Szegény Szabó Rozáliát teljesen agyonbaszta a villám

2006.07.06. 11:40

Az úgy volt, hogy a Magyar Narancs szerkesztősége szomszédos volt a Kurírral, és bementünk Bada Dadával a Kurír főszerkesztőjéhez, mert neki volt piája. Mondtuk, hogy innánk valamit, Bada pedig a nyomatékosítás kedvéért kivett egy munkavédelmi sisakot a szatyrából, amire műanyag őzgida volt felragasztva, és fejébe csapta.

Öngyilkos lett Bada Dada

Bada Dada (Bada Tibor) 1963-ban született Újvidéken. Művészképző középiskolába járt, ezt követően tengerészkatona volt Pulában, majd az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének volt hallgatója. Ezután szabad művészként tevékenykedett. Életét leginkább a festészet töltötte ki, valamint a költészet és alkalmanként a zene, emellett alkalmi fizikai munkákat vállalt és kalligráfiai megbízásokat. Magyarországon leginkább a Tudósok együttes tagjaként ismerték meg, valamint a drMáriással adott performance-, költészeti- és zenei- duó-fellépéseik nyomán. Szellemileg Szentendrén érezte otthon magát, ahová meleg baráti szálak kötötték az egykori Bizottság tagjaihoz. (...) Népszerűségét, ismertségét leginkább az Apa kocsit hajt című szerzeményének köszönheti, amelyet még újvidéki műteremszobájában készített egy közönséges kazettás magnóval, amelyre egyszerre énekelt és harmonikázott. 1992-ben költözött Magyarországra, ahol a Tudósokkal készítetett lemezeit jórészt a Bahia kiadó adta ki, és e kiadó nevéhez fűződik az 1996-ban kiadott képzőművészeti tevékenységét is legátfogóbban bemutató kötete, a drMáriássall együtt szerzett Égevő című reprezentatív album. Bada Dada az utóbbi években félig visszavonultan élt Rákoskeresztúron. Főleg képzőművészettel foglalkozott és néhány különös hangulatú öndokumentáló filmet és hangfelvételt készített. Alkotói szellemisége az eksztatikus életigenlés, humor és erotika, valamint a súlyos depresszió, kiábrándultság és élettagadás között ingadozott. Alkotói tevékenysége a magyarországi és a vajdasági avangárd és underground kultúra egyik meghatározó és megkerülhetetlen egyéniségévé tette.

Forrás: www.a38.hu

Szücs Gábor érdeklődve nézett.

Ekkor Bada énekelt neki kicsit, majd megfogta a Bacardis üveget, és megivott belőle három decit. Azért három decit, mert csak ennyi volt az üvegben, és a főszerkesztő mosolya kicsit kényszeredetté vált.

Elővett egy másik üveggel a páncélszekrényből, és azt is gyorsan megittuk, aztán énekeltünk neki még egy kicsit és elmentünk. Legények voltunk, érdes volt még az életünk, azt hittük, van elég időnk lesorjázni.

Volt is.

Konszolidálódtunk, vidám polgárok lettünk, és már csak a legritkább esetben fetrengtünk behugyozva köztereken. Mondhatnám, megkomolyodva, értelmes tekintettel néztünk szembe a kihívásokkal, a kihívások pedig csak jöttek, jöttek és jöttek.

Az egyiknél Bada Tibor azt mondta, hogy most már elég, nézzen szembe ezzel már valaki más, egyébként is ugráljon mostantól máson a nagytalpú úristen, mert neki elege van.

Akik hallották valaha zenélni, pontosan tudják, milyen rettenetes zenész volt, nem beszélve borzalmas énekesi tevékenységéről, amitől többen megálltak a fejlődésben. Egyénisége sem volt varázslatos, elenyésző számú tisztelője leginkább képzőművészeti tevékenységéért szerette, és ezért lehetett is, elég, ha csak a Röfi család bosszújára, vagy a Szegény Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című alkotására gondolunk.

Nem róla fogják elnevezni a Művészetek Palotáját.

Aki egyszer is találkozott vele, sohasem fogja elfelejteni, mert Bada Dada olyan, hogy nem lehet elfelejteni.

Utolsó nekirugaszkodásával filmet akart készíteni Újjászületés címmel, de befejezni már csak újjászületése után fogja. Remélem, a következő életében valami jobbat dob neki a gép, de addig is kemény napok várnak a túlvilágra.

Szia, Bada.