Nagy győzelem a Fidesznek, hiszen "ha parlamenti választás lett volna, akár önállóan is kormányt alakíthatna" (Orbán Viktor és a polgári körök közlése), bőséges muníció a kormány ellen a következő hónapokra. Nagy győzelem az MDF-nek, mert egyedül sikerült. Nagy győzelem az SZDSZ-nek, mert 7,7 százalék és Demszky "Tornádó" Gábor mellé odaülhet majd Szent-Iványi is, hogy ne féljen egyedül.
És még az MSZP-nek is győzelem lehet, hiszen egy félidőben lévő, a szabadon választott magyar kormányok bioritmusa szerint is legnépszerűtlenebb korszakában lévő, de még saját magához képest is szétesett kormánypárt nem szenvedett megsemmisítő vereséget, igaz, a bravúr (ami tízszázalékos különbségnél kisebb vereség vagy kormány-ellenzék mandátrumegyenlőség lett volna) nem sikerült, de európai mércével elfogadható mértékű zakó ez. (Lásd: protesztszavazók tízmilliói büntetik a kormányokat csúnyán kontinensszerte.)
Nagyjából ennyi volt az EP-választás: az MTV éppen csak megszakította az Eb-közvetítést, hogy Friderikusz Sándor bunkózhasson egy kicsit Medgyessyvel és Orbánnal, Csurka István beugrott egy pár percre sajnálkozni a lóversenypályáról, az SZDSZ-esek is meccset néztek inkább.
| ...lehet próbálgatni a legújabb tömegpusztó demagógiát, a légvédelmi szlogeneket vagy akár a visszafogott, barátságos imázs hatóerejét. |
Az Unió létezése óta ez a szavazás érdekelte legkevésbé a választókat, különösen a frissen csatlakozott keleti országokban volt botrányosan alacsony a részvétel. Hogy ez mit mutat, azt fejtse meg Lengyel László, de hogy a polgárokat különösebben nem lelkesítik föl az EU politikai intézményei, az zicher.
Az Európai Parlament működéséről, szerepéről a választópolgároknak fogalmuk sincsen, sőt, ahogyan Váncsa István az ÉS-ben kimutatta: arról maguknak az EP-képviselőknek sincsen fogalmuk (és mint Mádl Ferenc tévényilatkozatából kiderült: a nemzetközi jogász köztársasági elnöknek sincsen), tehát az EP-választásokat a politikai szereplők annak használják, aminek bírják: jó kis ciklusközepi hadgyakorlatnak, ahol lehet próbálgatni a legújabb tömegpusztó demagógiát, a légvédelmi szlogeneket vagy akár a visszafogott, barátságos imázs hatóerejét.
Ilyen szempontból értékelhetők tehát a hazai eredmények, amely értékelést meglehetősen nehézzé teszi, hogy nem tudjuk, milyen irányban, mennyire torzítja a képet az alacsony részvétel (2002-ben körülbelül 4,5 millió ember szavazott, most csak hárommillió). Az sejthető, hogy a vidékiek és főleg a kisebb településeken lakók kirívó érdektelensége az SZDSZ, az MDF és az MSZP adatait javíthatja föl.
Nem látható az sem, hogy a választásról választásra pontatlanabb közvéleménykutatók előzetes adatainak hibája, vagy az MSZP ultrabunkó kampányának eredménye, hogy a szocialisták messze elmaradtak az alig egy hónapja jósolt eredménytől, amely szerint döntetlen környékén vagy legföljebb öt-tíz százalékkal a Fidesz mögött kellett volna végezniük.
Két-három hónapja még tíz-tizenöt százalékos Fidesz-előnyt mutattak a kutatások, de májusra megállni látszott az MSZP tavaly ősz óta tartó folyamatos népszerűségvesztése, sőt, a választás előtt egy héttel több cég (nem csak baloldalhoz közelebb állók) döntetlen körüli eredményt jósolt.
Tehát vagy az utolsó hét agresszív MSZP-kampánya sült el rosszul, vagy a kutatások megbízhatatlanok. Ahhoz, hogy csont nélkül elhiggyük az első változatot, minimum Stumpf Istvánnak kellene lennünk. Még akkor is, ha valóban szokatlan egy kormánypárt részéről a kemény negatív kampány. Ez hagyományosan a mindenkori ellenzék igen hatékony eszköze, a kormány meg sikerpropagandázni szokott, ha van neki épp mire.
| A két nagy csak kóstolgatta egymást, kereste az ütéstávot. Lesz itt brutális bunyó 2006-ban! |
De ez tétova kísérlet volt csupán a hazugsággyáros, provokálós, kommunistázós (lásd: Schmitt kérjen bocsánatot a Los Angles-i bojkott miatt) ámokfutás mellett.
Mint ahogy a Fidesz a barátságos, visszafogott imázst próbálgatta a susogós olimpikon vezetésével. Közben a szokásos gázárazás, gyógyszerezés, satöbbi, de éppen csak, jelzésértékkel.
A két nagy csak kóstolgatta egymást, kereste az ütéstávot. Lesz itt brutális bunyó 2006-ban! Tessenek készíteni az agysejteket!
Az SZDSZ végre ki merte mondani magáról, hogy liberális, és talált egy olyan kulcsszót (adócsökkentés), ami mindenkinek érthető és támogatható (és még a libaralizmushoz is van köze).
Az MDF pedig... hát, ki tudja, mit csinált, azon kívül, hogy naponta kétszer tartott távolságot a Fidesztől, a lényeg, hogy valahogy képes volt megmozdítani törzsszurkolóit meg talán néhány ezer, Áder János humorától gyomorgörcsöt kapó jobbost.
Na, és mi lesz mostan? A következő egy-két hónapban majd mindenki jól kiaknáz: a Fidesz újult erővel és megújított szókinccsel nyomja majd a nemzeti petíció köré fölépített, működőképesnek látszó, szalonképesen szociáldemagóg kommunikációt, az SZDSZ alighanem az adócsökkentés szóösszetétel ismételgetésének frekvenciáját fokozza, Dávid Ibolya pedig újabb frizurát próbál ki.
A leglényegesebb lehetséges következményt viszont lehetetlen megjósolni: vajon a kormány nekikezd-e valódi, akár további népszerűségvesztést okozó reformoknak - úgy, ahogy Medgyessy tegnap esti nyilatkozatában igérte -, vagy folytatja a húzdmeg-ereszdmegnek is nevezett töketlenkedést?
Hogyan reagálnak a szocialisták egymáshoz megfejethetetlen bonyolultsággal kapcsolódó érdekcsoportjai az EP-választás nyilvánvaló tanulságára: 2006-ban csak Kovács és Medgyessy nélkül lesz esélyük. De úgy lesz.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
