Állóvíznek árja

A magyar polgárok többsége nem támogatja a kormányt, mondja Szájer József a hazugsággyár végszereldéjében; eszembe is jut Sztálingrád, ahol a traktorgyárból kigördülő új tankok azonnal bekapcsolódtak a harcokba. Persze szó szerint igaza van: a magyar polgárok hatvanhárom százaléka nem volt hajlandó azért felemelni a seggét, hogy láttamozza és elismerje a kormány eddigi munkáját. Viszont ezt a hatvanhárom százalékot az is éppily hidegen hagyta, hogy tiltakozzon a nemzetvesztő bankárkormány ellen. Helyesen tehát: a magyar polgárok többsége se nem támogatja, se nem utálja a kormányt. Van jobb dolga, mint tét nélküli kérdőíveket kitölteni, ahogy az aluljáróban is elhárítóan int a jegyzettömbös alkalmatlankodóknak: siet, nincs kedve beszélgetni, nem érdekli, nem kell golyóstoll. Nincs kritikus tömeg a pártcélok mögött.

A modern demokrácia éppen a jól működő, jól menedzselt, high-tech hazugsággyárak piaci versenye.

Csak egy figyelmeztető lövés dördült el: a náci típusú, önmagáért való ellenségkép-rajzolás mozgósító ereje hálistennek csekélyebb, mint a bulvár vívmányait gátlástalanul alkalmazó szociális demagógiáé. Már ezért is érdemes volt. Így lesz Magyarország európai és modern. A modern demokrácia ugyanis, tisztelt uraim, éppen a jól működő, jól menedzselt, high-tech hazugsággyárak piaci versenye. A hazugsággyár kifejezésért különben kijár egy körmös; ilyen buta, elépítményjellegű szót tényleg csak bolsevikok tudnak kitalálni.

Győzött mindenki. Nem is kellett a közös lista - bár most már látszik, mire kellett volna. Győzött a Fidesz, szó és szám szerint, jól vizsgázott a petícióba burkolt regisztrációs rendszer, a mindenkori hatalom pedig most is ellenszenvesebb az ellenzékénél, ami csak beszél. Győzött az MSZP: félidőben bármelyik eddigi magyar kormány elégedett lehetne ilyen eredménnyel. Visongva örülhetnek, hogy nem küldte el őket az anyjukba az anyábaküldésre általában könnyen kapható magyarság. Aki ilyen szerény részvétel mellett a legitimitás megkérdőjelezéséről beszél, annak ez nem a véleménye, hanem érdeke. Ahol legitimitás-gondok vannak, ott az emberek nem maradnak otthon. Vidáman ugrándozik az SZDSZ nyulacskája, a ma már beszámíthatatlan Demszky mellé sikerült kiküldeni egy gardedámot. Dávid Ibolya vigyorog, mint a jóllakott napközis: kegyelmet kapott. Választ a kérdésre, ami évtizede kísérti az MDF-et: létezünk-e mi egyáltalán, vagy egy marék lepke álmod minket? Létezünk, csak nem nagyon. Apportnak elég lesz az éles meccs előtt, amit most összekalapozott.

Az elit még tesz néhány gyanús hirtelen mozdulatot. Taktikai megoldásokat keres stratégiai problémákra.

Azért vannak vesztesek. Csurka Istvánnak annyi, de ezt már tudtuk régóta. A harmadvonalból kifúrt miépesek baráti köre - a KISZ-logót lenyúló Magyar Nemzeti Szövetség - említést sem érdemelt, nem is fog. A Munkáspártnak valószínűleg csak B-terve volt. Mit is kezdene egy kommunista az Unióban? Mármint az Európaiban. Amit érdekes szemügyre venni, az a Fidesz-kongresszuson törleszkedő Szűrös Mátyás bohóckodása a Szociáldemokrata Párttal. A hiteles baloldal, hogyne. Szabó Albertet kéne még bevenni.

Na szóval vége a bulinak, a széjjelhagyott mackófelsőkért - schmittül: felsőmackók - a recepción lehet jelentkezni. Most lesz még egy hét hőbörgés, magyarázkodás, hazudozás. Kommunikáció. A leghülyébb ezer értetlenkedik kicsit, hogy miért nem mond le a kormány, esetleg kimegy az utcára rendőrt tesztelni. Azután elhallgat. Az elit még tesz néhány gyanús hirtelen mozdulatot. Taktikai megoldásokat keres stratégiai problémákra. Például beajánlja üzemi újságját a párttagoknak. Aztán takarékra áll, ahogy lassan felfogja a gyakorlat tanulságát: a magyar polgárok többsége azt üzeni: szarik bele.