Közepes krumpli

Augusztus 20-a rakétaünnep; felejtsük el az alkotmányról, az új kenyérről és pláne az államalapításról szóló alcímeket. Augusztus 20-a évtizedek óta tűzijátékot jelent. Merész döntés tehát, hogy idén tubusaikban szunnyadták át a jeles napot a veszélyes jószágok, ahogy a pásztorkedvű kolléga megénekelte őket valamely laptársunkban. Ha már formát bontunk, bontsuk le az alapokig: az ünnepre meghirdetett parádéból egyetlen nagyobb szabású esemény valósult meg, és az a Pa-Dö-Dő Duna-parti koncertje volt.

Korunk kokárdája a fluoreszcens lila karkötő.

Azért ez nem egy tyúklépés a tavalyi koronaúsztatáshoz képest, kedves hajrápolgárok és kedves nemzeti tüzép. 2001 augusztusa arról szólt, hogy folyassuk össze a vérünket valami antik bronztálba, forraljuk fel, és gőzöljük ki vele a nemzet orcáját. 2002 augusztusában az üzenet az, hogy ha már ez nem sikerült, legalább rúgjunk be.

És ez működik. Hogyne működne.

A Pa-Dö-Dőt szereti a nép; a Közgáz előtti színpad körül több ezren ácsorognak, mégpedig keresztmetszeteként fővárosunk ünnepelni vágyó lakosságának. A bézbólfalvi vagánycsaj, az uránbányászat maradandó nyomait viselő nyugdíjas bácsika és a rákbetegek közt megkeményedett ápolónő egyaránt jól érzi magát. A közelben leleményes zugárusok telepedtek meg: hideg vízzel töltött műanyagteknőből árulják a dobozos sört, a tökmagot pedig nejlonzsákból. Lehet kapni továbbá világító műanyag csöveket különféle formában; vesz is a falu apraja-nagyja, elvégre búcsú van, vagy mi. Korunk kokárdája a fluoreszcens lila karkötő.

Jövőre talán megint majdnem eljön Elton.

A lányok, akiket már időtlen idők óta az SZDSZ kampányzenekaraként ismerhetünk - nem kampányjellegű fellépésen sokkal nehezebb találkozni velük, mint egy-egy jóízű tüntetésen - elemükben vannak. A Bye-bye, Szásától indulunk, majd fél óra alatt megközelítjük az új albumot. Az új album, mint elhangzik, már a boltokban is kapható. Mi sem természetesebb, mint hogy egy állami ünnepen reklámozzuk kicsit éppen folyó vállalkozásainkat. Haragudni mégsem sokáig tudok rájuk, mert hiszen teljes gázsijukat felajánlották "az árvizeseknek". Nagy testben nagy lélek.

Az előadásra kár volna sok elektrontot vesztegetni. Zavarbaejtő színpadkép, kínosan táncikáló hostessek és a közönség elvakítására alkalmazott reflektorok közepette teljesít Mariann és Györgyi, mint már említettem, közmegelégedésre. Államilag nehezen vállalható ugyan a "Béla, te vagy a téma, te béna" dalszöveg, de hát most a szokottnál csöndesebben, visszafogottabban ünnepeljük, hogy jó magyarnak lenni, amibe belefér az is, hogy olykor nem jó.

Máté Péterrel és valami amerikai slágerrel végződik a műsor, lazul a tömeg, holnap már munkanap. Jövőre talán megint majdnem eljön Elton. A bulitól tíz méterre sötéten csillámlik a víznek árja; azért ő az úr, s mert most úgy akarta, ennyi jutott alkotmánynapra. A Burger King még nyitva van, az ajtókig ér a sor. Van tehát mit ünnepelni: ha nem lett volna államalapítás, most dollárban fizetnénk a hamburgerért.