Hedvig
5 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A soros európai bukás

2007.05.10. 11:03

Na, még csak meg sem lepődtem. Tovább megyek: vártam. Hogy bebukni látszik a Galileo, az európai műholdas helymeghatározó-rendszer, az nem egy váratlan fordulat, hanem a történet szükségszerű eleme. Amihez a kontinens hozzányúl, az tönkremegy, mert Európa alkalmatlan. Mindenre.

A projektben résztvevő kevéske ország (Anglia, Németország, Franciaország, Spanyolország és Olaszország) képtelen megegyezni a feladatok és a költségek felosztásáról. Az Európai Bizottság keményen fellépett a marakodó nemzetállamokkal szemben, és határidőt szabott: május tizedikéig meg kell egyezniük, különben!

Különben több pénzt kell átcsoportosítani a közös büdzséjéből a Galileo további finanszírozására, amit a közösség némi morgás közepette meg is tesz majd.

Hogy mikorra lesz működőképes a rendszer, rejtély, csak annyit lehet tudni, hogy 2008 végére harminc szondának kéne az űrben lennie, de eddig csak 1 (egy!) darabot sikerült feljuttatni. A válság előtt is már 2011-es startdátumot emlegettek, most ezt 2012-re módosították, ami szabad fordításban a következő évtized (évtized!) közepét jelenti.

A közös európai projektekben többnyire semmi sem megy jól.
Az ötmilliárdos Galileo a GPS konkurenciája szeretne lenni, kár, hogy az amerikai rendszer a kilencvenes évek közepe óta elérhető a civil lakosság számára: ha Európa rendesen összekapja magát, két évtizedes lemaradással be is indulhat a rendszer. Feltéve, hogy minden jól megy, de a közös európai projektekben többnyire semmi sem megy jól.

Itt van mindjárt az Airbus A380, a nagy álom. Óriási méretek, innováció, milliárdos állami támogatások, a repülő tökéletes szimbóluma lehetett volna az új, erős, egységes Európának, aztán végül a régié lett: az ügyetlenkedő, értelmetlenül túlbonyolított, nagyzási hóbortban szenvedő nemzetállamoké. A régié, mert más nincs.

A 11 milliárd euróból megépített csoda azért nem tudott máig forgalomba kerülni, mert a gépben kígyózó ötszáz kilométernyi kábel egyik fele csekély érdeklődést mutat a másik fele iránt. Hogy miért? Mert két központban tervezték meg a rendszert, és a felhasznált tervezőszoftverek nem voltak kompatibilisek egymással. Az Airbus is elismerte, hogy a kábelcsinálást nem logikus megfontolások alapján pakolták két országba, hanem szükségszerűségből, hogy később mindenkinek jusson a dicsőségből. Hát jutott.

A késés miatti veszteséget 4,8 milliárd dollárra teszik, az Airbusnak óriási kötbért kell fizetnie, az igazi tömegtermelés meg csak 2009-re tud beindulni. A béka lenyelése után a vállalat bejelentette, hogy tízezres leépítésre lesz szükség, meg a vállalatstruktúra drasztikus átalakítására, aminek hírére munkások ezrei vonultak az utcára, pedig egy normális cégnél a racionalizálás nem következmény, hanem a kiindulópont, startvonal.

Vagy ott van az ESA, az Európai Űrügynökség projektje, a Hermes űrrepülő, amire hárommilliárd dollárt pazarolt el a szervezet, hogy másfél évtizednyi töketlenkedés után végül eredmény nélkül lezárja a fejlesztést 1995-ben. A kontinensen csak több éves lemaradással jelent meg az mms, mert nem sikerül megegyezni a szabványosításban, a digitális műsorszórás meg azért késlekedik, mert a tagországok a multiplexek kiosztása fölött marakodtak.

A félmilliárdos lélekszámú Unió legjobb döntéseit megvétózhatja a félmilliós Málta.
A konkrét ügyekben nem az Európai Unió a hibás, viszont a közösség ugyanúgy része a problémának, mint az elcseszett Galileo-projekt, vagy az óriási Airbus. A szervezet gyakorlatilag működésképtelen, a különböző intézményekben százezres nagyságrendű hivatalnokgárda dolgozik, miközben jelentős döntéseket nem hozhat a közösség. A félmilliárdos lélekszámú Unió legjobb döntéseit megvétózhatja a félmilliós Málta, a csak több ezer tolmáccsal életképes szervezet hierarchiája kusza. Az Európa Tanács/Bizottság/Parlament viszonyrendszerét még az sem érti, aki benne dolgozik, a belső szervezetek között hónapokig, évekig tud keringeni egy javaslat. Hogyan tudna kemény, pontos döntéseket hozni egy olyan közösség, aminek (tét nélküli) soros elnökségét félévente másik állam látja el, a feladat előkészületeire viszont mindegyik nemzet két-három évet áldoz? Mindezt azért, hogy ne csorbuljon a nemzeti szuverenitás.

Politikai értelemben még magyarázható a feladatok megosztása, gazdaságilag viszont nem lehet mentsége sem a közösségnek, sem a tagállamoknak, de még a vállalatoknak sem. A konkurensek ugyanis nem széplelkű hazafiak, világhatalmi szerepükön töprengő törpeállamok, hanem százmilliós piacgazdaságok, meg milliárdos diktatúrák.

A Galileo csak egyike a nagy európai buktáknak, de tökéletesen ráillik az A380-as, vagy a Lisszaboni terv vezette listára. Lehet, hogy egy nap beindul, de mi lesz, ha a francia irányítóteremben sztrájkolni kezdenek a dolgozók, szolidaritást vállalva madridi kollégáikkal, akiknél leépítést kezdeményezett a belga-portugál-görög központú konzorcium, mert a római és a londoni irodák finanszírozni akarják fizetésemelésüket?

Ha mindenki a középpontban akar lenni, senki sem lesz ott. Az a hely ugyanis többnyire egyszemélyes.