Természetes a színvonaltalan EP-kampány

Az európai parlamenti választásokon várható alacsony részvétel és a belpolitikai témák túlhangsúlyozása, a valódi európai kampány hiánya egyáltalán nem magyar sajátosság, az Európai Unió valamennyi tagállamát jellemzi, és a rendszerből fakad.

Ahogy Magyarországon, a többi EU-tagállamban is olyan európai parlamenti választási kampány folyik, amely főleg belpolitikai témákkal foglalkozik - főleg belpolitikai esemény. A versengő pártok lényegében egy újabb nemzeti választásnak állítják be a dolgot, ahol nem is annyira a huszonöt állam közös ügyeiről, az aktuális európai kérdésekről kell vitatkozni, hanem az adott tagállam kormányának teljesítményéről kell ítélkezni. Vagy ha a pártok nem is tesznek így, a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek akkor is szinte kizárólag belpolitikai szempontok szerint választanak.

Ezek tehát nem magyar sajátosságok, valamennyi államot jellemzik kisebb-nagyobb mértékben. Az okok így nem elsősorban a magyar belpolitikában, a magyar pártokban és politikusokban keresendők, hanem inkább az Európai Unió politikai berendezkedésében.

Nincsenek európai pártok

Az egyik alapvető ok, hogy nincsenek igazi európai pártok. Az Egyesült Államokban két párt van, és majdnem minden tagállamban ez a két párt versenyez egymással, ahogy szövetségi szinten is. Európában minden országban teljesen más a pártstruktúra, ráadásul még csak nem is mindenhol van kétpártrendszer.

Az egyes tagállamokból küldött képviselők az Európai Parlamentben persze nemzetek feletti pártokba tömörülnek. De ezek nem igazi pártok a szó mai értelmében, inkább csak alkalmi klubok, amelyek Strasbourgon és Brüsszelen kívül alig-alig léteznek. A valódi európai pártok hiánya pedig értelemszerűen megnehezíti a valódi európai politizálást és valódi európai kampány folytatását.

Ehhez hasonló probléma, hogy nincsen igazi európai sajtó. Húsz különböző nyelv van és nincsenek igazi nemzetközi lapok. A sajtó nagyobb része ráadásul szörnyen tájékozatlan az EU-ról, még a színvonalasabb lapok is hajlamosak mindenféle butaságot összehordani az Európai Parlamentről és a többi uniós intézményről, amelyekről a legtöbben azt sem tudják, hogy hol vannak és mit is csinálnak pontosan. Ezért - részben ezért - az uniós politika szórakoztató cirkusza nincsen annyira szem előtt, mint a nemzeti politika, amit könnyen lehet követni a tévében és az újságokban.

Ki mit csinál?

Egy másik ok, hogy noha az Európai Unió és konkrétan az Európai Parlament ma már nagyon fontos szereplői a jogalkotásnak és a politikai döntéshozatalnak - vannak tagállamok, ahol a nemzeti parlament idejének csaknem felét az teszi ki, hogy a közös európai jogszabályokat illeszti bele a nemzeti jogba -, az európai politika aktuális kérdései nagy részben viszonylag száraz, technikai jellegű problémák.

Az Európai Unió elsősorban gazdasági közösség. A választók számára legérdekesebb, legérthetőbb kérdések inkább állami szinten dőlnek el. Például a szociális rendszerek (nyugdíj, egészségügy stb.) működtetése teljes egészében állami hatáskör, az EU-nak alig van valami szerepe. Nehéz tisztán uniós témákkal kampányolni, nem fognak izgalomba jönni az emberek.

Ide kapcsolódik az is, hogy gyakran sejtelmünk sincs róla, hogy pontosan mit csinál az EU és mi az, amiért a saját államunk felel. Ez részben azért van, mert az európai jogszabályok döntő többsége (az irányelvek vagy direktívák) nem közvetlenül érvényesek, hanem csak keretszabályozások. Akkor lépnek törvényerőre egy adott államban, ha annak az államnak a saját parlamentje "lefordította" és beleillesztette őket a nemzeti jogba. Így viszont nem lehet róluk tudni, hogy valójában uniós törvényekről van szó, és hogy ezek közös európai kérdések.

Például a 2002-ben az Országgyűlés által elfogadott esélyegyenlőségi törvény nem más, mint az EU érvényes antidiszkriminációs irányelvének a magyar jogba illesztett változata. Ha pedig nem tudjuk pontosan, mit csinál az EU és mit csinál a saját államunk, akkor nem lehet értelmesen vitázni az egészről. Összekeveredik a két dolog.

Nincs látványos eredmény

Egy további ok, ami talán a legfontosabb az összes közül: az európai parlamenti választásnak nincsen látványos tétje, ezért nem izgatja a választókat. Egy rendes nemzeti választás világos szituáció: vagy támogatom a kormányt, a kormány politikáját és azokat a fejeket, amelyek hozzá tartoznak, és akkor a kormánypártok valamelyikére szavazok, vagy pedig meg akarom buktatni, és akkor az ellenzékre. Aztán jön a választás éjszakája és vagy megbukik a kormány vagy marad. Vagy lesz új miniszterelnök vagy marad a régi. Világos.

Az európai parlamenti választásoknak nincsen ilyen tétje, pláne látványos kimenetele. Mindegy, hogyan szavazunk, nem tudunk megbuktatni senkit és semmit, mert az EU végrehajtó szervét (kis csúsztatással kormányát), az Európai Bizottságot a tagállamok vezetői választják. Semmi beleszólásunk nincs abba, hogy ki lesz az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Unió főbb stratégiai döntéseit ráadásul a tagállamok vezetői hozzák meg, közülük pedig csak egyet tudunk megválasztani.

A nyugat-európai EP-választási részvétel fokozatos csökkenését ez magyarázza. A választóknak nyilván feltűnt, hogy akárhogy szavaznak, az uniós politika csapásirányát alapvetően nem tudják megváltoztatni és az uniós vezetőket szavazatukkal nem tudják leváltani. Akkor meg minek?

Nem nemzet

Végeredményben persze arról van szó, és az összes fent említett probléma ebből fakad, hogy az Európai Unió nem ország, hanem országok közössége. Nincsen európai nemzet, tehát nincsen európai politikai közösség. Így pedig nincsen igazi európai politika, igazi európai pártok és igazi európai kampány sem. Az uniós döntések tőlünk távol zajlanak és a szereplőket nem igazán tudjuk megválogatni. Az európai politika: külpolitika - és ezért nagyon távoli és nem olyan érdekes. Az űrt így a hazai politikai személyiségek és kérdések töltik be.