Salamon
12 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Azt mondták, hogy bízzunk bennük

2010.01.19. 07:29

Egy októberi napon levelet hozott a postás Ricsinek. Azért neki, mert amikor 2007 végén kiderült, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség újításként csak legalább háromtagú borászkonzorciumok pályázatait hajlandó befogadni, Figula Mihállyal összenevettünk, és rögtön tudtuk, csak a legfiatalabbra lőcsölhetjük rá a konzorcium vezetését. "Sajnálattal értesítem, hogy pályázatát nem áll módunkban befogadni és értékelni, mert a jogosultsági kritériumoknak nem tett eleget az alábbiak miatt."

Tudtuk, hogy megint veszély fenyegeti a hosszú ideje vajúdó pályázatot. Ricsiék háztetőjét fél éve két-három önkéntes foltozgatta, amikor a munkaügyi felügyelet frusztrált ellenőre arra járt. Mérges lehetett, mert a túlparti lapályi völgyhíd hetvenmilliárdos beruházásán nem tudta lebuktatni az illegálisan foglalkoztatott néhány száz feketemunkást. Most nemes bosszút állt. Ez a kft. itt volt, nem tűnt el, rögtön bevallották a kiskönyv nélküli tetőfedők, hogy biztonsági felszereléssel sem rendelkeznek. Akit munkaügyi bírság megfizetésére ítélnek, az nem is pályázhat.

Rossz csillagzat alatt született ez a pályázat.

2008 márciusában, miután Misi meghalt, és a pályázat első fordulójából az audiovizuális output indikátor hiányosságai miatt kipenderítettek bennünket, elmeséltem a történetet az Indexen. Már másnap csöngött a telefon, és az NFÜ kommunikációs igazgatóját kapcsolták. A szimpatikus hölgy elmesélte, hogy a cikk felébresztette az érdeklődését a pályázatunk iránt, amit elolvasott, kiemelkedően értékesnek ítélt, és mostantól személyesen nyomon követi. Megdicsérte a stílusomat, és megállapodtunk egy személyes találkozóban.

Az NFÜ székházában családias hangulatú megbeszélésen arról tájékoztatott, hogy a pályázatot átnézték, befogadják, és erről rövidesen értesítést kapunk. Alig több mint két hónap telt el, és valóban megérkezett a befogadó levél. Azok, akik nem írtak cikket az Indexen, soha nem tudták meg, hogy az audiovizuális output indikátor, ami miatt az ő pályázataik is elbuktak, valójában nem is vonatkozik rájuk.

Úgy éreztem magam, mint a Kádár-korszakban azok a panaszosok, akiknek a tv elintézte a problémáit. Csöppet szégyelltem magamat, hogy a többiek miatt nem hangoskodom, de konzorciumi társaimmal jobban már nem szúrhattam ki.

Egy éve októberben arról értesítettek, hogy sajtótájékoztatón veszünk részt, ahol az államtitkár úr bejelenti, mi, mint a térség arra legérdemesebbjei 100 milliót nyertünk hármasban. Tévé, rádió, helyi lapok. Másnap már a fél falu hozzánk járt kölcsönkérni. A miniszterelnök azt mondta, azonnal jön 40% kápéban. Arról nem esett szó, hogy még hátra van egy  második pályázati forduló. Azt mondták, ez már semmiség, kell egy új adatlap, márciusban már építkezhetünk. Felhívták a figyelmünket, hogy saját felelősségünkre akár kezdhetjük.

Nekünk azért még voltak fenntartásaink. Még mindig nem tudtuk, mit jelent esetünkben a konzorcium, hiszen három egymástól független cég önálló beruházását esetünkben csak a közösen végzendő marketing kapcsolja össze, de ettől a három cég nem vállalhatja egymásért korlátlanul a felelősséget. Egyikünk sem vállalhatja annak kockázatát, hogy a másik nem teljesítése miatt pályázati lehívásait leállítsák, vagy visszafizettessék a már jogszerűen lehívott összegeket.

A regionális fejlesztési ügynökségen csodálkoztak a kérdéseinken. Elképzelésük sem volt a válaszról. Láthatóan meglepte őket, hogy egy-egy hozzánk hasonló mikrovállalkozás csődbe juthat ilyen esetekben. Csak nem az a cél, hogy ha egyikünk ellehetetlenül, a másik kettő is csődbe menjen? Azt mondták, bízzunk bennük.

A következő pályázati kiírásból azért kihagyták ezt a konzorciumosdit, ahogyan a második fordulót is. Már dübörgött a válság. Válaszok nélkül is dolgoztunk tovább a pályázatokon. Fejenként már két-három milliót elköltöttünk. A második fordulóhoz pontos költségvetés, építői-kivitelezői ajánlat is kellett.

Az egyik ajánlattevő betegre röhögte magát, amikor meghallotta, milyen összegekért küzdünk. Az országban ennél egyenként is harminc-negyvenszer több  uniós pénzből épülnek borospincék. Elhűltünk, ismertük a beruházók nevét, tudtuk, hogy együtt is kisebb árbevételt érnek el évente, mint mondjuk Kismisiék, pedig ők sem nagyok. Milyen piacra, kinek a helyére fognak szállítani, ha egyszer elkészültek? Az persze biztos, hogy olcsóbbak lesznek,  mint akik saját pénzükből fejlesztettek. De ki bírálhatta el ezeknek az üzleti terveknek a valóságtartalmát? Ha ugyanannyi az önrész, mint a támogatás, soha nem termelik ki az általunk ismert borpiacon. Persze önrész? Lehet, hogy túlságosan konzervatív módon gondolkodunk az üzletről. Nem is irigyeltük tőlük a milliárdokat. Ők valószínűleg velünk szemben tudták az output indikátort. Nekünk viszont eladható a borunk, és legkésőbb márciusra eredményt ígértek a második fordulóban.

Eredmény még nem volt. Eleinte állítólag az adatlapot nem sikerült összeállítani a Pozsonyi úti kék házban, majd a háromfős bizottság nem tudott összeülni hónapokig. Közben Ricsiéknél beázott a tető, és a tetőfedőkről csak  akkor derült ki, ami kiderült, amikor már a tetőn dolgoztak. Elmúlt ez a nyár is. Ha őszig nem végzünk a földmunkákkal, és nem kerül tető a szerkezetre, jövő nyáron sem leszünk sehol a kóstolópincével és az üzlettel.

Október elején levelet hozott a postás. Ki vagyunk rúgva. Mind a hárman. Azért élve a lehetőséggel, bízva igazunkban levelet írunk a jogi osztálynak. Ahogyan kell: egy héten belül. Kismisivel elmentünk a fehérvári irodába is. Új emberek. Hivatkozunk a korábbi megbeszélésekre. Nagyon sajnálnak bennünket, de újak. Nem kellett volna megbízni az elődeikben. Próbálkozzunk a jogi osztályon! Megtörtént. A mi egyhetes határidőnkkel szemben őket egy hónapos köti.

Eltelik az egy, aztán a kettő, mostanra a harmadik hónap. Várunk. Harmadik éve.

(a szerző csopaki borosgazda)