Adózz anyósodnak!

A gyermek ajánlhassa fel adójának bizonyos százalékát szüleinek, anyósának, apósának - javasolja a Fidesz elnöksége. Faramuci egy javaslat, az biztos. Azt mondani rá, hogy szemétség, nem illik, mégiscsak világra hozták, él, egyebek. De amikor az anyós február tájékán csúnyán néz a vőre, hogy fiacskám, elkészítetted már a bevallásod, minden rendesen benne van? Esetleg megkéri: mutasd csak meg azt a papirost, hadd nézzem át, hát akkor az ember anyósa helyébe Simicska Lajost képzeli, elviszi fodrászhoz, és rendel neki egy klasszikus anyósfrizurát, középen elválasztva, baltával.

"Mintha egy épkézláb értékrenddel felruházott szülő képtelen lenne magától felnevelni úgy a gyerekét, hogy az ne legyen hálátlan szemét..."

Támogatni az embernek a szüleit nemes dolog, követendő. Amíg önkéntes. A javaslat egyik indoklása szerint ez a leendő törvény majd közelebb hozza egymáshoz a generációkat. Hogy micsoda? Az eddig gyűlölt anyóst megszereti a vő, mert neki adhatja az állam pénzét? Vagy az eddig gyűlölt vőt megszereti az anyós, mert megkapja tőle az állam pénzét? Szeressük egymást gyerekek - érdekeltségi alapon.

A javaslat másik indoklása szerint a felajánlósdi érdekeltté teszi a szülőt abban, hogy taníttassa gyermekét. Mert akkor majd a gyerek többet keres, és persze többet csenget vissza. Ezek szerint a mai szülők önzők, mielőbb ki akarják reptetni a gyereket, mert az úgyis egy hálátlan genyó, aki magától a sok, diplomahegyekkel megkeresett pénzéből úgysem ad vissza egy büdös petákot sem. Tehát a szülő hülye, a gyerek önző, de jön a Fidesz elnöksége és megváltoztatja mindezt, okos szülők lesznek, okos gyerekek, és minden szép lesz.

Mintha egy épkézláb értékrenddel felruházott szülő képtelen lenne magától felnevelni úgy a gyerekét, hogy az ne legyen hálátlan szemét, és egy épkézláb gondolatokkal megáldott szülő képtelen lenne felfogni, hogy jobban jár, ha gyermeke tovább tanul. Nem, ehhez rendelet kell, sőt törvény.

És februárban az ember elgondolkodik arról, hogy adok az állatvédőknek, adok az egyháznak. És adok apunak - nem, neki nem, mert a tíz évvel ezelőtt igazságtalanul felpofozott, és amúgy is van egy bányája. Akkor anyunak - nem, neki az öcsi a kedvence. Apósomnak - nem, neki biztos nem, mert állandóan nevelni akar. Így marad az anyós, mert ő hasonlít legjobban Simicskára.

Az árvák meg adakozzanak a Happy Endnek.