Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Értelem és érzelem

2007.05.22. 08:54

A féltudású magyar elit címmel jelent meg két hónapja egy vélemény az Index vezető cikkében, amelyet a szerző Publius Hungaricus álnéven közölt, utalva az Egyesült Államok alapító atyáira. Az írás visszhangtalansága annál is inkább meglepő volt számomra, mivel megjelenésekor szinte megpezsdült a közvetlen környezetem. Mint az állóvízbe dobott kő: amilyen nagyot csobbant, olyan gyorsan elhaltak a hullámok. Ezt az érthetetlen és érdemtelen csendet szeretném most megtörni, újabb szempontokkal kiegészítve az abban leírtakat.

Az Indexen publikált jegyzet kíméletlen őszinteséggel tárja fel a 80-as években szocializálódott és jelenleg hatalmi pozícióban lévő magyarországi elit felelősségét hazánk siralmas helyzetének kialakulásában. Helyzetértékelése még akkor is üdítően hat a mai viszonyok között, ha megoldási javaslata a kilábalásra kissé rövid és elnagyolt. A jelenlegi elit ugyanis valóban alkalmatlan feladatára, gyors lecserélése azonban – ahogy azt a szerző is elismeri – nem túl életszerű. Ráadásul az elitet magát is a társadalom "termeli ki", a generációs konfliktus kiélezése pedig éppoly káros lehet, mint a mostani politikai megosztottság.

a generációs konfliktus kiélezése pedig éppoly káros lehet, mint a mostani politikai megosztottság

Az említett írás azonban arra mindenképpen jó, hogy az arra fogékony olvasó kissé elrugaszkodjék a ma bevett és megváltoztathatatlannak hitt gondolkodási sémáktól, és felülről nézze az elszomorító magyar valóságot. Mert arról viszonylag sokan beszélnek – társadalmi, politikai helyzettől függetlenül –, hogy nem jó az, ahogy nálunk mennek a dolgok, de valahogy mindig mindenki a másikat okolja ezért, ráadásul eleve rosszindulatot feltételez. Így aztán a legjobb szándék is a legtöbbször politikai sárdobálás céltáblájává válik, az ország meg közben lassan, de biztosan leszakad a világ fejlettebb részétől.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen, először is meg kellene érteni egymást. Hogy ez mennyire nem könnyű, ahhoz érdemes elolvasni Robert J. Shillernek a Világgazdaságban tavaly decemberben Új kozmopoliták a globalizálódó világban címmel megjelent cikkét. A Yale Egyetem professzora többek között leírja, amerikai létére egy vacsorán jobban szót értett a nemzetközi vendégsereggel, mint az őt kiszolgáló amerikai személyzettel. Shiller a "kozmopoliták" és a "helyiek" eltérő viselkedését vizsgálta, és bár az analógia nem teljesen alkalmazható a magyarországi viszonyokra, némi párhuzam azért felfedezhető.

amerikai létére egy vacsorán jobban szót értett a nemzetközi vendégsereggel, mint az őt kiszolgáló amerikai személyzettel

A végletekig megosztott magyar elitben is két nagy csoport feszül egymásnak. Az egyik szenvedélyes, szimbólumokban, erkölcsben, hitben, tradíciókban gondolkozik, többnyire belső közönsége felé fordul, és a múltból igyekszik megoldásokat találni a jelen problémáira. A másik csoport jóval heterogénebb, de összességében inkább a földön jár, pragmatikusabb, jobban érdeklik a nemzetközi trendek, kifejezetten bosszantja a tényektől elszakadó gondolkodás vagy az utcai demonstrációk túlfűtött hangulata. Az eltérő koordinátarendszer miatt kettejük vitájában kódolva van a kudarc: az érzelem nem ért szót az értelemmel.

A fenti példa természetesen túlságosan leegyszerűsítő, hiszen ahogy az élet, úgy annak szereplői sem fehérek vagy feketék. Ám arra talán jó, hogy a jelenlegi, bénító, politikai és társadalmi szembenállást némiképp megmagyarázza. A kormány végrehajthat mégoly indokolt reformokat is, ha a miniszterelnök vagyonszerzése, hazugságai sok embernek erkölcsileg elfogadhatatlanok. A másik oldalt viszont a mégoly jogos felháborodás sem menti fel az alól, hogy a mindent tagadás helyett értelmes, racionális alternatívát nyújtson a meglévő bajokra. Az utóbbi hetek meddő közéleti vitái – akár az egészségügyi reformról, akár a Csoóri-levélről, hogy csak kettőt említsek a sok közül – napról napra fényes bizonyítékát nyújtják annak, hogy a két csoport nem érti, nem akarja érteni egymás mondandóját.

nem kell holnaptól egymásra borulni, csak a minimumot kéne megtalálni

Ebben a helyzetben kézenfekvő megoldási javaslat, hogy azok, akik ezt a szakadékot mélyítik, és – egymás ellenségképének erősítéséből élve – károkat okoznak az országnak, távozzanak a politika színteréről. Én azonban az Index szerzőjével ellentétben már azzal is beérném, ha a személyek helyett végre valóban a tennivalókról folyna a közbeszéd: nem arról, hogy ki mondta, hanem hogy mit mondott. Ha egyre többen különbséget tudnának tenni a másik legyőzése és meggyőzése között.

Nem kell holnaptól egymásra borulni, csak azt a bizonyos közös hangot és minimumot kéne megtalálni. Valahol középen.

Különben tényleg csak az új generációban bízhatunk.

A szerző újságíró