad mondani. Azt már-már lehet, hogy jobban éltünk a kelleténél, így elvonva, makroszinten lassan elfogadott lesz ez. De hogy konkrétan kisebb lakás? Kisebb autó? Na az már botrány.

Nem tudta ezt Mehemed, s felrúgták a tehenek.

Bocsánatot kér, félrerántja a kormányt; a piszkos pénzből szerzett vagyonról kezd beszélni. Már látja, a terve füstbe ment. Hátára fordul, megadja magát. Nincs is kivel megvitatni. Óh, a lelki magány. Ötletei, útitervei lehetnek, de a szocialistáknál van a kulacs, és ők a homo kádáricust megvédik mindentől. A néppel tűzön-vízen át, ha beledöglenek is. A jobboldal pedig, amely program és szlogen szerint, az aktívak és a protestáns erkölcs pártjaként egyenesen érdekelt a vagyonadó mielőbbi bevezetésében, minősíthetetlen, csorgó nyálú hülyeként viselkedik. Közben a másik szájával babakocsizó hadosztályokat vezényel az utcára a szocpol meg a családi pótlék, tehát a kiadási oldal nevében.

Pedig megtehetné, hogy megvédi Bajnait a szocik puhításától, felismeri az érdekazonosságot, és gyakorlatilag megkezdi a kormányzást.

Mi több, ez volna az érdeke. Ez a programja, ha van neki egyáltalán. Ez a Fidesz programjának az a kellemetlen része, amiről Orbán Viktor elfüggönyzött szobákban beszél csak, mert nem meri felvállalni, és legszívesebben rábízná másra. A magyarok istene küldte neki Bajnai Gordont, a nulladik esélyt. Láthatja a szamár Istennek angyalát, ha akarja látni. Egy ötéves ciklus ajándék első évét, nulla törlesztőrészlettel. Egy esélyt, hogy ne kelljen aláállnia annak az ezer tonna csulának, amit eddig felköpött a magyar égre. Hogy ne neki kelljen megtennie azt, amit úgyis muszáj, viszont amit váltig tagad évek óta. Van itt valaki, aki feláldozza magát a bűneiért. Ezért a megváltásért igazán keveset kér a sors. Csak néhány hónap kussolást. Minimális önmérsékletet, szobatisztaságot. A konkrét visszacsinálási ígéretek mellőzését. Húzzatok el nyaralni, fiúk, rátok fér, lesz még dolgotok.

Kommentálni itt lehet. De nem kötelező.