Ferenc és a második Elkúrtuk beszéd

A múlt héten egészen rövid ideig úgy nézett ki – Tölgyessy Péter írt erről okos és alapos cikket az Indexnek –, hogy felborulhat az ostobaság egyensúlya. Nem látszott kizártnak, hogy a koalícióból néhány hónappal ezelőtt kilépett szabad demokraták a sarkukra állnak, és hagyják a teljesen elkopott Gyurcsány Ferenc államférfit a faképnél. Hétfőn délután azonban kiderült, a szabad demokratáknak nincsen sarkuk. Bal- és jobboldal között még sincs átjárás.

A Magyar Demokrata Fórum javaslata a parlament feloszlatásáról a helyére tett mindent és mindenkit. Dávid Ibolya napirend előtti beszédében előre rátapintott a lényegre – ilyesmi vele is régen fordult elő utoljára –: a szavazás végső soron arról döntött, hogy a parlament mely erői kormánypártiak, melyek ellenzékiek. A képlet egyszerű, mint a pofon: mindegy, hogy közjogi értelemben mi van, mindegy, hogy Fodor Gábor mit mond, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége kormánypárt – még ha utóbbi nem is delegál minisztereket –, a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt és az MDF ellenzéki párt.

Az SZDSZ és az MDF az utóbbi időben sokat ténfergett jobbra-balra, de hipphopp a helyükre ténferedtek. Oda, ahol annakelőtte is voltak. Az SZDSZ sokadszorra csinált hülyét magából, 1994 óta könnyen megy ez nekik. Az MDF meg keresgélheti a nem létező centrumot tovább, még akkor is, ha javaslatának végigvitele abszurd módon Gyurcsány Ferenc államférfi helyzetben maradását segítette.

Vagyis az is lehet, hogy az ellenzék siette el az egészet. Lehet, hogy az ellenzéknek nem kellett volna egyből az Országgyűlés szétkergetéséről ábrándoznia. Lehet, hogy hagyniuk kellett volna, az új Gyurcsány-program ismeretében első nekifutásra makacskodó SZDSZ magától hergelje mélyebbre magát. Lehet, hogy a hirtelen jött házfeloszlató javaslat megijesztette az SZDSZ-t, megrémültek saját merészségüktől. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc államférfi nagyon is jól taktikázott.

De lehet az is, hogy amikor Orbán Viktor spirituális vezető is a minél előbbre hozandó előre hozott választásokról beszélt – ismét felébresztve a baloldalban a nyüszítést a mumus visszatérésétől –, pontosan tudta, mi fog történni. Egyszerűen nem akarta kiengedni a szabad demokratákat a ketrecből.

Bent is maradtak. Elvégre Gyurcsány Ferenc államférfi szenvedélyesen hisz abban, hogy a szocialistáknak és a szabad demokratáknak együtt kell működniük, mert különben olyan Magyarország jön, amelytől nemhogy neki kell félnie, de még a gyerekeinknek is.

Mindenki tarthat egy kis pauzát a rettegésben, Orbán Viktor egyelőre nem jön vissza. Majd később, talán.

Addig is lesz valami, ha nem is kormányzás. Inkább olyasmi, ami 2004 és 2006 között volt. Arról az időszakról szólt az őszödi Elkúrtuk beszéd. Ilyet a következő választások után is el kell majd mondania valakinek. Csak azt nem tudni még, mikor és kinek.